Tegnap megvolt az első igazi nagy szó szerinti pofára esése Milánnak. Mostanában igen felbátorodott az igen bizonytalan járásával és ő úgy gondolta, hogy elengedi Apukája kezét, aminek következtében ismét megszemlélte a padlót igen közelről. Szegény pici nózija bánta az egészet. 

Amúgy a bátorsága annak is köszönhető, hogy mostanában igen csak próbálkozik a kapaszkodás nélküli állással. Ez menni is szokott neki, ha mondjuk valami nagyon érdekes játék van a kezében és elfelejt kapaszkodni. Ugyanez már előfordult leguggolással és felállással is, kapaszkodás nélkül. 

Milu nagyon sokat fejlődött, okosodott. Megcsinálja amit kérek tőle, pl: bele teszi a dobozba azt a játékot amire rámutatok, megkeresi a labdát ha kérdezem tőle, hogy hol van.

Most jutott el oda, hogy a játékokkal végre rendeltetésszerűen tud játszani. Imád labdázni. Dobálja, rugdossa. Szereti, ha hintáztatjuk a levegőben. Egész nap csak megy. A duracell nyuszi hozzá képest facsiga.

Sétából vagy csak úgy kintről nem lehet úgy bejönni, hogy Füge és Maci kutyát ne néznénk meg. Persze Füge a kedvenc. Ha már meghallja az ugatását mondja, hogy "ge,ge". A labdára éppen ma mondta, hogy "ada", ami persze lehet, hogy véletlen volt, de lehet, hogy nem.

Egy igazi huncifej:

A mászással szemben a kúszást részesíti előnyben hosszútávon. Mivel nálunk parketta van és járólap, az eléggé csúszik, így lehet azért kúszik inkább. A szőnyegen vagy ha csak pár lépést kell menni, akkor mászik, de leginkább felkapaszkodik a első viszonylag stabil tárgyba és onnantól tipegés van, sőt futás.

Evésben a jó evőből átment az "anyám megőszül mire megeszek 3 falatot" evőbe. Ez azt jelenti, hogy Milcsi evésére külön szórakoztató ipar alakulhatna. Csak akkor eszik, ha számára kellően érdekes dolgokkal van körülvéve amikkel lehet játszani, egyébként sztrájkol. Valahol érzi, hogy engem lehet ezzel zsarolni..

Jövő héten megyünk 9 hós státusz vizsgálatra. Közel 10 kg a gyermek, de a hosszát nem tudom. Majd megírom.

Addig is: