Még amikor Milu 6-7 hónapos volt, azt olvastam egy cikkbe, hogy a babák 9 hónapos korukra teljesen megértik amit a szüleik mondanak. Én ennek tudatában beszéltem mindig is a Gyermekünkhöz.
Igazából azt látom, hogy mostanra érett meg annyira, hogy amit elmagyarázunk neki azt tudomásul veszi, persze nem matematikai tételek levezetésére gondolok. Pár hete úgy döntöttem, hogy sokkal jobban oda fogok figyelni arra, hogy türelmesebb legyek Milussal. Akárhogy is, ha én feszült vagyok, azt Ő is megérzi és Ő is az lesz, abból lesz az igazi hiszti. Így inkább, amikor érzem, hogy szakadna nálam a cérna inkább veszek egy nagy levegőt és igyekszem higgadt maradni. Nagyon jól működik a hiszti veszélyes helyzetekbe az, ha elmagyarázzuk azt, hogy mit miért nem lehet, vagy ha vár mert még ezt és ezt meg kell csinálni, akkor nagyon hamar lenyugszik és vár, vagy tudomásul veszi a dolgot, szóval szuper büszke vagyok rá.
Már egy ideje elkezdtük a bilire szoktatást, pontosabban azt, hogy szokja a bilit, hogy ne féljen tőle, jelentem egészen jól haladunk, mert ma már (aki nem elég erő idegzetű az ugorjon egy sort) bele is kakilt.
Erről is rengeteget olvastam. Három verzió létezik: 1. aki elkezdi korán és ha a gyermek fogékony rá, akkor viszonylag hamar ágy- és szobatisztaságra nevelhető a gyermek, 2. van aki azt mondja, hogy meg kell várni, amíg megérik rá a gyerek, értem ez alatt azt, hogy amíg magától el nem hagyja a pelenkát, legyen a gyermek 2 éves vagy akár 4-5 mire teljesen pelusmentessé válik. 3. amikor már újszülött kortól kezdve biliztetik a babát, figyelve a jelzéseit, hogy mikor is szeretne üríteni. Természetesen ilyenkor is használnak pelust, csak sokkal kevesebbet. A hangsúly azon van, hogy a már születéskor meglévő jelzések ne maradjanak el, hanem arra figyelve mindig ki legyen elégítve a gyermek igénye, így elég hamar alternatívát nyújtva a peluson kívül egy más ürítési formára. Ezek a gyerekek nagyon hamar pelus mentesekké válnak.
Igazából mi egy köztes megoldást szeretnénk megvalósítani. Én nem várom el Militől, hogy hip-hop szobatiszta legyen (bár utálom ezt a szót, mert ezt leginkább a kutyákra használjuk), de szeretném megismertetni a bilivel úgy, hogy nem erőltetem rá, mert nem azt akarom elérni hogy féljen tőle, hanem hogy tudja, hogy mire való.
Egy másfél hónappal ezelőtt kezdtük az egészet, mert fürdéskor ahogy a lába a fürdővizet érte, egyből bele is pisilt. (most lehet, hogy nevetséges leszek, de a következőket azért írom le, hátha tudok másnak vele segíteni, szóval ne röhögjetek olyan hangosan) Szóval vetkőzésnél, a pelus levételekor a pelust a fütyijéhez tartva, azt mondtam neki, hogy "pis-pis" és ő vette a lapot és pisilt, így elég nagy százalékban ki tudtuk kerülni a vízbe pisilést. A következő az volt, mivel nem mert a bilire ülni és általában az ingert a vízhez kapcsolta, hogy amikor a kádba állítottuk a bili ismét elé raktuk és a fent említett "pis-pis"-re belepisilt. Ezt is gyakoroltuk egy-két hétig, majd vetkőzéshez kötöttük ismét a pisilést, tehát vetkőzés után jött a bilis téma. A múlt héten kezdtük a bilire ülést, de ha nem akarja akkor állhat is, de általában ül, napjába már kétszer is bilizik. Reggeli után ( hogy dupla output legyen nagy eséllyel) és este fürdés előtt. Jelentem, már észrevehető az elhasznált pelus mennyiségének a csökkenése.
Ma amúgy majdnem megkönnyeztem, mert olyan ügyesen evett. Na persze ez alatt nem a kés, villa használatát értem, hanem végre eljutottunk oda, hogy az ebédje az elejétől a végéig megegyezett a mienkkel, és a mennyisége is megegyezett egy ebéd mennyiségével. Eleve számomra csodaszámba megy, hogy levest evett, ráadásul borsó levest, amiből ette a répát és a borsót is és ő maga kérte. Majd a másodikból is csak úgy falta a töltött padlizsánt és az egésznek a tetejében, desszertnek még elfogyasztott egy tejszeletet. Látszik, hogy most alább hagyott a fogzás, mert végre jóllakott.
Szóval ezek történtek az utóbbi időbe. Hihetetlen tempóba okosodik és nő. Nagyon nagy figura. Azért érdekes, hogy a gyerekekbe kódolva van, hogy a fiúk kocsiznak, a lányok babáznak. Úgy értem, hogy Milit mi sosem kényszerítettük, hogy autózzon, ő maga kezdte el a kocsikat tologatni és brümmögni hozzá. Szóval a nemi identitás valamilyen szinten biztos kódolva van a gyerekekbe,...szerintem.
Élni tudni kell :)
