Eljött a baba-mama farsang napja, aminek az örömére Milán jól megtaknyosodott.
Nagyon úgy tűnik, hogy szegényke 3 havonta megfázik. Szerencsére nincsen láz, "csak" ömlik az orrából a takony. Oscillococcinum-ot vettem neki, próbálom inhaláltatni kamilla főzettel, normaflort kap a kajájába, természetesen ezerrel mosom és szívom az orrát és kap bele egy ki naturlandos mentás, eukaliptuszos kenőcsöt. Ennyit tudok én tenni érte. Nem igen szeretném levinni a dokihoz, mert attól tartok, hogy még több nyavalyát szed össze a váróba. Szerintem túl leszünk ezen viszonylag hamar. A kedve jó, olyannyira, hogy az, hogy betegecske a köv. videón nem is fog látszani:
És ezzel (no meg a bejegyzés címével) el is árultam, hogy mi volt Milán farsangkor. Nos igen. Mi végig követhettük taknyos Batman egy napját.
Talán kezdeném ott, hogy Milcsivel lent aludtunk a nappaliba, mert 1. azt hittem, hogy túl száraz neki a levegő az emeleten 2. szerettem volna, ha Apája pihen egy kicsit (persze azt nem gondoltam, hogy nélkülünk sokkal rosszabbul alszik). Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy a gyermek úgy fog ébredni, mint akit agyon vertek, meglepően kipihentnek tűnt és kevésbé lestrapáltnak, mint az anyja. Egy órával korábban ébredt, mint szokott, így pont a torna idejére esett az alvásidő, így kenguruban tornáztunk, nem is csináltam képet, ellenben Zsuzsi (edzőnk) és Lidi (unokatesó, Samu anyuka), csináltak, de még nem kértem el a fotókat. Amúgy zseniálisan néztek ki a gyerekek. Samu James Bond volt, de voltak katica, vakond, cica, takarítónő és béka is.
Szóval azt már tudom, hogy Batman virslit reggelizik bagettel és teát iszik mellé (rázva nem keverve).
Majd lelkes ám kevésbé kipihent alattvalójával elmegy tornázni. (Erről a programról, csak olyan képem van ahol Batman civilben van).
Ezek a fotók már az új helyen készültek, az Arnold gym-ben. Nagyon nagy a terem ahol vagyunk,nagy az öltöző, ellenben a parkolás itt sem sokkal könnyebb. Pontosabban nekem van egy bejáratott helyem, csak fizetős, ellenben nem kell órákat köröznöm és a hajamat tépnem, miközben azt várom, hogy a gyermek megunja a kocsikázást.
Szóval Batman a tornázás után elalszik hazafele úton, az indulást követően 3 perccel. (De előtte végig hallgat egy érdekes beszélgetést, melyben éppen a szlovákok bunkók, mert már megint megvertek 5 magyar fiatalt Szabadkán (?!?!?)....Remélem a felháborodott néni épségben hazatalált, mert a földrajz nem az erőssége)
Ahogy Batman haza ér, tálalják neki az ebédjét, amivel tele tüsszenti a lakást. Ezt követi egy nem éppen csendes pihenő, játék, alattvaló nyúzás, majd ismét egy szundi, mely alatt a Másik alattvaló is haza tér.
Batman tejpépet eszik gyümölcspéppel elkeverve vacsorára, de nem veti meg a pizzát sem:
A vacsorát ismét játék, móka kacagás követi, majd fürdés és alvás. Nem soroltam fel a fél óránkénti/óránkénti orrszívózást, illetve a pelenkacserét. ( Uppsssz, ezt lehet nem akarta volna Batman, hogy tudjátok...)
Remélem tényleg hamar helyre jön az egészsége a kis mazsolánknak, mert gyötrelem, hogy nem tudok neki többet segíteni. Amúgy érzem, hogy a dögrovás kezd engem is utolérni, persze ezen nem csodálkozom, hiszen én vagyok a gyermek papírzsepije..is.
Pár napja amúgy Milán ismét úgy elnyalt, hogy ihaj. Kérem szépen ismét vagány volt és kitépte a kezét a kezemből, nagy volt a lendület és pofira esett, csakhogy a térkövön kint. Szépen el is harapta a száját, de úgy, hogy ömlött belőle a vér. Azt se tudtam, hova kapjak, de sikerült orvosolni a helyzetet. Pfff... Kiscsórim.
Hiába, ez van ha nagyobb az akarat, mint a képesség az önálló járásra.
