Babszem Story

Ma sikerült a 18 hós oltást Milusnak beadatni. Ez a 3 hónapos késés köszönhető a sok betegeskedésnek és annak, hogy nem igen siettük el. Igaz, hogy az elmúlt egy hétben, majd mindennap mentünk orvoshoz, melynek eredménye az lett, hogy Milán elkapott egy vírust és hogy orvost váltottunk.

Eddig sem szimpatizáltam a gyermekorvosunkkal, de múlt héten hétfőn kihúzta a gyufát. Szerdán már az új doki nénihez mentünk vizsgálatra, ma meg szurira. Úgy adta be Milusnak az oltást, hogy Milánnak még meglepődni sem volt ideje:). Nagyon ügyes volt.

Milán amúgy nagyon jól profitált az orvoshoz járással, mert Én minden alkalommal úgy készültem,  a nagy kiborulást elkerülendő, hogy valami lapult a táskámba, valami kis ajándék. Persze amikor sírva ül a vizsgálón és a pokolba kíván engem, hogy már megint itt vagyunk, kénytelen vagyok magam leleplezni, hogy ne utáljon annyira, szóval egy hét alatt három ajándék, annyira nem is rossz...

Nagyon ügyes Milánunk fegyverként használja a szobatisztaságra való hajlandóságát. Ugyanis pár napja, az esti lefekvésnél, már az ágyikóba fekvésnél elkezdte mondani, hogy pisi pisi, szaladtunk a wc-re, pelus le, ügyesen pisil a wc-be. Össze-visszapusziltam, nagyon meg lett dicsérve. Félórával később, újra pisi-pisi ( addig volt apa, anya, nagyi, mindenkire rákérdezett akit ismer, de mivel senki nem volt, csak anya megunta), megyünk a wc-re, persze ügyesen pisil. Na de amikor 5 perccel később újra jött a pisi-pisi, tudtam, hogy ez egy csel a nem alvásra. Meg is lett a böjtje, másnap reggel 5:45, hallottam, hogy már csipog,  de ilyenkor elmondom neki, hogy még korán van, aludjon csak, na de 5 perccel később jött a varázsige, pisi-pisi... mit lehet ilyenkor tenni? Persze hogy kikaparom magamat az ágyból és igyekszem nem neki menni semminek a gyerekkel, majd a nem megvakulni, amikor lámpát kapcsolok a wc-be éééés még örülni neki, hogy sikerült pisilni és a pelus száraz maradt, bár iiigen éreztem, hogy ez egy bosszú volt. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy napközben nem szól, ha ilyen dolga lenne.. remélem azért lassan az is eljön, mert nagyon jól tudja, hogy mit hova kéne csinálni.

Íme az elmúlt időszak legjobbja... az oscar-t kapjaaaaa...

A legjobb kutyapásztor a környéken :), szuper aranyos:)

A többi már csak fotó lesz, tipikus pasis fotók, a lényeg, hogy valamit irányíthasson :)

Most ennyi. Jövő hónapban rengeteg programunk lesz, jövünk megyünk. Fiús anyukáknak üzenem, hogy március 21-22-23 hungexpo auto motor tunning show, minden kissrác álma. Mi kint leszünk!!

Többek panasza is eljutott hozzám, hogy ugyan miért nem írok már november óta. Igazból fel sem tűnt, hogy ilyen sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta. November óta dolgozom egy cukrászdában, pontosabban gyakornokoskodom. Kedden és csütörtökön 9:30-tól 15:00 vagyok a cukiba, majd a "műszak" után rohanok, hogy 16:00-ra a suliba legyek.

Hogy addig Milánnal mi a helyzet? 

Vagyok olyan szerencsés és Ő is, hogy van egy Nagyink, aki rendkívül segítőkész. Hálás is vagyok érte. Illetve, most hogy Apája másik beosztásban dolgozik, így Ő is sokkal többet tud segíteni Milus körül. De még így is, hogy ennyi segítségem van, még így is elég fárasztóak a napok, hiszen Anyának 0-24-es műszakja van mindennap, de próbáljuk minden napból a legjobbat és a legtöbbet kihozni. 

Milán fantasztikus. Egy rossz szavam sem lehet rám. Egyetlen dologgal miatt aggódom, még pedig, hogy a mi nagyon jól evő Fiacskánk, már nem eszik olyan jól. Válogat, gyümit nem eszik, tejterméket is nagyon ritkán, jáááj ha lesz ősz hajszálam az emiatt lesz. Illetve amiatt, hogy a pelenkázón nehéz bombázós pelust cserélni (legalábbis én nem tudok) képtelenség. Az tuti, hogy ahogy kicsomagolásra kerül, egyből hasra fekszik, vagy kirángatja maga alól, a többit mindenki képzelje hozzá ha akarja. A tanulság az, hogy én ezt már csak is állva csinálom. Ő is jobban tűri.

Szobatisztaság még nagyon messze van. Nagyon jól tudja, hogy mit hova kéne, de marha kényelmes nem szólni. Egyedül akkor szól, ha fürdik, de lássuk be, ez is nagyon nagy szó. Büszke is vagyok rá :). Minden reggel tök száraz pelussal ébred, ami annak köszönhető, hogy fürdés előtt és lefekvés előtt is wc-re ül (szülői ráhatással), reggel ébredés után a harmadik dolog (mert az első az, hogy kikakukkol minket az ágyból, a második meg, hogy inni kér), hogy bilire ül. Napközben a sok játék és tennivaló miatt nem igen szeret bilizni.

A beszéde nagyon nagy fejlődésen ment át. Rengeteg szót mond, és napról napra többet és többet. Biztos vagyok benne, hogy elsősorban annak köszönhető, hogy nagyon sokat olvasunk. Szerintem nincs az a mennyiségű Anna, Peti és Gergő történet, amit Milán ne tudna meghallgatni. Bogyó és Babóca már nem akkora kedvenc, a helyébe Maszat történeteit kerültek. Nagyon szereti a mesét, azt is nagyon szereti, ha csak fejből mesélünk. A sokszor hallott történetek részleteit simán feltudja idézni. 

Nagyon furcsa azt látni, hogy hogyan veszíti el a babás vonásait és lesz belőle egy kisfiú. Olyan hamar nagy lesz. 

Olyat már láttam, hogy egy kisgyerek macival alszik, nyuszival, vagy bármivel, de lényegében valami puhával. Na a mi Gyermekünk nem. Ő a mindig aktuális kedvenc játék autóval alszik, legyen az bármekkora. Ha elalszik, akkor sem lehet egyből kivenni a kezéből, mert felébred rá. :)

Akkor az elmúlt pár hónap képekben:

És némi mozgókép :)

A 18 hós oltással még mindig el vagyunk maradva. A fülgyulladások és megfázások nem segítenek abban, hogy megkaphassa. Most is van egy kiütése, ami egy vírus lecsengése. Talán most a 21. hónapban eljutunk addig, hogy megkaphassa.

Jelenleg ez a kedvenc zenéje:)

Kis másfél évesünk gyönyörűen okosodik, növekszik.

Nagyon nehéz ebben az időben jó programot kitalálni neki, mert ameddig jó idő volt, addig órákat kint lehettünk, sétáltunk, motoroztunk, de ebbe az időbe ezt nem lehet...Pedig milyen jó, amikor el lehet menni megnézni a csibéket és még lehet találni virágot :)

De amikro rossz idő van valamit ki kell neki találni, egy részt, hogy ne unatkozzon és ne legyen ronti-bonti fej, másrészt, hogy értelmesen teljen az idő. Ilyenkor jön az, hogy vonattal megyünk be a városba (ami komoly 486 Ft-ba kerül oda-vissza), vagy kuktáskodik, rajzolunk vagy elmegyünk a Váci úti Eleven Parkba, ahol anya is gyerek lehet egy kicsit újra.

Vagy elmegyünk az AMS expora, ahol a kis csapatunk is megmutatta magát (Apex Racing Team). Ott volt minden amitől összefutott a nyál a szájába, autó, motor, traktor,minden. Arról nem is beszélve, hogy ott volt a Papa, akiért akár az egész B pavilont képes volt átkiabálni " PAPA, PAPA, PAAAPAAA", csak a hőn imádott Papa figyeljen rá.

De amikor Anyának főzni kell és éppen nem tud mit kuktáskodni, akkor Bogyó és Babócát néz (videón vagy könyvben, egyenlőre megunhatatlan és napjába minimum 6 mesét elolvasok neki és én bizony már egy kissé unom) vagy Matuka meséjit néz, ami hasonló módon Bogyóékhoz nagy kedvenc.

Szegényem benyalt egy fül+ mandula gyuszit. Eléggé aggódtam miatta, még nem volt ilyen beteg, de viszonylag hamar lementünk a doki nénihez és kapott orvosságot, így a nehezén túl van. Hogy gyorsabban gyógyuljon, kapott egy Bogyó figurát (keddshop.hu). Hát így örült neki:

Amúgy amíg beteg volt, addig is ment a gyagyulás, pontosabban a bukfencezés:

:) Hát igen:)

Na, de Ő már olyan nagy srác, hogy nem rugiba alszik, hanem két részes pizsibe, amiben úgy tud feszíteni, mint ha valami csoda vagány szerkó lenne. Az anyai elfogultság is szól belőlem, de tényleg jól áll neki.

A beszéde nagyon sokat fejlődött. Ha van kedve, akkor sok szót mondd, vagy próbálja utánunk mondani. Nagyon ügyes. Profi módon érteti meg magát, mit a magyarok amikor külföldön vannak, mondanak pár szót magyarul és mutogatnak hozzá, Milán ugyanez :).

Egy kis szótár:

cica=cicó

nemjó=nemó,nemdó

még=mé

bogyó=bobo

babóca=baboba

autó=autó

anya= ANYAAA :)

Apa=Apa

Papa=papa

Mama= mama

Mackó= Mamó

kettő= kekko

Matuka=Mammu

Enni= Enni, nyamnyam

Inni=Inni

Nem= nem

pénz=pinz

kígyó=kidó

Hát most ennyi jutott eszembe, de bűbájos nagyon. Főleg amikor énekli, hogy bobó babóba :)

UI:

NAgyon sajnálom, hogy most már nem írok annyit, mint régen, de egyszerűen ha a nap 26 órából állna az is kevés lenne. De igyekszem.

Addig is, ha van itt olyan kismama, anyuka, aki Karácsonyra szeretne pár cuccot olcsón megvenni, akkor nekem van pár holmim. Egyenlőre csak listát rakok ki, ha van rá igény akkor teszek fel képet is.

1 db adidas 74-es unisex melegítő (3000 ft)

2 db Nike fiú melegítő (3-6 hós, zöld) (6-9 hós, lila) 3000-3000 Ft

2 db Puma fiús cipő (18-as kék), (19,5 fehér/bézs) 1500 Ft-2500 Ft

1 téli ruha csomag fiúknak (kabáttal, pulcsival, meleg mamusszal, sapkákkal, kesztyűvel, nadrággal) 3500 Ft

1 db 74-es ruha csomag fiús (melegítő szett, pólók-hosszú és rövid ujjú, pulcsi, nadrág, harisnya,baseball sapka) 4000 Ft

1 db baba ruha csomag 3-6 hós (body, rugi, pulcsi, harisnya, zokni) 3000 Ft

1 db utazó járóka 4500 Ft

1 db bright star zenélő-ugráló 5000 Ft

1 db fishr price játszószőnyeg dzsungeles 3500 Ft

1 db ikea szék (szoptatáshoz) 3500 Ft

1 db baba játék csomag ( sok-sok játékkal és baba könyvvel) 4000 Ft

Itt kommentben tudjátok jelezni, ha valamelyik valakit érdekel. Osztani ér!

Nem győzöm ismételni magamat, hogy ez a Fiúcska szemtelenül gyorsan nő. Egy éve még éppen hogy tudomást vett a világról, két éve meg jelét adta, hogy pocóban van, most meg már kis nagyfiú. 

Nem is tudom mi lesz velem amikor már kamaszodni fog, amikor a nem az tényleg nemet is fog jelenteni, igent már nem. Amikor már nem lesz olyan boldog, hogy haza jöttem, mint most amikor a sulival végzek.. Azt hiszem anyai szívemet fel kell készítenem arra az időszakra is, mert nincs is olyan messze. Persze, addig is élvezem, hogy még néha baba, hogy bújik, hajazik, bebújik a felsőm alá és keresnem kell (pedig ott kuncog a hátamba), hogy mutogat a zabálnivaló kis répa ujjacskáival.

Persze az új időszakoknak is megvan a maga szépségük. Végre eljutottunk, az általam várva várt, mese olvasáshoz. Legalább annyira szeretek neki mesét olvasni, mint amennyire Ő szereti hallgatni, a könyvben a képeket megnézni, a képeken lévő állatokat/ játékokat megfogni. Egyenlőre a Tesz-vesz város, Bogyó és babóca, Anna, Peti és Gergő, Boribon könyvekbe temetkezünk. Bár most találtunk a pécsi Mamáéknál egy Micimackó könyvet, amiből a a ráadás meséket kell olvasni Zsebibaba miatt.  Nagyon várom, hogy komolyabb dolgokat is olvasgathassunk. Annyira jól építi a kapcsolatot, mert beszélgetünk, összebújunk, tanulunk közben. Nálunk minden mese olvasás lefekvés előtt van, délután és este. Így ha még mindig pörög, akkor közben tuti elnyugszik. Minden alkalommal 3 mesét olvasunk el, nem feltétlenül egy könyvből. Nálunk a délutáni alvás az nagyágyas tevékenység az esti kiságyas, de az olvasás a mi ágyunkban történik (ennek megfelelően az éjjeliszekrényemen stócban állnak az annapetiésgergők és társaik).

Apájával azt beszélgettük, hogy a második szülinapja környékén fogjuk átalakítani a kiságyát ifiágynak, amikor ez megtörténik, akkor fogom a mesét az  ő szobájában olvasni.

Tehát nekünk ez egy szuper élmény, minden szülőnek ajánlani tudom csak.

Eljött a produkciók kora is. Ahogy látja, hogy van közönsége, egyből neki áll produkálni magát. Egy Milu-show magába foglalja a szökdécselés, ugrálás bemutatását, játékot a közönség bevonásával, a családiasabb hangulat végett még le is mamáz bárkit, kipróbálhatja magát bárki a ' mennyijátékottudokmegfogniegyszerre' című produkcióban és a végén garantált a puszi dobás, önmegtapsolás és integetés.  Ma pl.: hallotta, hogy Kata nénje, köhög. Mondtam neki, hogy meg van fázva, jót tenne neki az orrszívás. Milánnak sem kellett több, konkrétan felcibálta a nagynénjét az emeletre és addig dünnyögött neki, amíg Kata nem hagyta a kézi orrszívóval kiszívni az orrát. Persze Apájával mi jót mulattunk, Milán is elégedett volt :), Kata meg örül, hogy boldoggá tehette ilyen módon az unokaöcsijét.

Motorozás kora. Igen. Minden kétséget kizárva, a kismotor mindennapos eszköz lett. Egy- két hete még nagyon óvatos duhaj volt, na de most... ha nem állnék mindig elé, ezerrel tépne le a kocsifeljáróról, ki az úttestre. Persze amióta sétálni tud, azóta mondom neki, hogy figyelünk az autókra, szokott is, de ilyenkor szerintem a "forgalom" részének érzi magát. Komoly harc folyik milyen útvonalon menjük. Mert Őfelsége természetesen a durva, nagy lejtőket csípi, nekem a gondolatától is égnek áll a hajam, így általában egy motorozós séta sebessége gyök kettő méter/ 15 perc és akkor még sokat mondtam..

Már hetek óta tart ez az iszonyatos szemfog mizéria és nem látom a végét. Szegényen folyamatosan rágná a kezét, folyik a nyála, be is taknyosodott (bár már kijött belőle)... Nagyon meg van neki dagadva a felső kettő helye, de tippem sincs, hogy mikor fog áttörni. Számomra, olyan hihetetlen, hogy vannak babák, akik meg sem érzik a fogzást. Annyira örültem, hogy vége a hasfájásnak, már fogzott is a Törpi. Tényleg abban reménykedem, hogy már nem sok van vissza, mert a cumi, ebben az időszakban, nálunk fontos szerepet tölt be. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy séta alatt ( mert kutyát sétáltatunk, odanyúl a kutyákhoz, megfogja a csigát a botot a mindent), ne nyúlkáljon a szájába, így a cumi biztosít ettől védelmet. Nem feltétlenül nyugi cumi, inkább rágóka. Marha nehéz lesz leszoktatni róla, de még van egy kis közös ideje Neki és a cuminak.

A legfontosabbat le sem írtam. Eljött a 'beütöttemnagyonfájadjráPUSZIT' korszak. Bármi is történik, már jön is mutatni, hogy hol van a nagy harci sérülés, amit csak is puszival lehet gyógyítani. A legjobb gyógymód, az egyszer biztos.

Apájának a születésnapján, itt volt Miunak mind a két Nagyija, még Papa is benézett, de csak bekukkantott, mert nagyon meg van fázva. Az alap, hogy Papa nyomába senki nem érhet. Csak fél pillanatra ment ki a kocsihoz, de Mili sikítva kiáltott utána, hogy PAPAAA!  

A Mamák viszont tökéletes közönség volt, Milu produkálta is magát és nagyon élvezte, hogy mindezt nagyon hálás közönség előtt teheti:)

Íme, így csikálja a hajammal a talpát :)

Ilyen, amikor egyik kezével kiséri magát, a másikban a csipesz-mikrofont fogja és énekel :)

És amikor egy kormány nem elég :)

Amikor Ő az Óriás Törpe Dino :)

Elkezdődött a suli. Szeretem, egyenlőre tetszik. A jövő héten már megyünk tankonyhába is sütni, várom! Addig is itthon amikor csak lehet sütök valami finomat, és alkalomról alkalomra jobb és jobb lesz, legalábbis a visszajelzések alapján.

Nem könnyű a suli, család, munka háromszög, de hála a CSALÁDUNK Apája tagjának, megy a dolog :)

Tegnap volt Milán 17 hónapos!

Az elmúlt hetekben, majdnem minden hétvégére ill. Apjának majd minden szabadnapjára csináltunk valami programot. Párat ajánlanék belőle Nektek is.

Ezen a hétvégén a Vasúttörténeti parkban voltunk és a repülő emlékparkban. A Vasúttörténeti park egyszerűen zseniális volt. Van nekik egy pici kerti vasútjuk, amihez három mozdony tartozik és jó sok kocsi, amikre fel lehet ülni. 600 Ft/fő a jegy a kerti vasútra, de megéri, mert nagyon nagy élmény. Milus kiabált örömében, annyira tetszett neki. Kb. 10 perc egy kör, de van alagút, kis híd halastóval, minden ami érdekes. Én simán mentem volna még vele. A belépőt elfelejtettem, mennyi volt, de azt tudom, hogy 4 éves korig ingyenes. Rengeteg gőzmozdony van kiállítva, aminek a nagy többségére fel lehet mászni, megnézni, tekergetni. Ugyanakkor a vonatok többsége zárva van, nem lehet belülről megnézni sajnos. Ellenben van egy egészen szuper játszótér, múzeum és terepasztal, szóval egy délutánt simán ellehet ott tölteni.

A repülőgép emlékpark nekem egy kicsit csalódás volt,. Legalább 10 gép plusz kiszolgáló egység ki van állítva, de csak kettőbe lehet bemenni, ebből is csak az egyiknek a pilótafülkéjét lehet kipróbálni. Nem igazán értettük, hogy miért, mert pl.: az egy darab kiállított helikopteren már nem sok tönkretenni való volt, de a gyerekeknek biztosan nagy élmény lenne "vezetni". A belépés azt 3 éves korig ingyenes, felnőtteknek 1200Ft/fő. Mivel Milán ezt is élvezte, ezért megérte, de magam miatt nem fizettem volna ki ezt az összeget. Ha már ott van az ember a ferihegy mellett, akkor a 2-es terminál kilátó teraszára is érdemes elmenni. A parkolás megoldható úgy, hogy az emlékpark területén marad az autó, onnan 10 perc sétára sincsen a terminál. Természetesen a terasz is fizetős, hipermodern beléptető kapus, de kisgyerekek ez is ingyenes, amíg fel tudod venni ölbe. 

Voltunk Veresegyházán a Medveotthonban is. Kétszer is voltunk és tapasztalatom alapján, azt kell, hogy mondjam, hogy akkor érdemesebb menni, amikor valami program is van hírdetve, mert akkor több minden is van, pl: kisvasút, kézműves sátor,stb. 2 éves korig ez is ingyenes a kicsiknek, felnőttnek 600Ft/fő plusz 200 Ft a parkolás. Amúgy lehet mézzel medvét etetni (csak is ésszel és a gyerekre odafigyelve), van itt is jó nagy játszó, a medvéken túl vannak még struccok, mosómedvék, ormányos medvék és farkasok. Ez is jó program a kicsiknek. Milánnal a vakáció zárón voltunk és meg volt bolondulva a kisvasútért, ami 8 perc alatt ment körbe a parkon és 300 Ft/ fő volt, tényleg jó móka :).

Pár hete a tropikáriumba is ellátogattunk. Az igazság az, hogy nem emlékszem a belépő árára, de a neten minden infó fent van. Igazából rossz idő esetére nagyon jó kis program. Vannak pici majmok, madarak, teknősök, kígyók és sok sok hal. Milánnak a majmok és a cápák tetszettek a legjobban. A cápa barlang tényleg nagyon látványos és nagyon sokáig el lehet ott bámészkodni. 

A legközelebb Nőtincsre szeretnénk elmenni a Seholsziget kalandparkba. Majd írok arról is, hogy milyen.

Bármilyen programra megyünk, nem igen szoktunk ott vásárolni kaját, se innivalót. Viszünk mindig magunkkal Milmusnak. Elég sokat lehet ezzel spórolni.

A héten tölti Milán a 16. hónapot. A beszéddel nem sieti el a dolgot. Anyukáját azzal szereti szórakoztatni, hogy mutat valamire (amit nem lehet tudni, hogy mire is mutat, mert talán még ő sem tudja), amit szeretne és hümmög hozzá, amivel nem segíti az előbbre jutást. A nem az még mindig nagyon megy, majd hogy nem mindenre az az első válasza. A baba szót már tudatosan használja. A töltő is nagyon szépen formálódik, a virslit is szépen tudja mondani, ha akarja, a mama is nagyon megy, bár már egy gyűjtőnév lett, mert Mackótól Matukán át jelenti a Mamát is. A robogó az bobo vagy bobobo, a motor az mo, a markoló az simán ma. Szóval rengeteg létfontosságú szót tud :), de valahol el kell kezdeni.

A szemfogakkal még mindig nagyon szenvedünk, ráadásul most csak eggyel... legalábbis egyet látok bedagadva, szóval ez az állapot még háromszor visszatér. A fogzás botrány, szerintem a hasfájós időszaknál is rosszabb. Szegény Törpi, nem győzi a szájába tömni a kezét illetve, ami éppen benne van.

Elég régóta nem használunk babakocsit, de ma valahogy előkerült. Azonnal bele akart mászni és abba kellett tologatni. De olyan nagy már... már egyáltalán nem kisbaba :(

Elkezdődött a suli is és iiiiszonyatosan rossz nem Milánnal lenni. Neki lehet, hogy jobb, hogy nem csak az anyját látja, de az anyjának nem jobb, mert csak a Milánon jár az agya. Persze eddig tetszik a suli, de holnaptól lesz igazán szakmai óra, cukrászat elmélet, amit már várok. A héten már sütni is fogok, puszta önszorgalomból, no meg hogy örömet okozzak annak, akinek készül.    Szóval nehéz az elszakadás, de igyekszem kompenzálni azzal, hogy a többi napon sokat-sokat játszunk, sétálunk, stb.

Egy kis extra. Csak az láthatja a lényeget, aki türelmesen kivár legalább 30 percet :). Nem reklámoztam, eddig, de a baba-mama és a kanga-torna népszerűsítésért ezt is megteszem. Egy dolgot, a csajok nem tudtak elmondani, az az, hogy szeretnének edző képzést indítani a kanga-tornából. Szmrecsányi Zsuzsinál lehet érdeklődni.

Ha esetleg nem töltődne be, akkor ezen a linken meg lehet tekinteni:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/08/26/12/Csalad_barat_2013_augusztus_26_.aspx

Kb. 2 napja, olyan tisztán és érthetően mondja ezt a szót és kb. mindenre, hogy az félelmetes. Pedig jó lenne, ha jelentősen szelektálná, hogy mire mond nemet és mire nem, sokkal könnyebb lenne a kommunikációnk és néhány dologgal jobban is haladnánk talán :)...

Pl.: egy pár hónapja már nem bilizünk, mert nem igen jutottunk előrébb a dologgal. Vettem egy patent kis wc szűkítőt, aminek sokkal nagyobb a sikere. Legalábbis, olyan szempontból mindenképpen, hogy nem fél ráülni, és hatalmas buli lehúzni a wc-t.    Szóval, azt szerettem volna elérni nála, hogy szóljon, hogy ha kakilnia kell, a következő képpen:

-Milu, ha kakilni kell, mondd, hogy kaka.

-Kaka.

-Jó, ügyes vagy, de ugye szólsz ha kell?

-Nem.

:( És tényleg nem szól, úgy kell rá vadászni és milliószor megkérdezni, hogy most akkor kell-e és persze letagadja, mert a wc miatt nem fogja a legjobb játékot abbahagyni... Remélem azért ez változni fog lassacskán.

Mert hát tennivaló, annyi, de annyi van:

Szóval amíg Ő ilyen jól lefoglalja magát, azzal lefoglal engem is, mert nem áll másból a nap (leszámítva azt a minimális időt amit pelenkázással és evéssel töltünk), hogy pakolok utána. Mert soha semmi sincs jó helyen, vagy ha azon van, akkor ne legyen ott és az elvett tárgyak sajna még nem tanultak meg visszamenni a helyükre, pedig nagyon-nagyon reménykedtem benne.

Nagyon szereti magát nézegetni a tükörben, miközben parádézik:

Általában Apa cipőiben, mert azok vannak a tükör alá rakva, de van, hogy talál valami fejfedőt és felteszi magának és már rohan a tükörhöz, hogy megnézze, hogy az hogyan is áll neki. Persze mindezt általában hangosan kommentálja. 

Sajna eljutottunk mi is abba a korszakba, hogy ha valami nem úgy történik, vagy nem akkor, amikor Ő szeretné, akkor nem hisztizik, áááááááááá, az ritka, nem, ami a kezében van, azt földhöz vágja, vagy, csap egyet a levegőbe, vagy éppen rám és közben oooolyan pillantásokat küld felém (mert általában én húzom keresztül a számításait, amiért ugye én bűnhődöm, persze van, hogy Apa nem enged valamit és azért is én kapok, mert Apa imádnivalóantutijófej), hogy tényleg elgondolkodom, hogy mit is tettem. Viccet félretéve, annyira furcsa, hogy 15 hónaposan milyen pontosan ki tudja fejezni a nem tetszését. Hiszen egy éve, még csak az eö-őő-gő gyakorlása illetve a mosolygás ment, most meg már integet és világgá megy.

Persze szeret engem is, mert olyan csöpögős puszikat kapok, amik már cuppannak is, hogy nem győzök olvadni tőle. Mondja nekem, hogy "Anyiiiii", hozzám bújik, jáááááááj, szóval a kisujja köré tud csavarni kb. 2 pillanat alatt. Persze, tudok bosszankodni, amikor mondjuk reggel öltöznék és ő a fürdőszobában a wc-mosógép-tusoló háromszögben randalírozik és hihetetlen zsonglőr mutatványok közepette kell magamra vennem a ruhákat, mert meg kell akadályozni a wc kinyitását és belső vizsgálatát, a wc papír letekercselését és a mosógépbe mászást és mind ezt 5 mp belül... Kb. ez szokott lenni a bemelegítés a baba-mama tornára (khmm... itt jelentem be, hogy a fittmami versenyen 2. helyezést értem el, hála a Gyermekünknek, aki mind végig támogatott, és becsülettel akadályozta a többi versenyzőt :), Gratula Magdinak és Adrinak is!!).

Tegnap voltunk a 15 hós oltáson:( :(. Olyan lelkiismeret furdalásom van minden oltás után.... Most Apa is ott volt velünk és láttam rajta, hogy ugyan így érez Ő is, de hát kötelező, sajnos ez van...Bízom benne, hogy nem igen fogja megviselni.

Hétvégén ismét ellátogattunk az állatkertbe. Egyik apropója az volt, hogy Milánnak van már kedvenc tv műsora, az Állatkert a hátizsákban. Van benne egy maki, amelyik össze-vissza szokott szökdécselni, ennek hatására Ő is próbálkozik az ugrálással, nagyon édes ahogy csinálja. Szóval Zaboo-t, a nem tudom milyen fekete-fehér makit, elmentünk megnézni az állatkertbe, és nem ő volt a favorit, hanem a fóka:

Van egy rész, 0:41-nél, ahol két kezét maga elé nyújtva megy a fóka után. Így szokta kérni Fügétől is a játékát és így kérte  galambokat is, hogy menjenek már oda hozzá. Szóval ez is egy kis kérlelés a fóka felé, hogy ugyan már, gyere ide.

Most sokkal jobban élvezte és sokkal jobban is látta az állatokat, jól el is fáradt a nap végére, de olyan jó látni, hogy örül, hogy jól érzi magát.

Sajnálom, hogy ilyen ritkán írok csak, de tényleg örülök, ha a szabadidőmben meggyőződhetek róla, hogy igen takarítani, mosni, főzni, stb. kéne... tehát olyankor azokat próbálom elintézni. Ami némiképp rossz hír (és egyben jó), hogy szeptembertől még ennyi időm sem lesz az írásra, mert tatatadaaaam, cukrásznak fogok tanulni és elindulok az álmaim megvalósítása felé (remélem).

Esti tagozatra fogok járni, heti kétszer 4 órában. Amíg suliba leszek, a Nagyi és Apa fog Milánra vigyázni. Kicsit lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy heti 8 órát nem vele fogok tölteni, hogy másra kell bíznom.... Rossz anyának érzem magam, pedig tudom, hogy nem ettől rossz anya egy anya..

A lényeg, hogy igyekszem havonta 1-2 bejegyzést írni, ha lehet, akkor gyakrabban.

Az elmúlt két hónapban roham tempóban növekszik a Gyermek, eléggé kíváncsi vagyok, hogy az augusztusi mérések mit mutatnak majd, amennyiben Milán is úgy gondolja.

Tisztában vagyok azzal, hogy elmaradtam az írással, de higgyétek el, örülök, ha a nap végén el tudom vonszolni magamat az ágyig úgy, hogy útközben tusolok is. Kb. egy éve azt hittem, akkor hogy, fáradt vagyok. Nem, most vagyok fáradt, de hát ez van és semmiért sem cserélném el.

Pihenni, akkor van idő, ha Őfelsége alszik, de ooooooolyan gyönyörű ilyenkor (is):

Volt szerencsék Pécsre menni, uncsitesózni. Két napot voltunk, én duplán lefáradtam, mert Milánunk csupán 2 órával kelt korábban, mint szokott, illetve a délutáni alvását is lerövidítette, amíg ott voltunk. Ellenben csoda aranyosak voltak Patrikkal, amikor éppen nem nyűglődtek.

Igazából nagy jövés-menésben voltunk, mert itt volt nálunk Édesanyám. Így másfél hónap után végre elmehettünk Apával moziba (igaz, hogy gyakorlatilag , egy olyan filmet néztünk meg, ami nem is érdekelt minket, de nagyon jó volt Vele kimozdulni). Nagyon furi volt Milánt otthon hagyni, pedig már 14 hónapos, nem olyan kicsi, de olyan volt, mint amikor első alkalommal mentünk el nélküle otthonról. Édesanyám becsületére legyen mondva, hogy minden altatási szabályt betartott, amire megkértem ( első és legfontosabb, hogy a gyermek a saját ágyában aludjon el, ha hiszti van, vagy sír, ki lehet venni megnyugtatni, de alvás a kiságyban van). Nem is ment neki egyszerűen.. Augusztus 3.-án újra ütköznek, talán akkor már könnyebben megy majd a dolog.

A hosszú utaktól eddig nagyon féltem, mert pár hónapja még bejött az alvásidőben indulásos taktika, ami az utóbbi pár alkalommal megbukott. Most újra próbáltuk a dolgot, úgy hogy, Milus addig ült hátul egyedül, amíg bírta. Ahogy rázendített volna, azonnal mellé pattant egy lelkes segítő. Pécsről visszafelé, rutinosak voltunk, mert amíg Pécs felé csak az út felénél kentem be Milán ínyét, most ezt időben megtettem, így nem volt gond a fogzással. Sikerült is elaludnia, de sajna olyan felszínesen alszik a kocsiba, hogy ha leáll a motor (mert tankolni kell) felébred és már nem alszik vissza.

Szóval itt volt Anyukám, majd lementünk Pécsre, majd visszajöttünk Hugimmal, akivel ismét elmehettem moziba,. Igaz, hogy a mozit bármikor becseréltem volna egy kiadós alvásra, de ilyen is kell és jó volt.  Addig, a macska nem volt otthon, bizony cincogtak az egérkéim :). Hiába van a Gyermeknek két ládányi játéka, a legjobb mulatság mégis a szekrényének a kipakolása, majd a ruhák helyére mászás. Nem tagadom, ma mi is játszottunk ilyet, sőt én is bemásztam (behajtogattam magam abba a kis komódba, rendesen elzsibbadt a nyakam, ráadásul Milán rám is csukta... de tetszett neki és ez volt a lényeg), senki ne kérdezze miért...

Elég régóta nem használtuk a fürdető dézsát. Már azon gondolkodtam, hogy esetleg túladok rajta, de ma újra előkerült. Történ ugyanis, hogy Gyermekünk megtöltötte vízzel a kis homokozó vödrét, majd szépen lassan belemászott, majd megpróbált beleülni. Nem, mintha nem lenne egy felfújható mozdony medencéje..... nem neki a vödörbe kell pancsolni. Még jó, hogy Apukája időben kapcsolt, és felkutatta neki a rég elfeledett dézsát.

Nem kell aggódni, volt itt pucéran homokozóba mászás, majd vissza dézsába, stb., stb., szóval nem mondhatnám, hogy 15 percnél tovább volt tiszta a víz, abban a dézsában... Milánt is utólag le kellett tusolni, amit nem kifejezetten szeret.

Ételek tekintetében egy kissé finnyás, pontosabban, nem szívesen kóstol meg új dolgokat. Sajnos ez a gyümölcsökre duplán igaz, bár az ananásszal próbálkozott, de hatodszori szájba vételre sem lett finomabb neki. A dinnyét már meg sem akarta kóstolni. Arra gondoltam, hogy talán a fogzás miatt nem eszi a gyümölcsöket, mert esetleg csípheti (?!?) az ínyét a gyümölcssav, nem tudom, de legalább az örök kedvenc körtét eszi.

Most már kint vannak végre azok a fránya felső rágók, mostanában törtek át az alsó rágók. Szerintem még egy foga sem kínozta meg még ennyire, mint ezek, és előre félek, hogy a szemfogakkal mi lesz, mert állítólag azok a legbrutálisabbak. 

Most bekerült a favoritok közé a kanalas kotró és a traktor. Csodálattal tudja nézni ezeket a gépeket, igazi kis pasi :)

Amint a technika és az idő engedi, teszek fel pár videót. Igyekszem behozni a lemaradást.

Törpénk egyre lelkesebben pergeti a kis nyelvét és próbálgatja mondogatni a szavakat. Kissé leegyszerűsíti a dolgot, mert előszeretettel, csak valamelyik kiemelt szótagot használja,pl.: Apa=pa, Anya= any <3 , Füge=ge, igen=ge, Maci=ma, mama=ma, papa=pa, körte=te, pelus=pe, Soma=om. 

Ugyanakkor, vannak fantázia szavai, amiket ő talált ki, ilyen a mindenféle labdára, lufira, tollasütőre vonatkozó bambam, illetve az amam, ami inni/enni-t jelenti, do= jó, autó, motor=brübrü, bármi amit szeretne azonnal kézhez kapni= ba.

Szegény kis Mogyorónak ismét folyik az orra, amit most is a fogának tudok be. A jó hír (nekünk), hogy a felső rágók már áttörtek, az alsó rágók most vannak úton. Szóval Milu végig szötyögte (volna) az éjszakát (ha nem szívtam volna ki kétszer is az orrát). A kedve jó, most is Apukájával táncol.

Nagyon furcsa nekem, hogy nincs még másfél éves és már dalolászik (persze a maga kis mamama dalocskáját, tollasütőmikorfonba vagy partfisnyélmikrofonba :) ) mellette nagyon szereti rázni a kis popikáját. 

A hétvégén voltunk a Margit-szigeten megnézni az ottani állatkertet (mellesleg felkínáltuk magunkat a szúnyogoknak svédasztalon, mert ezek a mocskok már immunisak a szúnyogriasztóra). Szóval bebumliztunk a városba és szépen átsétáltunk a Margit-szigetre. Milunak már a híd is nagyon tetszett a sok villamossal és a busszal, a hajókról nem is beszélve. Egy kb. 15-20 perces sétával eljutottunk az állatkertig, ahova most ingyenes volt a belépés, ugyanis nincsen még megnyitva a teljes kert a látogatók előtt. Nekem sem lett volna képem, 5 lóért és 6 gólyáért és egy azaz egy darab páváért pénzt kérni... Szóval megnéztük a gólyákat és a lovakat, a gólyák nem nyerték el annyira Mili tetszését, mint a lovak, a pávát nem is vagyok benne biztos, hogy észre vette, mert az csak feküdt a földön. Innen átsétáltunk az uszoda melletti játszóra, ahol csúszott egy párat a csúszdán és homokozott egy kicsit. Kb. 2 és fél órát voltunk kint. Rengetegen voltak, meg is értem, jó idő volt. Azért a nap csúcspontja mindenki számára a pizzázás volt. Van egy rég bevált helyünk, ahova már pocakosan is sokat jártunk. Onnan hoztunk pizzát. Miluval Én közös pizzát ettem, aminek (kevés kellett hozzá) majd a felét beverte, annak is a nagy részét még az autóba haza felé.

Kénytelen vagyok különböző praktikákat bevetni arra, hogy gyümölcsöt egyen. Most a házi jégkrémet próbálgatom nála, kevesebb sikerrel, mint gondoltam, hiszen nem olyan édes és krémes, mint a bolti... Sebaj, nem adom fel kísérletezek, valamelyik csak jó lesz.

Az eddigi eseményekről némi kis szösszenet:

Elég gyakran előfordul, hogyha bárhova elmegyek Miluval, megtalálják maguknak az emberek. Leállnak vele "beszélgetni", dicsérik, megsimizik a bucóját. Látom, hogy zavarja, pontosabban, hogy nem tus mit kezdeni a helyzettel, igazából én sem. Nem szeretem, amikor így letámadják, de ezt hogy lehet kíméletesen, nem bunkón tálalni vadidegen embereknek? 

Hatalmas bébi bumm lesz ebben az évben is az ismerősök/család körében. Idén nem csatlakozom hozzájuk, sőt, még egy darabig nem fogom erősíteni a várandósok lelkes, fáradt és terhes csapatát. Bár néha nagyon vágyom arra, hogy ismét pocakos lehessek, de viszonylag hamar el is múlik, mert tudom mi van utána, és ez az emlék egyenlőre még igen erős, mellesleg még mindig nem sikerült kialudni magamat. Tehát, újabb babaprogram majd akkor lesz, ha halványulnak az első időszakról az emlékek és sikerül legalább 3szor, lehetőleg egymás után, egyhuzamban min. 8 órát aludnom.

Nagyon komolyan mondom, hogy visszasírom a Balatonon töltött 5 napot, mert ott milliószor elviselhetőbb volt ez a kánikula. Igaz, Apa nem tudott velünk jönni, csak két napot töltött ott, de Milu ennek ellenére nagyon jól érezte magát.

Pénteken kora este indultunk, bízva abban, hogy nem lesz nagy forgalom. Igazából az utazás idejének az egy harmada a városon való átjutás volt, de még így sem volt olyan vészes. Az utazást is egészen jól bírta a Tökmag, de ebben nagy szerepe van Apának, hiszen Ő egyszemélyes szórakoztató központ volt abban a 2 és háromnegyed órában. Zseniálisan csinálta!

Milán szokásához híven, egészen hamar hozzászokott az új környezethez. Tesómék is ott voltak Patrikkal, így Milunak még egy másik gyermekhez is alkalmazkodnia kellett, ami magához képest egészen jól ment. Nagyon fura volt, mert alapjáraton nem igen kereste a Patrik társaságát, de ha valami ínyére való volt a Patriknál, legyen az kaja vagy játék, akkor megtette a kellő lépéseket, hogy a célját elérje. Ugyanakkor a víz, a Balaton nagyon összehozta Őket, ott volt móka és kacagás. Idővel, gondolom, ez csak jobb lesz.

Ezúton is ajánlom minden pici gyerekes családnak a badacsonytomaji strandot. Igényes, egészen tiszta, családias. Van egy kisebb mesterséges homokos part, ahol a picik nagyon jól tudnak pancsolni, homokozni. Van külön homokozó és játszótér is. Lángos kiváló, de azonkívül mást nem ajánlok venni, mert egy fél literes üdítő 400 ft-nál kezdődnek.

Meglepetésemre, Milán nagyon bátran ment be a vízbe, nagyon élvezte a pancsolást, az ugrálást. Alig lehetett a parton tartani, olyan furfangot kellett bevetni, mint lángos illetve homokozó.

A belépőről csak annyit, hogy 6 éves korig ingyenes a gyerekeknek, felnőtteknek 600 Ft fejenként, ami szerintem egészen elviselhető.

Ennek köszönhetően elég népszerű a strand, ami azt jelenti, hogy délután nekünk nem igen érte meg lemenni, mert rengetegen voltak. Ilyenkor medencébe pancsolás volt a program. Milu ennek is örült. Igazából mindennek örül, csak sok-sok vízhez legyen köze.

Kis halacska. A 2-3 nap után tényleg attól tartottam, hogy úszóhártya nő az ujjai közé.

Természetesen 11-15 között nem voltunk napon, ennek ellenére Nekem sikerült jól leégnem, Milánnak viszont eszméletlen jó színe lett. Igyekeztem minél gyakrabban kenni naptejjel. Amikor nem kint voltunk, akkor Milán aludt, vagy evett vagy valami kis aprósággal próbáltam lekötni a figyelmét, de leginkább kint érezte magát a legjobban, attól függetlenül, hogy 35 celsius volt (még este hatkor is) és én inkább vágytam 3 napi sötétségre, mert számomra ez az időjárás elviselhetetlen, míg Ő abszolút alternatív energiát használ (nap és víz energiát).

Az, hogy Őt is megviseli a meleg, egyedül az étvágyán látszott, mert a körtén, némi lángoson és ropin kívül nem igen csúszott más. Ez a virslizős kép is azért készült, mert nem hittem a szememnek, hogy milyen sokat eszik belőle (villával !!!!!). Ezen kívül a Mama fasírtja csúszott még, de az nagyon. Az örök favorit fasírt :).

Nagyon hamar eltelt az ott töltött 5 nap, de Apa már nagyon hiányzott nekünk. Itthon viszont iszonyatos ez a meleg. Nagyon várom a hétfőt, hogy végre ne sült húsnak, hanem embernek érezzem magam.

Amúgy eljutottunk oda, hogy már reggeli tej sincsen, nem azért mert nem inná meg, hanem azért mert nem ébred fel rá, hogy kéne neki. Ennek fejében lekésőbb 7:00-kor már csicsereg a Drága Gyermek, ami szerintem annak köszönhető, hogy nagyon hamar felmelegszik a levegő, ergo a lakás.

Én, felelőtlen szülő, pár napja nem adom a gyermeknek a D-vitamint, ugyanis nagyon sokat vagyunk kint, úgy hogy a elég testének elég kis felületét fedi textil. Igyekszem úgy etetni, hogy más módon jusson hozzá. A terv az az, hogy ha romlik majd az idő, akkor valamilyen formán ismét fogom neki adni.

Igen, az Apa már megy. Sőt a Papa is és a Mama fele, de az Anya még nem. Minek? Mindig ott vagyok ahol Ő, felesleges engem megnevezni vagy akár hívni :( ..

Azért a beszéd fejlődése szépen lassan beindult. Vannak szavak, amiket kristály tisztán tud kiejeteni, de azt csak egyszer teszi és többször nem hallod, ha térden állva könyörögsz, akkor sem. Ilyen volt a bögre. Ahogy ilyen helyzetben az lenni szokott, kettesben voltunk Milussal, éppen a jól megérdemelt kávémat ittam, amikor odajön, rámutat a csészémre és azt mondja "bögre". Köpni-nyelni nem tudtam, mire leesett, hogy mit is mondott már csak vigyorgott és nem akarta újra mondani.... Ez van, azóta résen vagyok!!

Mélységesen kétségbe tud esni, ha valami nem úgy történik, ahogy Ő akarja. Nem hisztizik, inkább rettenetesen elkeseredik, ami másodpercek töredéke alatt múlik el, ha beteljesedik a szíve vágya. Tegnap speciel, Apájával éppen jégkrémet ettünk, amikor is Milán, nagy nagy bánatában hasra fekve sírdogált. Nem igazán értettük a dolgot, ugyanis, nem nagyon volt előzménye, csupán annyi, hogy amikor kérte nem adtam oda a fagyimat. Végül megszerezte az enyémet és Apáét és így minden rendbe is lett.

Mára már teljesen elhagyta a bébi kajákat és teljesen ugyanazt eszi amit mi, egyedül apró magvas gyümölcsöket nem kap. Van kedvenc nasija is, a köles golyó. Kedvenc gyümölcs mostanában a körte, amit tök egyedül csumára tud rágcsálni. Bár ma kifogott rajta, mert kemény volt és Ő ismét fogzik, vagy még mindig. Csak nem akar áttörni az a rágófog..

Nála is kialakult egy bizonyos önmegnyugtatási forma, amihez nélkülözhetetlen a hajam és annak bizergálása. Ami ilyenformán nem is probléma, de  este,amikor felsír és kiveszem megnyugtatni, esetleg magunk közé fektetem, hihetetlenül tépi azt a kevéske kis hajacskámat. Tudom, tudom nem kell közénk fektetni... Ezen gondolkodtam sokat én is, de azt látom rajta, hogy nem igényli ezt mindig. Van, hogy este 9-től húzza a lóbőrt fél 6-ig, amikor is jön a 'csel-tej', amitől visszaalszik legalább 8-ig. Viszont van amikor sokszor ébred éjszaka és mindenki jobban jár, ha a nagy bőgéseket elkerülve köztünk fekszik. Nem kell aggódni, már menekülök amikor érzem, hogy hajazni. Egyébként nagyon sokat forgolódik, szerintem több km-t tesz meg éjjel, annyit forog.

Igazából ezen a képen minden rajta van, ami nálunk előfordult, de talán még eggyel ki tudnám pótolni, méghozzá azt, amikor Apa, lent alszik az ágy bal alsó sarkában és Milu feje vagy lába az arcába van.

Amúgy megzabálom a gyereket, mert már most nagyon megy a terelés, például fürdésnél. Amikor eljön a pancsolás vége, mindig mondjuk Neki, hogy ideje kijönni. Na kérem, ekkor jön az, hogy Ő feláll és neki áll a pocakját mosni. Bele-bele meríti a kezét a vízbe és szép nagy mozdulatokkal mossa, azt a kis gömbölyű pocóját. Olyan rafkóóóóós!!!!

Kérem szépen fittmami verseny indult a tornánkon. Mondanom sem kell, hatalmas stréberséggel vetettem bele magam a felkészülésbe. Ugyanakkor mindig rá kell eszméljek, hogy nekem kétszer többet kell készülnöm, mert nem vagyok sehol azokhoz képest mondjuk akik, ezelőtt hot ironoztak vagy már két éve járnak, vagy eleve emberibb testalkattal rendelkeznek mint én. Szóval naponta csinálom a fekvőtámaszokat, felüléseket és azokat a gyakorlatokat amiket itthon lehet gyakorolni. Már van fejlődés, de ez nem elég. Minimum dobogót akarok. 

UI.: holnap már 13 hónapos lesz!!! ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Nagyon megy az idő!!

Még amikor Milu 6-7 hónapos volt, azt olvastam egy cikkbe, hogy a babák 9 hónapos korukra teljesen megértik amit a szüleik mondanak. Én ennek tudatában beszéltem mindig is a Gyermekünkhöz.

Igazából azt látom, hogy mostanra érett meg annyira, hogy amit elmagyarázunk neki azt tudomásul veszi, persze nem matematikai tételek levezetésére gondolok. Pár hete úgy döntöttem, hogy sokkal jobban oda fogok figyelni arra, hogy türelmesebb legyek Milussal. Akárhogy is, ha én feszült vagyok, azt Ő is megérzi és Ő is az lesz, abból lesz az igazi hiszti. Így inkább, amikor érzem, hogy szakadna nálam a cérna inkább veszek egy nagy levegőt és igyekszem higgadt maradni. Nagyon jól működik a hiszti veszélyes helyzetekbe az, ha elmagyarázzuk azt, hogy mit miért nem lehet, vagy ha vár mert még ezt és ezt meg kell csinálni, akkor nagyon hamar lenyugszik és vár, vagy tudomásul veszi a dolgot, szóval szuper büszke vagyok rá.

Már egy ideje elkezdtük a bilire szoktatást, pontosabban azt, hogy szokja a bilit, hogy ne féljen tőle, jelentem egészen jól haladunk, mert ma már (aki nem elég erő idegzetű az ugorjon egy sort) bele is kakilt.

Erről is rengeteget olvastam. Három verzió létezik: 1. aki elkezdi korán és ha a gyermek fogékony rá, akkor viszonylag hamar ágy- és szobatisztaságra nevelhető a gyermek, 2. van aki azt mondja, hogy meg kell várni, amíg megérik rá a gyerek, értem ez alatt azt, hogy amíg magától el nem hagyja a pelenkát, legyen a gyermek 2 éves vagy akár 4-5 mire teljesen pelusmentessé válik. 3. amikor már újszülött kortól kezdve biliztetik a babát, figyelve a jelzéseit, hogy mikor is szeretne üríteni. Természetesen ilyenkor is használnak pelust, csak sokkal kevesebbet. A hangsúly azon van, hogy a már születéskor meglévő jelzések ne maradjanak el, hanem arra figyelve mindig ki legyen elégítve a gyermek igénye, így elég hamar alternatívát nyújtva a peluson kívül egy más ürítési formára. Ezek a gyerekek nagyon hamar pelus mentesekké válnak.

Igazából mi egy köztes megoldást szeretnénk megvalósítani. Én nem várom el Militől, hogy hip-hop szobatiszta legyen (bár utálom ezt a szót, mert ezt leginkább a kutyákra használjuk), de szeretném megismertetni a bilivel úgy, hogy nem erőltetem rá, mert nem azt akarom elérni hogy féljen tőle, hanem hogy tudja, hogy mire való.

Egy másfél hónappal ezelőtt kezdtük az egészet, mert fürdéskor ahogy a lába a fürdővizet érte, egyből bele is pisilt. (most lehet, hogy nevetséges leszek, de a következőket azért írom le, hátha tudok másnak vele segíteni, szóval ne röhögjetek olyan hangosan) Szóval vetkőzésnél, a pelus levételekor a pelust a fütyijéhez tartva, azt mondtam neki, hogy "pis-pis" és ő vette a lapot és pisilt, így elég nagy százalékban ki tudtuk kerülni a vízbe pisilést. A következő az volt, mivel nem mert a bilire ülni és általában az ingert a vízhez kapcsolta, hogy amikor a kádba állítottuk a bili ismét elé raktuk és a fent említett "pis-pis"-re belepisilt. Ezt is gyakoroltuk egy-két hétig, majd vetkőzéshez kötöttük ismét a pisilést, tehát vetkőzés után jött a bilis téma. A múlt héten kezdtük a bilire ülést, de ha nem akarja akkor állhat is, de általában ül, napjába már kétszer is bilizik. Reggeli után ( hogy dupla output legyen nagy eséllyel) és este fürdés előtt. Jelentem, már észrevehető az elhasznált pelus mennyiségének a csökkenése.

Ma amúgy majdnem megkönnyeztem, mert olyan ügyesen evett. Na persze ez alatt nem a kés, villa használatát értem, hanem végre eljutottunk oda, hogy az ebédje az elejétől a végéig megegyezett a mienkkel, és a mennyisége is megegyezett egy ebéd mennyiségével. Eleve számomra csodaszámba megy, hogy levest evett, ráadásul borsó levest, amiből ette a répát és a borsót is és ő maga kérte. Majd a másodikból is csak úgy falta a töltött padlizsánt és az egésznek a tetejében, desszertnek még elfogyasztott egy tejszeletet. Látszik, hogy most alább hagyott a fogzás, mert végre jóllakott. 

Szóval ezek történtek az utóbbi időbe. Hihetetlen tempóba okosodik és nő. Nagyon nagy figura. Azért érdekes, hogy a gyerekekbe kódolva van, hogy a fiúk kocsiznak, a lányok babáznak. Úgy értem, hogy Milit mi sosem kényszerítettük, hogy autózzon, ő maga kezdte el a kocsikat tologatni és brümmögni hozzá. Szóval a nemi identitás valamilyen szinten biztos kódolva van a gyerekekbe,...szerintem.

Élni tudni kell :)

Ez nálunk immáron bevett szokás, hogy 3 havonta jól megfázik Milán. Na nem mintha direkt lenne, de egyszerűen így jön ki. Most mondjuk közel sem olyan vészes, mint az eddigiek, "csupán " be van rekedve, de nekem az is elég. Azért a szemén is lehet látni, hogy nem nincs minden rendben, ráadásul (ahogy az lenni is szokott) két rágó foga is jön, ami miatt simán gyengülhetett az immunrendszere annyit, hogy benyaljon egy jó kis vírust.

A múlt  hét elején voltunk a védőnőnél státusz vizsgálaton. Milán egészen addig mosolygott, amíg be nem kellett menni a vizsgálóba. Nem is tudtam kit sajnáljak jobban. Milán üvöltött, pedig csak a mérlegre kellett volna rácsücsülnie, nem ment, annyira kapaszkodott a nyakamba, hogy képtelenség volt megmérni. Az lett a vége, hogy szégyen szemre, nekem kellett Vele mérlegre állnom, majd Őt letéve ismét, így nyilvánosságra került az én jól titkolt súlyom :( .. mindent a gyerekért.

Aztán a hosszát kellett volna megmérni, amihez a vízszintet nem kívánta felvenni a fiatal ember, végül egy körül-belüli hosszt sikerült lemérni.

Szóval a Gyermek 11 kg és kb. 80 cm (+/- 2 cm). 

Hétfőn jöttünk vissza Balatonról. Nagyon szuper volt. Milu egyre jobban élvezi az utazásokat. Na nem az oda és vissza útra gondolok, hanem az utazások célját. Amúgy a hangulattal sincsen gond utazás közben:

Elmentünk a Szigligetre, ahol Apájával megmászták a várat. Én nem mentem, ugyanis okosan hordozó helyett babakocsit vittünk magunkkal, így valakinek maradnia kellett vigyázni a verdára, fel is bosszantottam magam rajta, de amikor Fótról elindultunk, nekem fogalmam sem volt, hogy Szigligeten fogunk kikötni. A lényeg, hogy Milu Apájával teljesen bevette a várat.

Egyre jobban szereti a zenét és táncol. Nagyon egyedi popi rázós kis tánca van, meg kell zabálni, amikor rájön a boogie.

Nagyon érdeklik az állatok, a bogarakat képes követni is, majd melléjük guggol, bár volt rá példa, hogy puszta szeretetből rátaposott egyre :(. Volt a lakásba egy árvaszúnyogunk, amit kiszúrt semmi perc alatt. Onnantól Apukájának az volt a program, hogy fújnia kellett szegény szúnyogot, hogy valami mozgást is produkáljon, nem mellesleg, hogy elhagyja a lakásunkat.  Szegény szuszi (ez lett a neve) másnap már nem volt köztünk, pedig Milán nagyon kereste. Azóta találtunk egy pókot...

Amúgy most már stabilan egyszer alszik déltől kettőig, van hogy, fél háromig. Az esti tápszert teljesen elhagyta, azóta csak szilárdat kap vacsorára, pl.: májkrémes kenyeret, kolbászos kenyeret, tojásrántottát, tojás krémet, vajas kenyeret és ilyesmiket. Igyekszem a tojást nem túlzásba vinni. Reggel még lecsúszik egy 240 ml tej+ tápszer, kb. fele-fele arányban.

Próbálkozik a beszéddel, persze még nagyon az elején járunk. Pl.: paci= pa, apa=ada (csak ha kedve van hozzá), bari= be, boci= bu, füge= ge, autó, motor,vonat,repülő= brübrü. 

Nagyon várom már, hogy tudjon beszélni.

Talán még soha nem telt el ilyen gyorsan év, mint a 2012 május 11.-2013 május 11. közötti.  Bizony Milu ma reggel 8:03-kor töltötte az első évét.

Megígértem magamnak, hogy kemény leszek nem sírok, hiszen még annyi, de annyi szülinapja lesz. Ezt az ígéretemet ma reggel 8:03-kor megszegtem, amikor brühühükkel megtűzdelve, hüppögve énekeltem Neki a Boldog szülinapot Halász Judit és a youtube segítségével.

Azt gondoltam, hogy ez az egy év elég volt ahhoz, hogy magamba szépen feldolgozzam a szülést és annak körülményeit, vonzatairól nem is beszélve. Igazából már nem félek attól, ha esetleg majd a tesónak is császárral kéne megszületnie, szóval félelmet nem érzek, csak haragszom.

Haragszom, mert amikor Milu szülinapján visszagondolok arra a 17 órára, nem megalázottságra, elkeseredésre kéne emlékezzek, hanem földöntúli boldogságra, amit most bevallok, csak hónapokkal később éreztem. Úgy érzem annak idején megfosztottak minket attól, ami egy szülést jóvá, egy pozitív élménnyé tesz.

De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy sikeresen vettük az első évet, hogy Milu úgy nő, mint a gomba, hogy egy akkora kópé, hogy nincs még ekkora a földön, hogy imádjuk, hogy napról napra okosabb.    Had kedveskedjek egy akkor és most képpel:

Na jó, tudom, nem ez a legelőnyösebb arca a Fiatal Úrnak, de lássuk be, egyre gyakrabban vannak ilyen jelenetek. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a szájkerekítés, a homlok ráncolás még mindig ugyan az!!!

Akkor következzék egy kis képes beszámoló a mai napról!

A szülinapi verdába Apával!!! Azt tudni kell, hogy egyedül nem mászik bele, ellenben ha van útitárs, akkor már ki se lehet robbantani.

Anyával is verdázott! Sőt Éva nagyival is :)

A torta evés. Azt megjegyzem, hogy amikor itt voltak a nagyik és Kata nene, akkor nem akarta még megpiszkálni se nagyon a tortáját, ellenben vacsi után bevágott egy emberes adagot.

Ajándékok tekintetében a Nagyszülők messze az élen járnak (bár a verdát tőlünk kapta), hiszen homokozó, napszemcsi, dömper és egy szuper vízimalom büszke tulaja lett Milu.

A verdáról csak annyit, hogy az autózás a vérében van. Genetikailag kódolták bele, hogy hogyan kell versenyző módjára megfogni a kormányt. 

UI. Milunak: Drága Kisfiam! Nem tudom, hogy fogod e ezt valaha is olvasni. Talán a blogra nem leszel/vagy büszke, de tudd, hogy mind ez nagyon nagy szeretettel készült, hiszen nagyon vártunk Téged. Az, hogy már egy éve teszed szebbé a napjainkat egy hatalmas áldás az Istentől, sose gondoltam volna, hogy ilyen jó szülőnek lenni, a Te szülődnek lenni, az Anyukádnak lenni.

Szeretlek!

Hát igen. Ismét benne vagyok a visszaszámlálásba, de ugye ez már nem az a várakozó visszaszámlálás, mint egy évvel ez előtt. Ez egy kicsit keserédes várakozás, mert az a pici baba, aki egy éve még a pocóba volt (bár már nagyon kilakoltattam volna akkor), már nagy fiú :).

De még milyen nagy! Olyan nagy, aki ha nem tetszik neki valami, akkor rázza a fejét, aki este már bilibe pisil fürdés előtt, aki ezerrel válogat a kaják közt, aki visszadumál. Sose gondoltam volna, hogy az a pocaklakó főkekec, egy ekkora forma kis krapek lesz.

Mióta beköszöntött a tavaszi nyár, azóta a Gyermeket alig lehet a lakáson belül tartani. Ahogy lemegyünk a nappaliba már kifele mutogat, a reggelit is alig várja meg.

És ha az idő tényleg kellően meleg, akkor ezerrel megy a pancsolás. Sose lehet megunni. Egyenlőre, csak az egyik régi kádját állítottuk csatasorba, majd egy hónap múlva, lehet a medencét is bevetjük, de szerintem abból nem lehet majd kirobbantani Milut.

Amúgy a fogzás egy kicsit az idegeimet tépi, mert Mili nem igen eszik miatta. Ami tutira lecsúszik, az a halrudacska, a vajas kenyér, virsli, fasírt, lazac (!!!!??!!), bármilyen sült hús, banán, körte és itt be is zárult a kör. Zöldséget már hírből utálja, így a fasírtba kellett belecsempésznem répát és cukkinit reszelve, hogy jusson a szervezetébe az is. Ami paradicsomos, az tuti a földön köt ki, ellenben ha grillezek neki lazacot, azzal lemegy a párolt zöldség. Na ez a beszarás!!! Arisztokrata belei vannak a Gyermeknek!

Én szépen lassan elkezdtem adni neki a tojás fehérjét is (védőnői javaslatra) és a  tejet is. Nos, a tejet magában még nem kapta, csak készítettem vele ételt (persze nem ette meg..). Ami furcsa, hogy a védőnő szerint ezeket módjával már adhatom Milunak, ellenben a csapvizet még nem (forralás nélkül).

Szépen lassan kezdi elhagyni a nappali második alvást. Van amikor figyelmetlen és sikerül elaltatni délután, de többségében kihúzza estig.

Nagyon szeret mostanában, hordozóban kutyát sétáltatni. Ahogy látja, hogy veszem elő a hordozót, már türelmetlenül várja, hogy őt is belerakjam. Én nagyon örülök, hogy ilyen sikere van a hordozónak és hogy annak idején is sokat használtuk, mert a hétköznapokat jelentősen meg tudja könnyíteni, akár ha takarításról, vagy főzésről van szó.

Szóval a séták ilyen jó hangulatban telnek nálunk mostanába :). Igazából a tuti jó túra kocsi egy kicsit pihentetve van, mert vagy hordozóban van Mili, vagy jön a lábán, bár az mindig nehézkesebb, mert elég makacs és nem igen akar arra menni, amerre adott esetbe kéne.

Most már nem csak az arnoldba tornázunk, hanem megkezdődtek a szabadtéri edzések is a hajógyári szigeten. Nekem sokkal jobban tetszik, sokkal keményebbek a gyakorlatok és Milán is marha jól elvan az esetek többségében. Egyenlőre kedden és szombaton van (kedden du. 5-tól, szombaton 10-től). 

Minden anyukának, akinek egy kicsi ideje van rá, nagyon tudom ajánlani (gyerekkel van gyerek nélkül), mert nagyon jó stressz oldó, boldogság hormon termelő, nagyon jó a társaság és a gyerkőc is friss levegőn van. Van aki hordozóban nyomja, van aki babakocsiba, van aki úgy nyomja, mint Mili.

Kérem szépen, vezényelni kell a lányokat, nem lehet csélcsap módon csinálni.

Majdnem sikerült a fekvő támasz, de végül guggolás lett belőle :)

Mostanában elég sok dologban gondolta úgy a Fiatalember, hogy nem követi az eddigi trendet, hanem inkább vált. Ilyen például, hogy a két napközbeni alvást inkább egyre cseréli. 

Egy pár hete megy ez így, hogy van egy nagyobb, kb. 2 órás alvás 12 ill. 13 órától, aztán utána már nem tudom beimádkozni az álmot a szemébe, csak a mókázás megy. Néha, nagy ritkán, még be-becsúszik egy második alvás, de egyre kevesebbszer történik ez meg. Keserédes a dolog, mert kiesett egy "anyapihiidő", ugyanakkor az esti elalvás gyerekjáték lett.

Pár napja, amúgy az éjszakai alvás is elég zavaros volt, ugyanis 2-3 között (éjjel) ordítva ébredt a Gyermek és csak nagy nehézségek árán lehetett csak visszaaltatni, vagy elszenderedett, de 5 perccel később már ismét kukorékolt. Na, abba a pár napban én 25 évet öregedtem és azt kívántam, hogy valaki inkább üssön agyon, csak ne kelljen kikelni az ágyból.

Kiderült azóta, hogy természetesen a foga a gond, de akkor ennek semmi jelét nem adta, így ma már csak dentinoxot kenek az ínyére és alszik is, mint a bunda. Ami persze nem jelenti azt, hogy én az igazak álmát alszom, ugyanis az én alvókám ráállt az éjjel 4-5 kelésre, ami akkor is ébreszt, ha mindenki rendesen csicsikál. Ez már mindig ilyen lesz?

Ma 6:15-kor felébredt, én szokás szerint megcsináltam a tápszerét, ami nem kellett neki. Ilyen se volt még, ellenben a melegszendvicset két pofira tömte, sőt még Apjáét is kinézte magának. Azt mondanom se kell, hogy most már húzza a lóbőrt, szóval ma lehet lesz még egy alvás.

Szerintem lassan elkezdem bevezetni nála a tehéntejet. Nem bánnám, ha a tápszert részben tejjel lehetne pótolni, mert az anyagilag is szerintem kedvezőbb lenne.

Szóval ez megy mostanában délutáni alvás helyett :)  -azok a fránya karikák a szemem alatt, annak a bizonyos nem alvásnak köszönhető, jáááj...

Amúgy megdobogtatta a szívemet a gyermek sokadjára, ugyanis ismét bebizonyította, hogy anyukája vére is ott csörgedezik az ereiben. A kis geomókusom imádja a földet túrni illetve kavicsozni, pontosabban azok fizikai tulajdonságait meghatározni. Valamelyik nap Apája hívta focizni, de Ő inkább ment földezni. Komolyan elmorzsoltam egy könnycseppet..

És egy kicsit most Rólam.

Pár napja volt a születésnapom, és hát most már végleg közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Születésnapomra Apájától futócipőt kaptam, mert azokon a napokon amikor nem járunk tornázni, gondoltam futással pótlom. Szüleimtől egy telefont kaptam, amin ráadásul egy edző alkalmazás is van, szóval égi jel volt számomra, hogy futni kell. Vasárnap kora este magamra is kaptam az új cipőmet és elindultam. Hát kérem, mivel többször is említettem, hogy egy domb tetején lakunk, igen nehéz egy egyenletes domborzatú területet találni, így belevetettem magam a sűrűjébe rendesen. A végén már félreálltak előttem, mert messziről lehetett hallani a halálhörgésemet, ami igazából levegő vétel lett volna. Szóval kijöttem a formámból, de a cipő eszeveszett jó és ma szerintem ismét elmegyek kocogni, igen, a futás talán túl erős kifejezés arra a műveletre, amit én csinálok.

Ugyanakkor egy új megközelítését hallottam minap arra, hogy mikortól is öreg valaki. Tegnap amikor mentünk tornázni, a piros lámpánál állva két hölgy beszélgetett:

-.... tudod a Jucus, az a fiatalasszony!

- Dehogy fiatal, annak már két gyereke van!

Igen, ez egy elég szomorú hír, a két vagy több gyermekes szülők számára... Ellenben, ezek szerint, nekem Milán jelenti az örök fiatalságot, Muhahahahahahaaaa!!!

Amúgy a két beszélgető hölgyet elnézve, ilyen alapon, fejenként legalább 4 gyerekre saccolok, mert elég hajlott korúak voltak.

Anyukámnak üzenem, hogy Ő a kinézete alapján minimum egy gyereket letagadhat, mondjuk azt, aki a legtöbb őszhajszálat hozta össze neki a legrövidebb idő alatt (ezzel nem én vagyok a kieső fél).

Addig is megosztom veletek az örök fiatalságom titkát:

 Iiigen, ma két nagyon fontos kérdésre is választ fogtok kapni. 1. Milyen nagy az óriás? 2. Hol van az elefánt?

Aki tudja a választ az tegye fel a kezét! ( baba-mama tornások az első kérdést kapásból vágják)

Kezdjük akkor, milyen nagy is az az óriás?

Na igen, kicsit szenya dolog, a gyereket evés közben produkáltatni, de ha egyszer ez az a pillanat amikor meg marad a fenekén, akkor nincs mit tenni... Másfelől produkálja ő saját magát. Nagyon megy mostanában a telefonálás. Nem is gondolátok, hogy mennyi mindennel lehet telefonálni, pl.: papuccsal, macival, távkapcsolóval és akár halrudacskával is... iigen, ahogy mondtam, bármivel.

A következő kérdés, hogy hol is van az elefánt?

Szóval ott van az elefánt. Nem tudom mennyire lehet hallani azt a kis szolid bú-bú-t, arra a kérdésre, hogy mit is mond az elefánt. Azaz igazság, hogy ezt is tőlem tanulta, de könyörgöm, mutassa meg nekem valaki hitelesen, hogy mit is mond az a fránya elefánt. Kérdeztem az elefánttól, de nem akart nyilatkozni.

Ebből az is kiderült, hogy állatkertben voltunk. Milánnak nagyon tetszett..a sok autó, meg hogy a padon lehet ugrálni illetve, hogy a fókákat akár a párkányról is lehet nézni... bár szerintem az nekem jobban tetszett.

Mivel úgy néz ki, hogy most már tényleg itt a tavasz, mindenképpen kültéri programmal jobb készülni a Gyermek számára, mert sokkal jobban lefárasztja, meg valahogy több inger is éri egy-egy ilyen alkalommal. Így esett a választás az állatkertre. Én mondjuk nagyon soknak tartom a felnőtt jegy árát, ami 2500 Ft/fő, de Milunak nem kellett jegyet venni, mert 2 éves kor alatt ingyenes az állatkert látogatása. 

Na, de ha nincs jó idő, vagy Anya mozogni szeretne, akkor még mindig ott van a jól ismert és szeretett baba-mama tornánk, ami már egy ideje az arnold gym-be költözött (http://arnoldgym.hu/). Csak ajánlani tudom kedves anyuka társaimnak a babával való közös mozgás valamilyen formában. Most már nem tornázom Milánnal kenguruba, csak otthon, mert 10,5 kg. 50 percen keresztül cipelni, nem egy jó mulatság, ugyanakkor itthon akár egy Rubint Réka 20 perces blokkra még képes vagyok magamra kapni, bár utána még a bőrömön is próbálok mély levegőt venni, mert nagyon kemény!

Csak egy kis szösszenet a tornáról, a zenéről, a gyerekekről. Igyekszem majd a tornáról is több anyagot készíteni, bár sosem fogja visszaadni azt a hangulatot, ami ott van:

Milu súlyzózik, pontosabban küzd az 1 kg-os súlyokkal, Samu éppen legyőzött egy gumi állatot, Petike jól nevelten ül anyukája mellett, Mi meg eszméletlen keményen dolgozunk! :)

videMindenkinek, bár csak így utólag, boldog húsvétot kívánunk.

Kérem szépen az elmúlt pár napban kiderült, hogy a dinók nem haltak ki, sőt egy egészen fiatal példánya pont, hogy köztünk él, amikor éppen nem batmani feladatait teljesíti.

Nagyon okos kis dinó. A lényeg, hogy pár hete kinéztem ezt a hátizsákot Milmónak. Igaz akkor még a cápással szemeztünk, de zseniális más állatokat megjelenítő kis táskák vannak.

Mindegyiken van egy felső zseb, ami egy kis kapucnit rejt, az adott állat fejét imitálva. Ráadásul szülői szempontból is van egy fontos funkciója, miszerint, hám ként is funkcionál. Én mondjuk nem vagyok gyerek hám párti, de sose lehet tudni, hogy mikor lesz az ember bármilyen szempontból rászorulva.

Szóval kinéztem a táskát és az én Anyukám volt olyan aranyos, hogy beszerezte neki. Igaz, hogy most még nem igen tudjuk használni, de később mindenképpen jó lesz, addig is engem nagyon jól elszórakoztat, ahogy Milmó kinéz benne :).

Most, hogy Gyermekünk lassan betölti a 11. hónapját, be kell lássam, hogy bizony eszméletlen gyorsan elröpült ez az év. Ráadásul napról napra okosabb és huncingerebb ez a gyerek, akire képtelenség egy pillanatig is haragudni. Pedig az éjszakáink ismét nem a legnyugodtabbak, pontosabban elég szaggatottak. Olyan kb. 9 körül elalszik és egy mukk nélkül alszik egészen 1-ig kb., onnantól kezdve 2 óránként felsír, feláll a kiságyba és igencsak számot kérően hívja az éppen ébren lévő szülőjét, aki általában én vagyok. Persze reggel 7-8 körül ébred véglegesen, kisimulva, mint akinek zavartalan volt az éjszakája, én meg úgy ébredek, mint akit agyon vertek, de vagy százszor...

Gyanítom, hogy a soha szünetet nem tartó fogzás van a háttérben, mert folyamatosan rágcsál, és az egyik rágófoga félig kint van, és egy újabb van úton Neki ... és még mindig egy csomó van vissza...

Mondjuk az étvágyára nincs panasz, mert nagyon szépen eszik és egészen sokat. Mindenképpen meg kell említenem, főleg a következő videó előtt, hogy Mi rendesen etetjük a gyermeket. Mai menü: hajnalban 180 ml tápszer, reggel nagy adag tejpép gyümölccsel, ebédre főzelék, közben tízóraira 2-3 db keksz, uzsonna 4 db emberes fasírt, vacsora tejpép gyümölccsel, plusz pár szem császár karika. 

Azt hiszem jöhet a videó:

Nem az első eset, hogy szegény bagett nem jutott el a kijelölt helyére... :)

Ezzel jár ha a gyermek már járni tud, semmi sem akadályozhatja meg azt, hogy eljusson vágyai bagettjéhez.

Ha a gyermek járni tud, akkor már sokkal nehezebb a szórakoztatása is. Milut próbálom sokat levegőre vinni, sétálni, de a mostani időjárás nem kedvez nekünk, így nagyon nehéz lefoglalni. Persze a kint létnek is megvan a hátul ütője, pl.: hogy a másodperc töredéke alatt tudja a szájába tömni a kavicsot, a füvet, a levelet, a botokat, a sarat és mindent ami éppen a keze ügyébe akad.

Szóval rossz az idő mostanában, de valahogy akkor is le lehet foglalni, mert a kis huncut minden új dolgot imád, ha az csak egy pokróc.

És most egy kis közérdekű:

Sabotage Casting
Hátha van ilyen családtag, ismerős!
Sziasztok, pelenka reklámhoz keresünk kedves ,csinos, ápolt fiatal(os) kaukázusi típusú (szőke, világosbarna, barna, vörös hajú, fehér bőrű) anyukákat pici babákkal 0-2 éves korig. Mindkettőjükről fotót kérnénk, válogatás várható jövő hét elején-közepén. 7db baba-mama páros kell a forgatáshoz.Jelentkezéseket csak a sabotagecasting@gmail.com-ra várjuk elérhetőséggel hétfő délutánig.Kérjük ne a fb-ra küldjétek! Köszi ha megosztjátok! üdv sabotage

Lehet mi is küldünk fotót, de attól tartok jelentősen csökkenteném Milánunk bekerülését, mert mostanában nem igen vagyok vállalható formában, ráadásul olyan lámpalázam van, hogy ha 2 ember előtt kell egy betanult szöveget elmondanom tuti belebukom... De Anyukák tessék jelentkezni!!! Ne kelljen kétszer mondani, mert személyesen is ismerek igen csinos Anyucikat. Szóval Lidi-Samu, Orsi-Daniella, Csillu-Dusi, Melindáék, Lénáék és a többiek próba szerencse!!!!

me pár pillanatkép Milánunk napjából. Nagyon szorgos gyermek.

Itt a kéztörlőnek használt popsi kendőket szabadítja meg a csomagolástól, de az embernek nincs szíve elvenni tőle, mert annyira dolgozik.

Egészen másképpen csillog a szeme, ha Apa megengedi neki, hogy dolgozzon a számítógépen. Mert Ő bizony teljes átéléssel dolgozik. :)

És az egyik kedvencem:

Egy tündér amikor segít nekem a mosogatógép kipakolásánál, bepakolásánál és bekapcsolásánál. Kiélvezem amíg még segít, bár bízom benne, hogy mindig ilyen lesz.

Szóval nekünk egy rendkívül házias kis manónk van, aki bármikor kapható egy kis házimunkára.

Félek Milu előbb fogja mondani azt, hogy nem, mint anya, apa... Általában hallgat is rá, bár az utóbbi napok ismét sírósabbak voltak. Én nem tudom hova siet ez a gyerek a fog növesztéssel, de mintha a felső rágófogak egyike jönne neki, mert szegény napok óta rágcsál, rosszul alszik  és tiszta nyűg.

Ugyanakkor mostanában hangos üvöltéssel honorálta a fent említett felszólítást, ha nem hagytam, hogy a papucs talpát rágja, ha nem hagytam, hogy a mosógépet cibálja, ha nem hagytam, hogy a konnektort piszkálja, ha nem hagytam, hogy könyvet tépjen.  Valószínűleg Apájával rettenetesen értetlenek lehetünk, mert ha valamit szeretne, ellentmondást nem tűrő sikollyal jelzi, csak a nyomaték kedvéért. Ezt étkezések közben folyamatosan gyakorolja, ugyanis az nem jó amit Ő kap, csak azt enné amit Mi is. Persze az számára lényegtelen, hogy ehet-e belőle vagy sem.

Ha nem ez a problémája, akkor az, hogy Ő akar enni, pontosabban kutyulni a kajáját. Aminek ez az eredménye:

A pépjének a kb. 40%-át kanalazta ki, aminek a kb. 0,5%-a landolt a szájába, a maradék mindenhol máshol. Ez persze köszönhető annak is, hogy van amikor fordítva fogja a kanalat :).

Szóval abszolút öntudatára ébredt és mindent akar lehetőleg azonnal. Ugyanakkor nagyon nyitott lett a körülötte lévő dolgokra. Mindenre rámutat, akár többször is, annak elmondjuk a nevét, ő is mond rá valamit az ő nyelvén. Eddig kétszer ugyanazt nem hallottam egy dologra, de a "hety" az egy univerzális mindenre jó szavacska :)

Ha az időjárás engedi, akkor sokat sétálunk. Általában a fóti tóhoz megyünk, mert ahhoz tartozik egy nagyobb zöld terület is és ott szabadon szokott randalírozni a babakocsiján kívül.

Ide szoktunk járni kacsát etetni. Bár Milu inkább megtartja azokat a kenyér darabkákat, amiket a kezébe nyomok, hátha utánoz, amikor a kacsáknak dobom. Ma például komoly harc tört ki a száraz zsemlén, amit a madaraknak vittünk, mert Milcsu azt inkább elrágcsálta volna. Így a madarak feleztek Milivel... Nem mintha a gyermek nem kapna enni..

Elkezdett kötődni két plüsséhez is. Az egyiket, egy kutyát, Kati nénéméktől kapta Karácsonyra, a másikat, egy macit, Éva nagyitól, szintén Karácsonyra. Szóval ezeket szereti magával cipelni, ölelgetni. Ezek az állatok előbb és több alkalommal kapnak puszit, mint Apája és Anyája. Még mi arra vagyunk kötelezve, hogy puszit adjunk ezeknek az állatoknak.

Ezekben a fogfájós időkben éjjel sokkal jobban igényli a közelségünket. Amit abszolút meg is értek. Ha van valakihez hozzábújni, akkor semmi sem fáj annyira, mintha egyedül lennénk.

Azt is észrevettem, hogy Milmó már a nyári időszámítás szerint él. Reggelente 1 órával korábban kel, mint eddig. Így sajna a tornára már nem jutunk el. Jövő hét hétvégén behozzuk a lemaradást, mert akkor kell órát állítani.

Sajnos a múlt hétvégi hó, a mi számításainkat is keresztülhúzta kétszer is. Mert eredetileg Balatonra mentünk volna, majd végül Pécsre, de úgy alakult, hogy itthon maradtunk, de jobban jártunk. Mentünk volna most, de sajna ismét úgy alakult, hogy nem tudunk menni... :( Azért remélem lassan lejutunk.

Drága Milánunk, ahogy betöltötte a 10 hónapot, egyik napról a másikra, úgy döntött, hogy Ő bizony nem igen, vagy csak ritkán, szorul a mi segítségünkre a járás terén. Ami azt jelenti, hogy tök egyedül kezdett el járni!

Szerintem szuper ügyes, főleg annak tükrében, hogy a négykézlábazást is csak kb. egy hete gyakorolja. Nagyon büszke vagyok rá!

Beszéljen magáért a következő video:

Imádom :)

A számítógép és tv jelenlétének növekedése a gyerekek életében már a generációs dolog. Az, hogy ezeket a gyerekek már nagyon hamar tudják használni, azon emiatt már nem is csodálkozom, hiszen ezeknek az eszközöknek a használata már beleivódott a hétköznapokba. Milcsi már elkezdte tanulgatni, sőt, mintha egyenesen értene is hozzá :)

Nálunk kb. egy hete egészen tavaszias az időjárás. Igaz, reggel még elég csípős a levegő, de délutánra az ember elvan egy pulcsiban is. Minket is csalogat kifele ez a jó idő és napról napra többet vagyunk kint. Nagyon szeret Milcsi kint lenni a kertben, utazni a háti hordozóban illetve babakocsizni.

A helyzet az, hogy babakocsival igen le van szűkítve a terep amit be lehet járni, mert csak a domb tetején lévő utcácskák vannak lebetonozva, az innen levezető utak viszont földes-kövesek. Ráadásul van pár marha jó kiránduló út is a környéken, de azokat se lehetett be vállalni a mi kis sportkocsinkkal. Így hát eldöntöttem szerzek Milunak egy olyan kocsit, amivel le lehet jutni a dombról (ahol lakunk), amivel kirándulhatunk a környéken. Nagyon szeretem hordozóba vinni, csak azért a 10 kilóját cipelni igen csak megerőltető.

Nem igen reméltem, hogy találok ilyen kocsit olcsón, mert újonnan egy terepbabakocsi v. jogger 35 ezer forintnál kezdődik és a határ a csillagos ég. Ám amikor rátaláltam a teszvesz-en egy hirdetésre, hogy a XV. kerületben vadonatúj wonderwalk babakocsi eladó 17900 Ft-ért, azt hittem kamu, de felhívtam, nem volt az, még aznap el is hoztam. Olyan kocsikat árulnak, amik le lettek foglalva a csődéljárás során ill. amiket a behajtók lefoglaltak banki tartozás miatt. 

És íme:

Amit látjátok, ma már ki is próbáltuk Miluval, kirándultunk egyet. Nagyon szuper a kocsi, elmegy ez mindenhol, bár még egy kicsit szokatlan, mert nehezebb kormányozni, mint a másik kocsinkat. Az is megtartottuk, mert az a városi közlekedésre, bevásárlásra, utazásra tökéletes, de ez, ez a monstrum ez zseniális :)

Amúgy a gyermek meg van őrülve mindenért aminek kereke van, amit tolni lehet. Olyan édes volt, mert valamelyik nap Apája ölébe ült és utánozta, hogyan kell vezetni (természetesen leállított motorral, behúzott kézifékkel).

Ez vajon a fiú gyermekek vérében van, hogy kapásból tudják a sebességváltót kezelni?

Amúgy itthon is a babytaxiját és a járássegítőjét nyúzza, ha nem minket vonszol maga után. Egyre magabiztosabban megy ezekkel a kis szerkezetekkel.

De van, hogy szerelésre szorulnak és Milán azt is bevállalja.

Tessék megnézni, hogy mennyire ügyes a Milu, 2:05-nél még engem is meglepett:

Bizony bizony. Milán nem elégszik meg egyenlőre a 6 fogával, már növeszti a 7. és 8. fogacskáját, az alsó kettes metszőket. Persze az amúgy is gyengélkedő immunrendszerének más sem kellett, mint a fogzás.  Eddig úgy nézett ki, hogy napról napra jobban van, de ma ismét összenőttünk az orrszívóval... Biztos vagyok benne, hogy erről a fogzás tehet.

Vettem neki megint oscilloccinum-ot és orrmosó folyadékot (ennek gondolhatjátok mennyire örült). Bízom benne, hogy jobban lesz szegénykém, bár a kedvén még mindig nem látszik az, hogy esetleg betegeskedne.

Ma egy hatalmasat sétáltunk úgy családilag. Apa vette magára a hordozóban Milánt és így tettünk egy sétát a Somlyó alján. Nagyon jól esett és Milu is végig vigyorogta a sétát.

Most az esti fürdetésnél viszont rájött a röhögő görcs. Konkrétan könnyezett a nevetéstől, eszméletlen aranyos volt. Nagyon tetszett neki, hogy lefröcskölhet és én meg ugrálok előle. Nagyon aranyos volt.

Amúgy mostanában nagyon segítőkész a gyermek:

Szeret kipakolni a bevásárlókosárból.

És még egyenlőre odavan a házimunkáért.

De ami mindent visz, az a popórázás. Annyira tudja, hogy azzal engem le lehet venni a lábamról :)

Persze popó rázás közben még a rosszalkodásra is ráér.... azok a szegény könyvek folyamatos terrorban élnek.

Egy kis szívességet szeretnék kérni.

Szavazatokat gyűjtünk Milánra, mint Batmanbaby. Kérlek, ha a blogot olvasod, akkor katt a linkre és szavazz Milura. Az első helytől le vagyunk rendesen maradva, de nem behozhatatlanul, szóval, katt-ra fel!!!

Ha szerencsés vagy Te is nyerhetsz, olvasd el a játék leírását!

http://www.facebook.com/babamamatorna.terhestorna?sk=app_377199569013419&app_data=preview_1

Eljött a baba-mama farsang napja, aminek az örömére Milán jól megtaknyosodott. 

Nagyon úgy tűnik, hogy szegényke 3 havonta megfázik. Szerencsére nincsen láz, "csak" ömlik az orrából a takony. Oscillococcinum-ot vettem neki, próbálom inhaláltatni kamilla főzettel, normaflort kap a kajájába, természetesen ezerrel mosom és szívom az orrát és kap bele egy ki naturlandos mentás, eukaliptuszos kenőcsöt. Ennyit tudok én tenni érte. Nem igen szeretném levinni a dokihoz, mert attól tartok, hogy még több nyavalyát szed össze a váróba. Szerintem túl leszünk ezen viszonylag hamar. A kedve jó, olyannyira, hogy az, hogy betegecske a köv. videón nem is fog látszani:

És ezzel (no meg a bejegyzés címével) el is árultam, hogy mi volt Milán farsangkor. Nos igen. Mi végig követhettük taknyos Batman egy napját.

Talán kezdeném ott, hogy Milcsivel lent aludtunk a nappaliba, mert 1. azt hittem, hogy túl száraz neki a levegő az emeleten 2. szerettem volna, ha Apája pihen egy kicsit (persze azt nem gondoltam, hogy nélkülünk sokkal rosszabbul alszik). Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy a gyermek úgy fog ébredni, mint akit agyon vertek, meglepően kipihentnek tűnt és kevésbé lestrapáltnak, mint az anyja. Egy órával korábban ébredt, mint szokott, így pont a torna idejére esett az alvásidő, így kenguruban tornáztunk, nem is csináltam képet, ellenben Zsuzsi (edzőnk) és Lidi (unokatesó, Samu anyuka), csináltak, de még nem kértem el a fotókat. Amúgy zseniálisan néztek ki a gyerekek. Samu James Bond volt, de voltak katica, vakond, cica, takarítónő és béka is.

Szóval azt már tudom, hogy Batman virslit reggelizik bagettel és teát iszik mellé (rázva nem keverve).

Majd lelkes ám kevésbé kipihent alattvalójával elmegy tornázni. (Erről a programról, csak olyan képem van ahol Batman civilben van).

Ezek a fotók már az új helyen készültek, az Arnold gym-ben. Nagyon nagy a terem ahol vagyunk,nagy az öltöző, ellenben a parkolás itt sem sokkal könnyebb. Pontosabban nekem van egy bejáratott helyem, csak fizetős, ellenben nem kell órákat köröznöm és a hajamat tépnem, miközben azt várom, hogy a gyermek megunja a kocsikázást.

Szóval Batman a tornázás után elalszik hazafele úton, az indulást követően 3 perccel. (De előtte végig hallgat egy érdekes beszélgetést, melyben éppen a szlovákok bunkók, mert már megint megvertek 5 magyar fiatalt Szabadkán (?!?!?)....Remélem a felháborodott néni épségben hazatalált, mert a földrajz nem az erőssége)

Ahogy Batman haza ér, tálalják neki az ebédjét, amivel tele tüsszenti a lakást. Ezt követi egy nem éppen csendes pihenő, játék, alattvaló nyúzás, majd ismét egy szundi, mely alatt a Másik alattvaló is haza tér.

Batman tejpépet eszik gyümölcspéppel elkeverve vacsorára, de nem veti meg a pizzát sem:

A vacsorát ismét játék, móka kacagás követi, majd fürdés és alvás. Nem soroltam fel a fél óránkénti/óránkénti orrszívózást, illetve a pelenkacserét. ( Uppsssz, ezt lehet nem akarta volna Batman, hogy tudjátok...)

Remélem tényleg hamar helyre jön az egészsége a kis mazsolánknak, mert gyötrelem, hogy nem tudok neki többet segíteni. Amúgy érzem, hogy a dögrovás kezd engem is utolérni, persze ezen nem csodálkozom, hiszen én vagyok a gyermek papírzsepije..is.

Pár napja amúgy Milán ismét úgy elnyalt, hogy ihaj. Kérem szépen ismét vagány volt és kitépte a kezét a kezemből, nagy volt a lendület és pofira esett, csakhogy a térkövön kint. Szépen el is harapta a száját, de úgy, hogy ömlött belőle a vér. Azt se tudtam, hova kapjak, de sikerült orvosolni a helyzetet. Pfff... Kiscsórim.

Hiába, ez van ha nagyobb az akarat, mint a képesség az önálló járásra.