Szerintem nekünk ilyen nincs és le is írom miért, ha ezt Drága Csemeténk hagyja...

Szóval amióta megindult a fogzás, azóta szerintem nincs két hasonló napunk. Reggel 6-7 körül kezd el mocorogni, ilyenkor átviszem hozzánk, mert ha szerencsénk van, akkor alszik tovább, ha nincs, akkor egy hatalmas "baaaaaaa"-val megkezdi a napot és ilyenkor megindul a műszak vagy Apának vagy nekem attól függően kinek az orrát, haját, szemét, száját, bőrét tépi éppen a gyerek intenzívebben.

Majd következik egy 15 perces birkózás, amit öltözésnek csúfolunk, de a lényeg, hogy a végére a ruha rá kerül a gyermekre. Azt elfelejtettem, hogy a birkózás és a reggeli nyúzás közt van a reggeli, igyekszem 8-9 óra közt megejteni.

Ha az időjárás engedi, akkor kivisszük Macót sétálni, hanem akkor bent próbáljuk elütni az időt, mondjuk házimunkával. Ha egyedül vagyok itthon, akkor Milcsi ilyenkor a kiságyban landol, amit nem igen szokott szeretni, bár ma egy fogkrém reklámnak beillő fotót sikerült készítenem, amennyiben a gyermeknek több foga lenni, mint 2.

Ez a mosoly is addig tartott, amíg tudatosult benne, hogy nem csak a fotó erejéig marad a kiságyban...

Majd 10-11 körül jön egy 1-2 órás alvás (halvány fogalmam sincs mitől függ, hogy mennyi), amit aztán ismét egy evés követ. Igazából, már itt bukik a dolog, mert ha tornázni megyünk, akkor a kocsiban alszik 2 rövidet. A lényeg, hogy délután is elütjük az időt, mert vagy bevásárlunk, takarítunk, intézzük a dolgainkat. 

Tegnap speciel itthon tornáztunk, mert 1-2 napja úgy érzem bujkál bennem valami és nem mentünk tornázni. Szóval itthon magamra csatoltam a gyereket (vagy ő magára) és Rékára nyomtuk a tornát. Hát Milán viszonylag hamar feladta, mert bealudt, aminek én nagyon örültem, mert eléggé nyűglődött előtte.

Bocsánat a kép minősége miatt, de rendesen megdolgoztatott Réka néni, ráadásul Mili 8,5 kg-os súlya sem könnyíti a feladatot, tehát beremegett a kezem, na!

Szóval 3-4-5 körül jön az anyásalvás, ami attól függ mikor van, hogy hogyan alakult addig a napunk. Ezt én nagyon szeretem, mert az amúgy nem túl bújós Gyermekem ilyenkor úgy odakucorodik hozzám, majd belém bújik és én ezt marhára élvezem.

Majd ismét evés és szórakoztatás fürdésig, majd egy kis apázás és evés alvás. Szóval napirend nincs, csak egy ritmus, amihez igyekszem tartani magunkat.

Új tudomány az az, hogy ülésből felhúzza magát állásba, illetve hogy ha azt akarja felvegyük akkor utánunk nyúl illetve a "gyere" felszólításra megindul felénk és nyúl hogy vegyük fel. :)