Ez nálunk immáron bevett szokás, hogy 3 havonta jól megfázik Milán. Na nem mintha direkt lenne, de egyszerűen így jön ki. Most mondjuk közel sem olyan vészes, mint az eddigiek, "csupán " be van rekedve, de nekem az is elég. Azért a szemén is lehet látni, hogy nem nincs minden rendben, ráadásul (ahogy az lenni is szokott) két rágó foga is jön, ami miatt simán gyengülhetett az immunrendszere annyit, hogy benyaljon egy jó kis vírust.
A múlt hét elején voltunk a védőnőnél státusz vizsgálaton. Milán egészen addig mosolygott, amíg be nem kellett menni a vizsgálóba. Nem is tudtam kit sajnáljak jobban. Milán üvöltött, pedig csak a mérlegre kellett volna rácsücsülnie, nem ment, annyira kapaszkodott a nyakamba, hogy képtelenség volt megmérni. Az lett a vége, hogy szégyen szemre, nekem kellett Vele mérlegre állnom, majd Őt letéve ismét, így nyilvánosságra került az én jól titkolt súlyom :( .. mindent a gyerekért.
Aztán a hosszát kellett volna megmérni, amihez a vízszintet nem kívánta felvenni a fiatal ember, végül egy körül-belüli hosszt sikerült lemérni.
Szóval a Gyermek 11 kg és kb. 80 cm (+/- 2 cm).
Hétfőn jöttünk vissza Balatonról. Nagyon szuper volt. Milu egyre jobban élvezi az utazásokat. Na nem az oda és vissza útra gondolok, hanem az utazások célját. Amúgy a hangulattal sincsen gond utazás közben:
Elmentünk a Szigligetre, ahol Apájával megmászták a várat. Én nem mentem, ugyanis okosan hordozó helyett babakocsit vittünk magunkkal, így valakinek maradnia kellett vigyázni a verdára, fel is bosszantottam magam rajta, de amikor Fótról elindultunk, nekem fogalmam sem volt, hogy Szigligeten fogunk kikötni. A lényeg, hogy Milu Apájával teljesen bevette a várat.
Egyre jobban szereti a zenét és táncol. Nagyon egyedi popi rázós kis tánca van, meg kell zabálni, amikor rájön a boogie.
Nagyon érdeklik az állatok, a bogarakat képes követni is, majd melléjük guggol, bár volt rá példa, hogy puszta szeretetből rátaposott egyre :(. Volt a lakásba egy árvaszúnyogunk, amit kiszúrt semmi perc alatt. Onnantól Apukájának az volt a program, hogy fújnia kellett szegény szúnyogot, hogy valami mozgást is produkáljon, nem mellesleg, hogy elhagyja a lakásunkat. Szegény szuszi (ez lett a neve) másnap már nem volt köztünk, pedig Milán nagyon kereste. Azóta találtunk egy pókot...
Amúgy most már stabilan egyszer alszik déltől kettőig, van hogy, fél háromig. Az esti tápszert teljesen elhagyta, azóta csak szilárdat kap vacsorára, pl.: májkrémes kenyeret, kolbászos kenyeret, tojásrántottát, tojás krémet, vajas kenyeret és ilyesmiket. Igyekszem a tojást nem túlzásba vinni. Reggel még lecsúszik egy 240 ml tej+ tápszer, kb. fele-fele arányban.
Próbálkozik a beszéddel, persze még nagyon az elején járunk. Pl.: paci= pa, apa=ada (csak ha kedve van hozzá), bari= be, boci= bu, füge= ge, autó, motor,vonat,repülő= brübrü.
Nagyon várom már, hogy tudjon beszélni.
