Nagyon komolyan mondom, hogy visszasírom a Balatonon töltött 5 napot, mert ott milliószor elviselhetőbb volt ez a kánikula. Igaz, Apa nem tudott velünk jönni, csak két napot töltött ott, de Milu ennek ellenére nagyon jól érezte magát.
Pénteken kora este indultunk, bízva abban, hogy nem lesz nagy forgalom. Igazából az utazás idejének az egy harmada a városon való átjutás volt, de még így sem volt olyan vészes. Az utazást is egészen jól bírta a Tökmag, de ebben nagy szerepe van Apának, hiszen Ő egyszemélyes szórakoztató központ volt abban a 2 és háromnegyed órában. Zseniálisan csinálta!
Milán szokásához híven, egészen hamar hozzászokott az új környezethez. Tesómék is ott voltak Patrikkal, így Milunak még egy másik gyermekhez is alkalmazkodnia kellett, ami magához képest egészen jól ment. Nagyon fura volt, mert alapjáraton nem igen kereste a Patrik társaságát, de ha valami ínyére való volt a Patriknál, legyen az kaja vagy játék, akkor megtette a kellő lépéseket, hogy a célját elérje. Ugyanakkor a víz, a Balaton nagyon összehozta Őket, ott volt móka és kacagás. Idővel, gondolom, ez csak jobb lesz.
Ezúton is ajánlom minden pici gyerekes családnak a badacsonytomaji strandot. Igényes, egészen tiszta, családias. Van egy kisebb mesterséges homokos part, ahol a picik nagyon jól tudnak pancsolni, homokozni. Van külön homokozó és játszótér is. Lángos kiváló, de azonkívül mást nem ajánlok venni, mert egy fél literes üdítő 400 ft-nál kezdődnek.
Meglepetésemre, Milán nagyon bátran ment be a vízbe, nagyon élvezte a pancsolást, az ugrálást. Alig lehetett a parton tartani, olyan furfangot kellett bevetni, mint lángos illetve homokozó.
A belépőről csak annyit, hogy 6 éves korig ingyenes a gyerekeknek, felnőtteknek 600 Ft fejenként, ami szerintem egészen elviselhető.
Ennek köszönhetően elég népszerű a strand, ami azt jelenti, hogy délután nekünk nem igen érte meg lemenni, mert rengetegen voltak. Ilyenkor medencébe pancsolás volt a program. Milu ennek is örült. Igazából mindennek örül, csak sok-sok vízhez legyen köze.
Kis halacska. A 2-3 nap után tényleg attól tartottam, hogy úszóhártya nő az ujjai közé.
Természetesen 11-15 között nem voltunk napon, ennek ellenére Nekem sikerült jól leégnem, Milánnak viszont eszméletlen jó színe lett. Igyekeztem minél gyakrabban kenni naptejjel. Amikor nem kint voltunk, akkor Milán aludt, vagy evett vagy valami kis aprósággal próbáltam lekötni a figyelmét, de leginkább kint érezte magát a legjobban, attól függetlenül, hogy 35 celsius volt (még este hatkor is) és én inkább vágytam 3 napi sötétségre, mert számomra ez az időjárás elviselhetetlen, míg Ő abszolút alternatív energiát használ (nap és víz energiát).
Az, hogy Őt is megviseli a meleg, egyedül az étvágyán látszott, mert a körtén, némi lángoson és ropin kívül nem igen csúszott más. Ez a virslizős kép is azért készült, mert nem hittem a szememnek, hogy milyen sokat eszik belőle (villával !!!!!). Ezen kívül a Mama fasírtja csúszott még, de az nagyon. Az örök favorit fasírt :).
Nagyon hamar eltelt az ott töltött 5 nap, de Apa már nagyon hiányzott nekünk. Itthon viszont iszonyatos ez a meleg. Nagyon várom a hétfőt, hogy végre ne sült húsnak, hanem embernek érezzem magam.
Amúgy eljutottunk oda, hogy már reggeli tej sincsen, nem azért mert nem inná meg, hanem azért mert nem ébred fel rá, hogy kéne neki. Ennek fejében lekésőbb 7:00-kor már csicsereg a Drága Gyermek, ami szerintem annak köszönhető, hogy nagyon hamar felmelegszik a levegő, ergo a lakás.
Én, felelőtlen szülő, pár napja nem adom a gyermeknek a D-vitamint, ugyanis nagyon sokat vagyunk kint, úgy hogy a elég testének elég kis felületét fedi textil. Igyekszem úgy etetni, hogy más módon jusson hozzá. A terv az az, hogy ha romlik majd az idő, akkor valamilyen formán ismét fogom neki adni.
