Nem győzöm ismételni magamat, hogy ez a Fiúcska szemtelenül gyorsan nő. Egy éve még éppen hogy tudomást vett a világról, két éve meg jelét adta, hogy pocóban van, most meg már kis nagyfiú.
Nem is tudom mi lesz velem amikor már kamaszodni fog, amikor a nem az tényleg nemet is fog jelenteni, igent már nem. Amikor már nem lesz olyan boldog, hogy haza jöttem, mint most amikor a sulival végzek.. Azt hiszem anyai szívemet fel kell készítenem arra az időszakra is, mert nincs is olyan messze. Persze, addig is élvezem, hogy még néha baba, hogy bújik, hajazik, bebújik a felsőm alá és keresnem kell (pedig ott kuncog a hátamba), hogy mutogat a zabálnivaló kis répa ujjacskáival.
Persze az új időszakoknak is megvan a maga szépségük. Végre eljutottunk, az általam várva várt, mese olvasáshoz. Legalább annyira szeretek neki mesét olvasni, mint amennyire Ő szereti hallgatni, a könyvben a képeket megnézni, a képeken lévő állatokat/ játékokat megfogni. Egyenlőre a Tesz-vesz város, Bogyó és babóca, Anna, Peti és Gergő, Boribon könyvekbe temetkezünk. Bár most találtunk a pécsi Mamáéknál egy Micimackó könyvet, amiből a a ráadás meséket kell olvasni Zsebibaba miatt. Nagyon várom, hogy komolyabb dolgokat is olvasgathassunk. Annyira jól építi a kapcsolatot, mert beszélgetünk, összebújunk, tanulunk közben. Nálunk minden mese olvasás lefekvés előtt van, délután és este. Így ha még mindig pörög, akkor közben tuti elnyugszik. Minden alkalommal 3 mesét olvasunk el, nem feltétlenül egy könyvből. Nálunk a délutáni alvás az nagyágyas tevékenység az esti kiságyas, de az olvasás a mi ágyunkban történik (ennek megfelelően az éjjeliszekrényemen stócban állnak az annapetiésgergők és társaik).
Apájával azt beszélgettük, hogy a második szülinapja környékén fogjuk átalakítani a kiságyát ifiágynak, amikor ez megtörténik, akkor fogom a mesét az ő szobájában olvasni.
Tehát nekünk ez egy szuper élmény, minden szülőnek ajánlani tudom csak.
Eljött a produkciók kora is. Ahogy látja, hogy van közönsége, egyből neki áll produkálni magát. Egy Milu-show magába foglalja a szökdécselés, ugrálás bemutatását, játékot a közönség bevonásával, a családiasabb hangulat végett még le is mamáz bárkit, kipróbálhatja magát bárki a ' mennyijátékottudokmegfogniegyszerre' című produkcióban és a végén garantált a puszi dobás, önmegtapsolás és integetés. Ma pl.: hallotta, hogy Kata nénje, köhög. Mondtam neki, hogy meg van fázva, jót tenne neki az orrszívás. Milánnak sem kellett több, konkrétan felcibálta a nagynénjét az emeletre és addig dünnyögött neki, amíg Kata nem hagyta a kézi orrszívóval kiszívni az orrát. Persze Apájával mi jót mulattunk, Milán is elégedett volt :), Kata meg örül, hogy boldoggá tehette ilyen módon az unokaöcsijét.
Motorozás kora. Igen. Minden kétséget kizárva, a kismotor mindennapos eszköz lett. Egy- két hete még nagyon óvatos duhaj volt, na de most... ha nem állnék mindig elé, ezerrel tépne le a kocsifeljáróról, ki az úttestre. Persze amióta sétálni tud, azóta mondom neki, hogy figyelünk az autókra, szokott is, de ilyenkor szerintem a "forgalom" részének érzi magát. Komoly harc folyik milyen útvonalon menjük. Mert Őfelsége természetesen a durva, nagy lejtőket csípi, nekem a gondolatától is égnek áll a hajam, így általában egy motorozós séta sebessége gyök kettő méter/ 15 perc és akkor még sokat mondtam..
Már hetek óta tart ez az iszonyatos szemfog mizéria és nem látom a végét. Szegényen folyamatosan rágná a kezét, folyik a nyála, be is taknyosodott (bár már kijött belőle)... Nagyon meg van neki dagadva a felső kettő helye, de tippem sincs, hogy mikor fog áttörni. Számomra, olyan hihetetlen, hogy vannak babák, akik meg sem érzik a fogzást. Annyira örültem, hogy vége a hasfájásnak, már fogzott is a Törpi. Tényleg abban reménykedem, hogy már nem sok van vissza, mert a cumi, ebben az időszakban, nálunk fontos szerepet tölt be. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy séta alatt ( mert kutyát sétáltatunk, odanyúl a kutyákhoz, megfogja a csigát a botot a mindent), ne nyúlkáljon a szájába, így a cumi biztosít ettől védelmet. Nem feltétlenül nyugi cumi, inkább rágóka. Marha nehéz lesz leszoktatni róla, de még van egy kis közös ideje Neki és a cuminak.
A legfontosabbat le sem írtam. Eljött a 'beütöttemnagyonfájadjráPUSZIT' korszak. Bármi is történik, már jön is mutatni, hogy hol van a nagy harci sérülés, amit csak is puszival lehet gyógyítani. A legjobb gyógymód, az egyszer biztos.
Apájának a születésnapján, itt volt Miunak mind a két Nagyija, még Papa is benézett, de csak bekukkantott, mert nagyon meg van fázva. Az alap, hogy Papa nyomába senki nem érhet. Csak fél pillanatra ment ki a kocsihoz, de Mili sikítva kiáltott utána, hogy PAPAAA!
A Mamák viszont tökéletes közönség volt, Milu produkálta is magát és nagyon élvezte, hogy mindezt nagyon hálás közönség előtt teheti:)
Íme, így csikálja a hajammal a talpát :)
Ilyen, amikor egyik kezével kiséri magát, a másikban a csipesz-mikrofont fogja és énekel :)
És amikor egy kormány nem elég :)
Amikor Ő az Óriás Törpe Dino :)
_1.JPG)
Elkezdődött a suli. Szeretem, egyenlőre tetszik. A jövő héten már megyünk tankonyhába is sütni, várom! Addig is itthon amikor csak lehet sütök valami finomat, és alkalomról alkalomra jobb és jobb lesz, legalábbis a visszajelzések alapján.
Nem könnyű a suli, család, munka háromszög, de hála a CSALÁDUNK Apája tagjának, megy a dolog :)
Tegnap volt Milán 17 hónapos!
