Babszem Story

Pár videó és kép az elmúlt napokból:

Jövő héten farsangolás lesz a baba-mama tornán. Még titok, hogy Milu minek lesz beöltözve, de nagyon aranyos lesz, ez tuti. Legközelebb, ha addig nem történik semmi, akkor jelentkezem.

Ennyi ideje tudunk Milán létezéséről. Most töltött annyi időt kint velünk, mint amennyit a pocóban. Szemmel láthatólag nem bánja a dolgot, hogy kijött, és mi sem :)

Ma voltunk 9 hós vizsgálaton. Nagyon tetszett a dolog Milánnak, addig, amíg a falra festett állatokat nézegettük. Amikor bementünk a vizsgálóba, már nem volt olyan bátor és igazából ott szállt el minden bátorsága, amikor pucira vetkőztetve kellett a mérlegre ülnie. Szegényem, ott elkezdett torka szakadtából üvölteni. Addig is úgy csimpaszkodott, mint egy kis majom, de azt nagyon a szívére vette, hogy rátettem a mérlegre. Persze, amikor ezt a kis majmos hasonlatomat a vizsgálóba is elmondtam, ismét kaptam egy adag "nadehogylehetilyetmondanianyuka" szónoklatot a doki nénitől. Szóval Milán végig üvöltötte a méréseket, és csak akkor kezdett el incselkedni a doktornővel, amikor a váróban öltöztettem. Szóval beszéljenek a számok: 74 cm hosszú és 9780 gramm.  Most már lelassult a súly növekedése, köszönhetően az előző posztban említett szórakoztató evésnek, ami csak neki szórakoztató, nekem és Apájának leginkább egy gyomorgörcs. Főleg, hogy mostanában az evés végét nem másként jelzi, minthogy kiköpi a falatot... Ha nem vagyok elég gyors vagy szemfüles, akkor el lehet képzelni, hogy hogy néz ki a gyermek evés után.

Milánnál dicsérettel nagyon sok mindent el lehet érni. Nagyon tetszik neki, amikor megtapsolom és megdicsérem, amikor egy-egy feladatot megold. Újabban a puszit gyakoroljuk. Eddig csak Én kaptam :), persze van amikor egy arc vagy orr harapást kapok, de az esetek többségében odanyomja a kis száját az arcomhoz én meg olvadozom.

Nagyon ügyesen megy egy kézen vezetve, megáll kapaszkodás nélkül. Labdázik (rugja és dobja/ejti) vagy csak cipeli a labdát. Folyamatosan megy. Akkor van egy kis pihenő, ha eszik, vagy alszik, vagy sikerül két-három percre lekötni a figyelmét valami játékkal.

Apropó játék. Most, hogy így eljátszik a dolgaival, úgy döntöttünk, hogy aktuálissá vált komolyabb játékokat beszerezni, a régieket meg szelektálom vagy elrakom. Szóval Apája elment boltba, hogy teljesítse a "komoly játék beszerzés" küldetést. Amikor hazajött egy naaagy dobozt hozott, amire Milánunknak felcsillant a szeme. Amikor rájött, hogy az az övé, vagy 5 percig sikonyált folyamatosan. Egy ilyet kapott:

Nagyon szuper kis játék, de a döbbenet akkor jött amikor bekapcsoltuk, ugyanis lengyelül kezdett el dalolászni. Nekem nagyon tetszik, Milánt nem zavarja. :):)

Voltunk szánkózni. Milu nem élvezte annyira, mint mondjuk Én. Apája húzott minket egy kicsit, de Milu nem volt oda az ötlettől. Ellenben szuper volt csúszni párat a szánkóval. Olyan jó, amikor az ember újra gyerek lehet. Apája is csúszott, és az Ő szemében is láttam, hogy egy kicsit ismét gyerek lett.

Ezek voltak mostanában. Igyekszem/igyekszünk dokumentálni a napokat, az eseményeket. Beszéljenek a képek:

Tegnap megvolt az első igazi nagy szó szerinti pofára esése Milánnak. Mostanában igen felbátorodott az igen bizonytalan járásával és ő úgy gondolta, hogy elengedi Apukája kezét, aminek következtében ismét megszemlélte a padlót igen közelről. Szegény pici nózija bánta az egészet. 

Amúgy a bátorsága annak is köszönhető, hogy mostanában igen csak próbálkozik a kapaszkodás nélküli állással. Ez menni is szokott neki, ha mondjuk valami nagyon érdekes játék van a kezében és elfelejt kapaszkodni. Ugyanez már előfordult leguggolással és felállással is, kapaszkodás nélkül. 

Milu nagyon sokat fejlődött, okosodott. Megcsinálja amit kérek tőle, pl: bele teszi a dobozba azt a játékot amire rámutatok, megkeresi a labdát ha kérdezem tőle, hogy hol van.

Most jutott el oda, hogy a játékokkal végre rendeltetésszerűen tud játszani. Imád labdázni. Dobálja, rugdossa. Szereti, ha hintáztatjuk a levegőben. Egész nap csak megy. A duracell nyuszi hozzá képest facsiga.

Sétából vagy csak úgy kintről nem lehet úgy bejönni, hogy Füge és Maci kutyát ne néznénk meg. Persze Füge a kedvenc. Ha már meghallja az ugatását mondja, hogy "ge,ge". A labdára éppen ma mondta, hogy "ada", ami persze lehet, hogy véletlen volt, de lehet, hogy nem.

Egy igazi huncifej:

A mászással szemben a kúszást részesíti előnyben hosszútávon. Mivel nálunk parketta van és járólap, az eléggé csúszik, így lehet azért kúszik inkább. A szőnyegen vagy ha csak pár lépést kell menni, akkor mászik, de leginkább felkapaszkodik a első viszonylag stabil tárgyba és onnantól tipegés van, sőt futás.

Evésben a jó evőből átment az "anyám megőszül mire megeszek 3 falatot" evőbe. Ez azt jelenti, hogy Milcsi evésére külön szórakoztató ipar alakulhatna. Csak akkor eszik, ha számára kellően érdekes dolgokkal van körülvéve amikkel lehet játszani, egyébként sztrájkol. Valahol érzi, hogy engem lehet ezzel zsarolni..

Jövő héten megyünk 9 hós státusz vizsgálatra. Közel 10 kg a gyermek, de a hosszát nem tudom. Majd megírom.

Addig is:

Kérem szépen, büszkén adhatom hírül a világnak, hogy Milcsinek kijött a 6. foga. Tudom, tudom van akinek ez nem olyan nagy szám, de ez a nagyon ügyes kisember, egyszerre 3-at is növesztett, ami nem kis szenvedésekkel járt neki. 

Ápolgatja is rendesen fogkefével fogkrémmel. Igaz, hogy mielőtt a megkaparintaná a fogkefét, előtte egy gyors biztonsági fogmosást végzek, hogy tutira meg legyen mosva az a pár fogacska. Azért ő is igyekszik alapos munkát végezni :)

Ma elmentünk, Fót talán egyetlen játszóterére. Nincs valami közel és nem ájultam el az felszereltségétől, de Milánnak nagyon tetszett, de leginkább az a rengeteg kavics volt a favorit, amivel a játszó fel volt szórva. Kipróbáltuk a hintát (amin előtte állva hintázott egy kislány.... már értem, hogy régen miért szóltak ránk emiatt..), aztán egy kisebb csúszdát, de a körhinta nem működött, így az kimaradt. De azt láttam rajta, ha csak a kavics lett volna ott, akkor is ugyan ilyen jól szórakozott volna.

Nem tudom, hogy úgy általában mikor kellene a gyermek adókártyájának megérkeznie, de úgy vettem észre, hogy már meg kellett volna érkeznie, de ha azt nem is küldik meg, az adószámát meg kellett volna kapnunk levélben. Így én a tettek mezejére lépek és bizony megigénylem azt a kártyát, ha azt nem is kapjuk meg, legalább a számát kiderítem, mert már most szükség lett volna rá az egészségpénztári jogosultság miatt. Amúgy  sem vagyok megelégedve az apeh szolgáltatási tempójával, de az egy másik blog, másik témája...

(Akit érint, annak a 12T34-es adatlapot kell kitöltenie és születési anyakönyv másolattal és lakcímkártyával visszaküldenie)

HINTAAAA!!!

Azt kell, hogy írjam, hogy ismét hatalmas mázlink volt. Általában,ha Milmónak nézek ki valamit, a végén ahhoz mindig jutányosabb áron jutunk hozzá. Így volt ez a mérleggel is. Ugyanis béreltünk egy mérleget neki, csak időközben a bababolt megszűnt ahonnan béreltük és a mérleg így a nyakunkon maradt. Ez úgy derült ki, hogy Apája ment volna hosszabbítani a bérletét a mérlegnek, amikor is nem volt ott a bolt, ahol addig volt. Se egy papír, hogy bezárt, elköltözött, semmi. Így van most babamérlegünk.

Visszatérve az üléshez... Már napok óta nézegettem a neten, hogy mégis milyen ülések vannak, mert Milcsinek igen szűkössé vált a babahordozós ülése. Így nézelődés közben sikerült kategorizálni az üléseket:

- 1. "eladod a bal vesédet olyan drága" kategória : besafe, concord, römer

Ezek mind csúcskategóriás ülések, amik viszonylag sokáig beköthetők menetiránnyal háttal is. Elsőnek ezen gondolkodtam, mert mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének.

-2. "drága, drága, de majd inkább nem eszünk egy hónapig" kategória: ami szintén jónak számít, de már csak menetiránynak megegyezően lehet bekötni. maxi-cosi, casualplay, cybex, römer,besafe

-3. " megfizethető, de már kétségeid vannak, hogy ér-e ennyit" kategória: CAM, Ferrari, Neonato, Chicco

- 4. " ennyibe kéne kerülnie minden ülésnek, de nem veszed meg, mert tudod, hogy szar" kategória. Nania, Bomiko

Szóval így indultunk el ülést nézni a Kangabooba. Igazából nem akartam volna odamenni, mert állítom, hogy az egyik legdrágább bababolt, amit ismerek, de egyedül ennek nem láttam neten a termékeit, mert nincsenek fent.

Amíg Én az eladóval nézelődtem, addig Éva mama Milcsuval nézelődött. Elég hamar letettem az 1. kategóriáról. Gondolkodtam rajta, hogy legyőzöm fukarságom és hozzányúlok a dugipénzemhez, amennyiben tényleg megéri az árát az a típusú ülés, de amikor kiderült, hogy az első ülésre nem lehet menetiránnyal háttal bekötni, még kikapcsolt légzsákkal sem, akkor megnyugodtam, hogy a dugipénz biztonságban van. Ugyanis, én Milmót mindig magam mellett utaztattam az anyósülésen kikapcsolt légzsákkal, mert úgy szabad. Ha bármi baja volt, tudtam érte tenni. Szóval az 1. kategória kiesett.

Ekkor léptünk a 2. kategória világába, amit az Én sóher vérem még mindig drágállott, de engedtem az eladónak, hogy megmutassa mik vannak. Ekkor elő kapott egy új modellt a maxi cosi-tól. Mondta az árát is, ami miatt már a 3. kategóriába soroltam volna. Megmutatta, bekötötte, Milit beleraktam, tetszett neki,gondolkodtam egy kicsit és végül rábólintottam, megvesszük. Igazából az övfeszítő rendszere győzött meg, amitől szuper stabilan be lehet kötni a kocsiba az ülést.

Lementünk a pénztárhoz, ahol is a pénztáros hölgy ahogy lehúzta a vonalkódot, kapásból egy 10 ezer forinttal nagyobb összeget mondott, mint előtte az eladó. Kapcsolt az eladónk, mert ráeresztettem a " ha ez ennyibe kerül, akkor a büdös életben nem vásárlok itt többet" tekintetemet, mely hatásosnak bizonyult, így mondta a pénztárosnak, hogy tessék az olcsóbb árat kiszámlázni. Plusz,mivel van oda törzsvásárlóim, amin addigra temérdek pont is összegyűlt, így azt is levonták, szóval egészen jó áron jutottunk hozzá.  Persze, alig vártam, hogy otthon megnézhessem a neten, hogy máshol mennyiért is adják, majd amikor láttam,hogy bizony 10-20 ezer forinttal drágában árulják ezt az ülést, akkor egy kicsit sajnáltam az eladót, mert ezt tuti levonják majd a fizujából.

A kis Manónak nagyon bejön a nagyfiús utazási forma. Ma kipróbáltuk, csak kettesben elmenni boltba, hát egy hangja nem volt, persze ez részben köszönhető a boltban vásárolt kifli csücskének is.

Mi így szoktunk takarítani. Vannak dolgok, amiket ugye még nem ért meg, pl.: hogy a szőnyegen igen nehézkes a söprés. Nagyon erős akaratú gyermek, nagyon emlékeztet valakire :)

Egyetlen Gyermekünk 4 napja töltötte a 8. hónapját. Én tényleg csak ámulok, hogy hogy múlik az idő..

Szóval, ahogy már régebben is említettem, nagyon fogzik szegény, de ez szombaton csúcsosodott igazán. Aznap este 11-től  3-ig nem volt alvás. Volt helyette keserves sírás, amin csak Apa telefonja és Anya éneklése tudott segíteni (én sem értem..).

Másnap (ahogy lehetett), beszereztünk Milcsinek dentinoxot, hogy ne kínlódjon a foga miatt ennyire. Vasárnap este alvás előtt be is kentem Neki és majdnem egy hang nélkül átaludta az éjszakát. Érdekességnek elsőre egy fotó, aztán magyarázom.

Szóval a tankönyv alapján így kéne jönnie a tejfogaknak. Most Milu szakított a divattal, mert 5 hónaposan kijött neki az első metsző (lent), most 8 hónaposan viszont már a második metszőt növeszti (fent), a kettő közül a jobb oldali már áttört neki, a bal még nem..

Ennek a kellemetlenségnek köszönhetően (gondolok itt a fogzásra), alig eszik főzeléket (persze a pogi, a keksz, babán az lecsúszik, hogy hogy nem..).

Az igen cudar időre való tekintettel, rendeltem Milunak egy bundazsákot a kocsijába. Ugyanis igen nehézkessé vált az overál felvétele, nem mellesleg igen hangossá, így ezt a fázist ugorva, meleg dupla nacóval, meleg pulcsi-kabát kombinációval szerintem ki lehet küszöbölni ezt a problémát. Mindenki jobban jár. Holnap már itt is lesz.

Na, Milu most ébredt fel, ahogy hallom a pocakja keltette. Az igen kevéske ebéd után ezen nem is igen csodálkozom..

Megyek, főzök neki virslit. Azt persze szereti :)

Itt egy videó a munkás Mókusról :)

Ismét kettesben vagyunk Miluval itthon, de ő a délelőtti sziesztáját tolja ki éppen délutánra, szóval most van egyy ici-pici időm írni.

Nem tudom, hogy más családokban, hogy történik a reggeli ébredés,de gyanús, hogy nem csak nálunk ébred a gyermek elsőnek és ezzel ébreszti az a szülőket is, attól függetlenül, hogy Ők esetleg még nem állnak lelkileg erre készen. Tegnap is így történt, hangos bababbabababázással jelezte a gyermek, reggel 7:45-kor Ő részéről már befejezte az alvást, és most jó szolgálatot is tett vele, ugyanis kintről meghallottam, hogy itt van az utcába a kukás autó.  

Kérem szépen az egész karácsonykor kezdődött, amikor is a fóti szemétszállító cég egy cetlit dobott be, hogy átállás miatt január elsejei héten nem kívánnak szemetet szállítani, csak egy héttel később. Nem igen értettem a dolgot, hogy mire is kell átállni, de belenyugodtunk, hogy két hét alatt így vagy úgy, de bele fogunk fulladni a szemétbe, attól függetlenül, hogy szelektíven gyűjtjük azt. Már a hét elején Fótot kezdte elönteni a szemét. A hét közepén már mindenki reménykedett abba, hogy valami jó tündér csak elviszi a kukát, így mindenki ki is rakta azt az utcára (persze nem ürítette azt senki). Mi is kiraktuk. Pénteken mi feladtuk és visszagurítottuk a kukánkat a helyére (szomszédaimmal egyetembe), amikor szombat reggel Milcsi ébresztésekor meghallottam, hogy egy kukás autó sunnyog a bokrok alatt és üríti ki a kint hagyott kukákat. Életemben nem öltöztem ilyen gyorsan fel, de mire leértem a kapuhoz és feltéptem azt addigra ezek már elkommandóztak az utca végére. Úgy kellett utánuk futnom, hogy legyenek szívesek visszatolatni. A fiatal kukás srác végig mért (mackó nadrágba volta, kopott pólóba hálóing gyanánt, zokni nélkül a sport cipőmbe, totál elaludt fejjel) és a látványom alapján megszánt. 

Szóval, lehet, hogy mocsok nehéz felébredni a gyerek jelzésére reggel (főleg, ha bulizott éjjel), de lám, van hogy jó szolgálatot tesz.

Amúgy Milán részéről a babaabababababá-val mindent el lehet mondani. Vegyél fel, tegyél le, add ide, vedd el, leejtettem, vedd fel amit leejtettem, kérem, vagy csak egyszerűen mond vele egy monológot.

Mostanában arra kapott rá, hogy ledobálja a dolgokat. Lehetőleg az olyanokat, amik jó nagyot csattannak amikor földet érnek, majd mondd egy ba-t, amivel jelzi, hogy leesett és kéri vissza hogy ismét ledobhassa. 

Amit meg kifejezetten bírok, hogy elkezdett utánozni minket. Nagyon jópofa, amikor ha valami olyat csinálok ami tetszik neki, azt utánozza, pl.: kukucska játéknál elbújni, átkukucsozni egy lyukon, belefújni a pohárba, telefont a füléhez emelni, stb.

A négykézlábazást hanyagolja. Kommandósba nyomja a Lelkem a közlekedést, de én még gyereket nem láttam így hason csúszva sprintelni. Ráadásul beteges vonzalmat érez minden elektromos eszköz iránt, pl.: hosszabító, aljzat, hűtő, mosogatógép, stb., szóval ideje gyerekbiztossá tenni a házat. 

A kommandózást akkor csinálja, ha picit magára van hagyva, de ahogy látja, hogy szabaddá vált az ember keze, akkor odakúszik, felkapaszkodik az ember ruháján állásba, kéri az ember kezét és akkor sétálni kell vele körbe-körbe a lakásba, ami neki megunhatatlan, de az én derekam nem igen szívleli a dolgot.

Ez a felvétel még Balatonon készült. Egy-két nappal a felvétel előtt már kinézte magának az a rézbográcsot. 

Akaratos egy Manó. Nagyon emlékeztet Valakire :)

Ma sikerült idén első alkalommal eljutni a baba-mama tornára. Sajnálatos módon a flórián téri terem bérlete 3-szorosára nőtt, ezért a szentendrei út másik oldalára költöztünk át  Tavasz utcába. 

Szerdán már egyszer megpróbáltunk Milivel eljutni tornázni, de 30 perces keringés után sem találtam parkoló helyet, így egy kissé dühösen haza vettük az irányt. Itthon aztán magamra csatoltam a kenguruban Milánt és 40 percet tornáztunk Rékára. Estére már komoly problémákat okozott a járás, mert Milán közel 9,55 kg, így vele tornázni egyre nagyobb kihívást jelent.

Ma elhatároztam, hogy a 10 órakor kezdődő órára megyünk, hátha több parkoló hely van. Pontosan eggyel több hely volt, mint szerdán, de azt is elfoglalták előttem, szóval ismét közel kerültem az agyérgörcs állapotához. Éppen bénáztam valahol, amikor felhívott Zsuzsi (edzőnk). Onnan kezdve telefonosan próbált nekünk parkoló helyet lőni. Végül úgy döntöttem, hogy megállok a konditerem épülete mellett, egy göröngyös-földes részen, ahol senkit sem zavarok. Így is történt.

1 óra múlva amikor mentünk vissza a kocsihoz, már messziről láttam, hogy ott figyel rajta a "mikulás- csomag". Nem igazán értettem, hogy mire fel ez a nagy kedvesség, hiszen sehol nem tiltotta egy tábla sem a parkolást, illetve semmilyen forgalmat nem akadályoztam. Szóval nem indult valami jól az első torna, annak ellenére, hogy Zsuzsi ismét eszméletlenül megtornáztatott minket. Milán is nagyon élvezte, hogy szabadon garázdálkodhatott. Nem nagyon szokott eltávolodni tőlem. Egyszer próbálta meg megrángatni a mellettem tornázó anyuka haját, de szerencsére még időben megakadályoztam.

Balatonon anyukám adott Milánnak egy kifli csücsköt, amit nagyon ügyesen evett akkor a gyermek. Azóta én is igyekszem olyan dolgot a kezébe adni amit egyedül is meg tud enni, pl.: keksz.

Tény, hogy a keksz kb. 25%-át eszi meg, mert egy része leesik a földre a másik részét meg alaposan beledolgozza a ruhájába illetve szétkeni a száján, de nagyon élvezi az önálló evést és én ebben nem akarom megakadályozni :)

Ma késő délután ment el Apája dolgozni és csak késő éjjel fog hazaérni. Ilyenkor az esti "napirendet" kettecskén csináljuk végig. Nagyon aranyos, mert tudja, valahogy segít nekem. Pl.: amíg én csináltam neki a tápszert, addig vidáman elvolt a járókában:

Nagyon jó gyerek. Nagyon nagyon szeretem. Olyan gyorsan megy az idő és napról napra okosabb és ügyesebb. Sajnos szegényem nagyon érzékeny a frontokra és a héten csak úgy jöttek mentek a frontok és a hétvége is ilyen lesz... nem sok alvásra számítok.

A fogzás is gyűri már egy ideje, de semmi eredménye. Csak nem jön ki egy foga sem. A két alsó metsző foga gyönyörűen kint van, de ennyi, a többi csak mozgolódik, de nem bújik ki..

Tegnap kimenőt kaptunk Apájával Milutól. Mindig vágyom arra, hogy Apájával kettesbe lehessek, hogy olyanok lehessünk, mint egy Pár. Amíg Milcsi fent van, addig róla szól minden, így nem sok időnk jut egymásra. De hála Milinek (amiért nem tör ki eszeveszett sírásba amikor elmegyünk) és a Nagyinak, el tudunk tölteni Apájával kettesben is egy kis időt. Be kell valljam, hogy ilyenkor viszont nagyon hiányzik Milmó (szerintem Apájának is), de szükségünk van arra, hogy egy kicsit ne csak szülők legyünk. 

Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, (leginkább nő társaimra gondolok) de mióta megszületett Milán, azóta sokkal-sokkal nőiesebbnek érzem magam. Mondhatni kiteljesedtem. Tetszik :)

Kedves Mindenki! Ismét eltelt egy jó rakat idő az utolsó poszt óta, de örömmel jelentem, nem voltunk itthon, plusz Karácsony is volt és nem igen volt időm írni, de igyekszem 2013-ban több bejegyzést közzétenni.

Milcsi, mondhatni meggyógyult, már nem szörcsög a kis nózija, nem is kell kiszívni porszívóval, ugyanakkor nyugtalanít, hogy reggelre annyira eldugul az orra, hogy nem kap levegőt... Így szerintem nyertünk egy utat az fül-orr-gégészetre...

Amúgy a kis Ügyesünk, már egyedül felül, tapsol, pacsizik és integet ééés ma már próbálkozott a kapaszkodás nélküli állássál (ami térdelve már működik), ami igazából nem tudom mennyire tudatos, mert általában ilyenkor egy játéka van a kezében amit két kézzel fog, így lehet elfeledkezik a kapaszkodásról (?).

Amúgy is azt látom a Gyermekünkön, hogy szelektív a memóriája, mert ha a porszívót esetleg orrszívásra használnám akkor 20 körömmel ellenkezik, de ha rendeltetésének megfelelően, akkor le sem szállna a készülékről.

Kicsit tartok a ma éjszakától. Mint minden szilveszterkor, idén is rengeteg a petárda és a tűzijáték, amivel addig nem is volt gondom, amíg a két kutya nem akart megbolondulni tőle tavaly, illetve mióta Mili meg nem született. Vehettünk volna a kutyáknak nyugtatót, de az olyan szinten nyugtatta volna le őket, hogy maguktól semmire sem lettek volna képesek, így maradtunk annál a verziónál, hogy kora este kivitte őket Apa sétálni, kaptak enni és amilyen kaput rájuk lehet csukni, azt rájuk csuktuk. Mili kb.45 perce alszik és őszintén bízom benne, hogy nem ébred fel az éjféli, a nálunk kb. 30 percen át tartó, tűzijátékokra és petárdázásra. Azért is bízom benne, mert jelenleg iszonyatosan nagy köd van és talán belátják az emberek, hogy hiába lövik fel azt a rengeteg vackot úgy sem látnak majd belőle semmit.....(tudom, álmodik a nyomor). Persze az lenne a legjobb, ha Milcsi átaludná az egészet úgy ahogy van.

Amúgy nagyon furcsa most ez a nagy köd, mert délelőtt és még kora délután is annyira szép idő volt, hogy elmentünk egy kis családi sétára. Jajajaja, itt az új verda:

Tartozik hozzá lábzsák és esővédő is. Én nagyon szeretem, Balatonra is levittük magunkkal és még a csomagok is befértek a kocsiba :)

Balatonra 25.-én mentünk, mert Szüleimmel és Hugimmal ill. Kati nagynénémmel és kis családjával ott ünnepeltünk. Én szuperül éreztem magam. Milcsinek egy kicsit döcögősen indult az ott léte (amikor megérkeztünk, mindenkitől elsírta magát), de hamar hozzászokott a helyhez és a többiekhez és rendkívül büszke vagyok rá.

Ott is elkaptunk egy szép napsütéses délelőttöt így elmentünk hintázni, igazából sétának indult és nem tudtam, hogy a strandon már van hinta (Badacsonytomaj), de volt és nagyon örültünk neki.

Szóval Balatonon töltöttünk pár napot, ahol a sok ajándék mellé sikerült beszerezni egy nagyon jópofa sapit Milunak. Ilyet vadásztunk egy ideje. Nekem is volt hasonló (én nagyon utáltam). Azért szerettem volna ilyet Milinek, mert ez a sapi védi a nyakát is és rendesen fedi a fülét. Íme:

(túl vagyunk az első tűzijáték/petárda miatti ébredésen, grrrrr...szívem szerint kimenni mindenkivel kiabálni, hogy " a Gyerekem nem tud miattad aludni Bunkóóó)

Szerintem nagyon jópofa és igen praktikus a sapka. Én a sajátomat azért utáltam,mert kötött volt és szúrt. Bár hordtam, mert Anyukám elhitette velem, hogy a Nils Holgersonnak ugyan olyan van (bár a sípot mindig is hiányoltam a végéről).

Ezzel a képpel szeretnék Mindekinek nagyon boldog, vidám, áldott és szeretetben gazdag Új Évet kívánni. Köszönöm, hogy Velünk izgultatok, örültetek, szorítottatok, nevetettek. Köszönöm a sok jó tanácsot és jó kívánságot. Köszönöm, hogy olvastátok és olvassátok a blogomat. Vigyázzatok magatokra és egymásra!  

Jövőre ugyan itt!!!!

Elnézést amiért ilyen hosszú ideig nem írtam, de Milcsi mellett elég nehéz leülni és blogot írni, mert ha éppen alszik, akkor nem a blog írás az első, hanem az élethez nélkülözhetetlen szükségleteimet elégítem ki illetve háztartást vezetek (pl.: input-output, mosás, mosogatás, teregetés, stb.).

Amióta nem jelentkeztem azóta viszonylag sok minden történt, pl.: lecseréltük Milu verdáját.

Azért döntöttünk/döntöttem így, mert Milcsi csak a sport részt használta a hipiszupimulti kocsijáról és sok sok alkatrészt kellett tárolni a kevés tároló hellyel rendelkező lakásban. Így a hipiszupi kocsinak kerestem új gazdit, majd az internetről megrendeltem az új sport kocsit.  Amikor felhívtak a boltból, hogy másnap kihozzák, olyan boldog voltam, mintha Én kapnám a kocsit.  Csak hiába vártam másnap egész nap, este szóltak, hogy majd másnap hozzák ki, de előtte felhívnak egy órával, hogy ne legyen semmilyen probléma miatta.

 Gondoltam is magamba, hogy az szuper, mert így el tudunk menni Milcsivel tornázni. Így is történt. A torna vége előtt 10 perccel hallom ám, hogy csörög a telefonom. Beleszól egy fiatalember:

- Üdv, itt vagyok a Fóton az xy utcában, jó helyen jár e, hozta a csomagomat.

Mondtam neki, hogy szuper, csak én nem vagyok otthon, mert arról volt szó, hogy hívni fog az érkezése előtt egy órával. A lényeg, hogy megbeszéltük, hogy majd bemegyek az üzletbe a kocsiért. És milyen, de milyen isteni szerencse, hogy így döntöttem. Ugyanis a Mili délutáni alvását követően beültünk az autóba és mentünk is a bababoltba. A bolttól kb. 25 méterre találtam parkolóhelyet, így karra vettem Milánt és így mentünk be a boltba. 

Egyből hozták is a kocsit, zsonglőrködtek vele egy sort, mert nem tudták elsőre, hogy kell kinyitni, se összecsukni. Tartottak egy gyorstalpalót a használatából, kifizettem, majd Milut beleültettem az új verdába és az autó felé vettük az irányt. A kocsinál Milit beraktam a gyerekülésbe, majd nekiálltam nyílt színen égetni magamat. Ugyanis hiába toltam el a kart és húztam felfelé a fogantyút az a kocsi akkor sem akart összecsukódni. Pedig annyira örültem, hogy lett egy esernyőrecsukható babakocsink, de akkor ott szivem szerint vettem volna 2 liter benzint a szembe lévő benzinkúton és csináltam volna belőle ingyen melegedőt.

Kb. 20 perc után meguntam és fogtam a Gyermeket visszaraktam a babakocsiba és visszamentünk az üzletbe. Az eredeti terv az volt, hogy fejhangon ordítva visszakérem a pénzt és ott hagyom a kocsit, de mire odaértem, megelégedtem azzal, hogy megmutatja valaki hogy miként is kell összecsukni a kocsit. Vadásztam is egy lelkes eladót, aki 3szor elgyakoroltatta velem az összecsukás mozdulatát és csak azután engedett utunkra.

A következő posztba majd lesz róla kép is.

Milu amúgy benyelt szegényem valami vírust, amitől folyik a nózija és begyulladt egy picit a füle. Így most 4-szer cseppentek a fülébe 3-szor az orrába. A szomszéd meg szerintem azt gondolja, hogy valami tisztaság mániás vagyok, mert majd óránként szívom Mili orrát a porszívóval. A cseppentés az igazi test-test elleni küzdelem. Nem értem miért nem sikerült még eddig valami normálisabb módját kitalálni annak, hogy gyógyszert juttassunk a gyermek fülébe, orrába....

Bízom benne, hogy hamar túl lesz rajta a kis Nudlink. Amúgy a kedve nagyon jó, csak szörcsög, köhög egész nap, na meg tüsszent folyamatosan. 

Ezerrel készülünk a Karácsonyra. Minden ajándékot beszereztem már (csak Apájájét kell megcsinálnom, mert Ő kézzel készítettet kap, de nem írhatom le, hogy mit, mert Ő is olvassa a blogot). Ma csináltam szegfűszeggel díszített narancsot, pénteken megvesszük a pici földlabdás fenyőnket. Vasárnap gyertyagyújtás!!

Szerintem, amikor ez a kép készült, itt már nem volt 100 %-os a gyermek. Szegényem, eszméletlenül rossz látni, amikor rosszul van, de nem tudsz többet tenni azért, hogy jobb legyen neki... :(

De azt hiszem ezért a mosolyért érdemes élnünk Apájával :)

Ezek a szemek!!! Na de most komolyan, ezeket a szemeket kitől örökölte?!?

Holnap lesz Milán hét hónapos. Egyre gyorsabban rohan az idő és egyre kevésbé van időm blogot írni, mert a másból sem áll a napom, mint hogy a nyomában vagyok a kis Fickónak. Igaz, hogy a négykézlábazással felhagyott akkor, amikor közelebbről megtekintette a konyhakövet. A kúszást viszont olyan szintre fejlesztette, hogy olimpiai versenyt lehetne belőle rendezni, mert eszméletlen módon tud így iszkolni, ha meghallja a nevét.

A kiságyban sem hagyhatom már nagyon napközbe, mert kb. 5 másodperc alatt áll fel, amivel ugye nem is lenne gond, csak gyakran elfeledkezik arról, hogy Ő lehet nagyon vagány, ha nem tud még egyensúlyozni kapaszkodás nélkül és akkor bizony van nyekkenés.. Szóval a kiságy sem biztonságos már annyira. Az álldogálással eljutott arra a szintre, hogy immár a bútorokban megkapaszkodva is fel tud állni, ami növeli a veszély faktort ugye.

Az alvásidő egyenesen duplabőgéses lett, ami azt jelenti, hogy aki éppen lefekteti az együtt sír a gyerekkel. Milán ugyanis alvás helyett is állna és ha hagynánk nem aludna a gyermek napközbe, így mindig vissza kell fektetni, aminek a következménye a hangos ordítás, egy kis "bababababababa"-val fűszerezve. Szívszaggató.

A bevásárlások viszont könnyebbé váltak, mióta kocsiban utazó lett. Nagyon vártam már, hogy beültethessem a bevásárlókocsiba, mert eddig hordozóstúl raktam a kocsira, amit nem igen éreztem biztonságosnak. Így viszont rajta is látom, hogy sokkal jobban szereti a vásárlást, hiszen mindent lát és könnyebben eléri a kocsikulcsot a nyakamba amit imád rángatni.

Pár hónapja vettem neki ezt a kocsibetétet, ami elég jól jön (jönne ha nem tűnt volna el valahova a lakásba...) ebbe a hideg időben, ráadásul nem azt a piszkos rácsot fogdossa, amit mindenki.

Az az igazság, hogy amióta itt ez a nagy hideg nem is igazán tudom, hogy ki szabad e vinni Milcsit. Kiszoktam, mert azért szerintem kell neki a friss levegő, nem lehet egész nap a lakásba bezárva. Akkor viszont mackósra öltöztetjük, min. 4 rétegbe, amit nem igen szeret, sőt minden féle fajta öltözést utál.. 

Szerintem 1-2 hónapon belül lecseréljük a verdáját sportkocsira, mert rengeteg helyet foglal. Olyan széles a kerekei miatt, hogy nem fér be a garázsnak kitűzött kamrába. Szeretem, mert könnyen manőverezhető, de nincs sok helyünk, így el fogom adni.

Igazából már kocsiülést is akarok nézni, de azoknak brutális áruk van. Kihasználják, hogy az ember mindent meg akar adni ( a lehetőségeihez képest) a gyermekének. 

A füle, úgy érzem, meggyógyult. Már több, mint egy hete nem szoptatok. Igazából van amikor kényelmesebb lenne (reggel 5 kor, amikor zeng a ház, mert Valaki éhes), de szemmel láthatóan gyarapodott Mili, mióta tápszeres lett.  Azt ugye nem mondanám, hogy jobban alszik, de ezt betudom a frontoknak, mert hiper érzékeny rájuk.

Na megyek, mert veszélyben vannak a papucsok és a széklábak.

Ennyi ideig tudtam Milit ellátni anyatejjel. Lenne még és neki sincs ellenére, de sajnos kénytelen vagyok most egy ideig szüneteltetni teljesen a szoptatást.

Történt ugyanis, hogy múlt héten elkaptam egy vírust, ami ráment a fülemre. Ez nem volt annyira nyilvánvaló, mert csak az éreztem, hogy el van dugulva és, hogy minden hang rettenetesen zavar. Két nappal később elmentem Dunakeszire fül-orr-gégére, mert addigra már szédültem is. Ott azt mondta a doki, hogy semmi bajom, legalábbis a vizsgálatok alapján, szedjek kálciumot és csepegtessek nasivint az orromba.

Nem változott a dolog egyáltalán és kedden már azt vettem észre, hogy torzítva hallom a jobb fülemre a hangokat. Nem mondom, beszartam, így kerestem egy dokit, aki még a héten meg tudott vizsgálni.

Ma voltam nála. A vírus ráment a belsőfülemre és ennek okán halláskiesésem van. Ami annyit tesz, hogy romlott a hallásom a jobb fülemre, mert nem volt kezelve időben. Annyit mondott a doki néni, hogy minél előbb el kell kezdeni egy szteroidos kezelést, mert azzal még lehet javítani sőt visszaállítani a hallásomon. Választhattam, hogy azonnal megkezdi infúziósan a kezelést, vagy tabletta formájában itthon csinálom én magam. Azért választottam a tablettát, mert azt én döntöm el, hogy elkezdem e szedni vagy sem. Őszintén szólva sokkal fontosabb nekem Milu és inkább szoptatnám amíg lehet, mert az ő immunrendszere ettől erősödik, tehát szüksége van rá. A bizonytalanság abból fakad, hogy azt mondta a doki néni, hogy ha nem kezeljük, akkor még jobban romolhat a hallásom, amit szintén nem szeretnék.

Adtam magamnak egy nap haladékot, hogy lássam Milu hogy viszonyul a tápszerhez, mert pótlásnak kénytelen voltam néha adni neki, de nem fogadta kitörő örömmel a dolgot. Ma sikerült alvás közben 110 ml megitatnom vele, de az még mindig 100 ml-vel kevesebb annál amennyit ennie kéne. Bízom benne, hogy sikerül a legjobb döntést meghoznom. 

Nem titok az sem, hogy a szoptatás nekem is fontos érzelmileg, mint ahogy Milunak is. Mert az csak a mi időnk. Sose értettem azokat, akik a világ leggyönyörűbb dolgának mondták és különbözőbb közhelyekkel éltek a szoptatással kapcsolatban, mert az első 3 hétbe kegyetlenül fáj, utána meg az ember eszköznek érzi magát, legalábbis én így voltam,0 de most, amikor elveszthetem, akkor én is érzem, hogy annyira nem hülyeség amit mondanak. 

A terv az, hogy délután kiváltom a gyógyszereket. Ma próbálkozom a tápszerrel, holnap reggel még megszoptatom utoljára Milcsit és ennyi. Azt mondta a doktornő, hogy elvileg folytathatjuk egy 2-3 hét múlva onnan, ahol abbahagytuk, ha fejek, de ki tudja pontosan megmondani mikor is ürül ki a szervezetből a szteroid?

Imádom a Kisfiúnkat és a legjobbat szeretném neki mindig. Remélem jó döntést hozok.

Ehhez a videóhoz nincs mit hozzáfűznöm!

....Talán annyit, hogy nekem Ő a világ legeslegeslegeslegügyesebbje!!!

Az apabusszal közlekedni rendkívül szórakoztató. Bárhova el lehet vele jutni és úgy lehet irányítani, ahogy azt az ember fia gondolja. Persze az apabusz minden kívánságot azonnal teljesít.

Milánnak is van egy Apabusza :). Milus nagyon ügyesen eljátszik magába, de amikor már fárad, akkor egyszerűen belemászik az ember ölébe és addig nyüstöli az illetőt (általában Apát), amíg el nem indul. A probléma ott adódik, amikor apa nincs itthon és Milu az én ölembe mászik. Anyabusz technikai okok miatt (és elvi- mert én nem vagyok hajlandó cipelni fel-alá, mert akkor sose jutnék egyről a kettőre) nem indul és Milán ezt néha nehezen viseli. Bár úgy látom, hogy azzal torolja meg, hogy a hajamat használja kapaszkodónak a felállásnál. Igazából, ha hajhúzással pénz lehetne keresni én már marha gazdag lennék, és ha a különösen fájó részek meghúzásáért többet fizetnének, akkor meg 2-szer olyan gazdag, mert Milán szálanként szereti kitépni az ember haját lehetőleg az ember füle mögül.

Ma este okozta nekem az igazán nagy meglepetést, ugyanis nagyon zokon vette, hogy eljött az alvásidő és le kell feküdni. Addig addig ügyeskedett, amíg hálózsákosan fel nem kapaszkodott állásba a kiságyban. Azonnal abba maradt a panasz sírás és kacagás vette át a helyét. Engem meg azonnal levert a víz, mert oké, hogy kapaszkodva tud állni, de még nem igen tapasztalta meg, hogy milyen az hogy elesni. Ott álltában is egyből a pörgő patkányait akarta levadászni, ami ugye kéz nélkül igen nehéz, tehát ahhoz, hogy elkapja el kell engedni a rácsot.... Nem esett el, mert fogtam, de egyből ment az sms Apájának, hogy a Gyermekünk rájött, hogy az ágyában már állni is lehet, tehát egy szinttel lejjebb kéne majd költöztetni.

Az a nagyon erős fogzása most elmúlt, de szegényt rendesen meggyötörte. Az alvása mondjuk, úgy ahogy helyrejött. Van, hogy este 8-tól reggel 5-ig alszik folyamatosan, de van, hogy 5-6-7-szer is kelni kell hozzá, mert sírva ébred. Az, hogy ez mitől függ, hogy mikor hogyan alszik, nem tudom sajnos.

Általában 5-6 körül áthozom Milit hozzánk és ott még alszik 1-2 órát, aztán elkezdődik a huncutkodás.

Mostanában, még lefekvés előtt, szoktunk játszani egy kicsit. Nagyon szereti, ha ráterítem a paplant és meg kell keresni. Pontosabban hívom, hogy hol van, Ő meg kacagások közepette lehúzza a fejéről a takarót.

Olyan furcsa, hogy kicsit több, mint fél éve még ilyen hatalmas hasam volt:

Őszintén szólva, nem mertem remélni sem, hogy esetleg hasonlítani fogok, a terhesség előtti állapotomra, de úgy tűnik (nekem legalábbis), hogy jó úton haladok. Eddig -22 kg :)

Igazából nagyon várom, hogy újra lehessen pocakom, hogy újra átélhessem a várandósságot. Fogalmam sincs mikor és hol estem át az agymosáson, de ha az ember egyszer már érezte a pocakjában a mocorgást, biztosan újra szeretné érezni. Apája csak annyit mond, hogy Ő még emlékszik, hogy mennyire nem is volt nekem annyira jó (főleg a végén), persze erre bizonyítéknak itt van a blog is. Annyira másként csinálnám a dolgokat.

Ráadásul, ha az egész végén egy ilyen csodálatos kis Mogyoró érkezik közénk, minden fájdalmat és nyűglődést megér!

Elnézést kell kérnem minden olvasótól a hibás tájékoztatás miatt. Az eddigi bejegyzésekben a Gyermekről úgy írtam, hogy  "fiam, gyermekem, stb", de Apai ráhatásra javítani kényszerülök az eddigi bejegyzéseket, ezért kérlek Titeket, hogy oda ahova a fentieket írtam, helyette gondoljátok oda a " fiunk, gyermekünk, stb" szavakat.

megjegyzés: nem ér váratlanul a tudat, hogy Milán nem csak az Én gyermekem, de Apájában rossz érzést keltett a dolog, hogy a blogban kisajátítottam ezért írtam eme bejegyzést.

Amúgy a Gyermekünk jobban van, de nyilvánvaló, hogy fogzik.

Hogy lehet az , hogy 2 hónapon belül változik egy baba alvás ritmusa? Lehetséges az, hogy egy féléves gyerek kibírja a napot egy délutáni alvással? Számomra ez elég fura, főleg úgy, hogy a Milánról van szó. Tegnap kezdődött az egész, mert tegnap észrevettük, hogy van egy kis hőemelkedése. Nem mondom, szerintem meg ijedtünk mind a ketten, de betudtuk a fogának, mert a hője nem ment 37,4 fölé. Ennek rendje és módja szerint, egész nap tiszta nyűg volt az egész gyerek és csak olyan 1 óra tájban ájult el mellettem. Aludt is kb. 2 órát egy huzamban. 

Este kb. egy órával korábban lefektettük, de 10 kor megébredt, akkor kapott egy kis tápszert és aludt tovább egészen negyed 4-ig. Akkor ismét evett és legközelebb már csak negyed 7 kor nyöszörgött. Akkor is evett és aludt tovább egészen 9-ig. A hője miatt adtam neki ennyiszer enni, mert egyébként már csak teát kap éjszaka, de úgy voltam vele, hogy ilyen esetekben kivételt fogok tenni.Ma a hője lejjebb ment, de ugyan úgy töm mindent a szájába és nyűglődik. Már vagy 1 és fél órája betettem a kiságyába (teli pocakkal), de a hajlandóságát sem mutatja az alvásnak. Egyszer elszenderedett, de saját magára felébredt.

A foga miatt nem alszik? Vagy mert sokáig aludt? Vagy mert tegnap megborult a napirend? Lehet, hogy tényleg nincs szüksége már annyi alvásra? Olyan kis karikás a szeme, látszik rajta, hogy fáradt, de a fene a kitartó (mint az anyja) és nem alszik...

Mondjuk vannak még praktikáim altatásra, de azokat tényleg a végső esetre tartogatom (pl: felcsatolom a hátamra és addig amíg én csinálom a dolgomat, szépen elalszik), mert azokból, sem lehet rendszert csinálni.

Valakinek valami tippje van?

Íme a legújabb tudományok egyike:

Hát szerintem itt teljesen Lévai vonásai vannak, de az a csíntalanság egy az egyben az apukája!

eljön az a pillanat, amikor már nem adhatod elég gyorsan a kaját és a Gyermek úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi az irányítást. Tegnap nálunk is eljött ez a pillanat:

A tegnapi alma-zab pépnek nem aratott akkora sikert, mint a banán, de elfogyott.

Ma voltunk státus vizsgálaton. Kérem szépen 8,69 kg és 70 cm a Gyermek, aki nagy meglepetésemre csak nekem sírt, amikor öltöztettem, amúgy vigyorgott, mint a tejbe tök. Most édesdeden szunyókál. Csudi egy Fickó!

Csak azt eszi ilyen jóízűen, ami édes.... a krumpli-répa és a cékla-alma meg sem közelíti a banánt..

Szóval így eszik a féléves Milán! :D

Biztos minden gyereknek meg van a kedvenc tárgya, ami iránt hihetetlenül vonzódik. Milánnál ez a vonzalom a távirányítók iránt alakult ki, meg nem mondom, hogy miért. Ezért a tárgyért még kúszni is megtanult. 

Két napja Anyukámmal beugrottunk a teszkóba :) ahol megláttam ezt a gyerekeknek szánt távirányítót. Igaz, hogy 10 hónapos kortól ajánlották, de ez Milit nem akadályozza meg abban, hogy beletuszkolja a szájába. Azóta elválaszthatatlan barátok, Ő meg a távirányítója:

Igaz, hogy minden gomb zenél és a számokat olyan fura ukrán akcentussal mondja, de bízom benne, hogy minél előbb lemerül benne az elem.

Új kihívás elé állított minket a Gyermek. Az utóbbi időben elé elutasítóvá vált minden féle fajta péppel szemben, ugyanakkor mindent amit mi eszünk kinézi a szánkból. A pép evés már odáig fajult, hogy miközben Anyukám etette én pépesebb lettem, mint a Milcsi szája belülről. Ebédnél viszont az ölembe nyüszkölte magát, aminek az lett a vége, hogy a párolt répáim 1/3-át ő fogyasztotta el el, igen jóízűen. Azért is volt ez nekem furcsa, mert a zöldségeket kifejezetten elutasítja, ha azt akarok neki adni. Örült is a szívem.

Ezen felbuzdulva ma reggel egy külön edénykébe, szedtem neki pépet, amit nem elé, hanem magam elé raktam. Persze azonnal felkeltette az érdeklődését és elkezdett tátogni, mint egy kiskacsa és kb. 3 perc alatt bevágta a neki szánt mennyiségét és még számon is kért, hogy elfogyott. Nem volt mit tenni, kapott még egy adag tököt is, amire igaz, hogy minden falatnál fintorgott, de az is elfogyott. A tízóraiját Apája öléből kifejezetten örömmel fogyasztotta el.

Azt hiszem az előző posztban írtam arról, hogy Milán nem az a kifejezetten bújós gyermek, amit én rettenetesen sajnálok. Ellenben tegnap olyat tett, mint még soha és ezzel én lettem a világ legboldogabb embere.

Fürdetés előtt mindig szoktam neki adni egy adag tejpépet, amit jóízűen be is szokott nyammogni. Pár napja áttértem egy másik pépre, amit kifejezetten vacsorának szoktak ajánlani. Hát Mili bevágta belőle a szokásos adagját, majd egy órával később jött az esti szopi, amikor is ő ezt bőszen elutasította. Én teljesen kétségbe estem, hogy biztos beteg, vagy elfogyott a tej, de biztosan valami baj van. Le is mentünk Apájához, aki meggyőzött arról, hogy valószínűleg jól lakott a péppel és nem kívánja a tejet a tetejére. Milcsi addig rajtam feküdt hanyatt és nézte a tv-t. Majd egyszer csak megfordult, rám nézett és belefúrta a fejét a nyakamba és elpihent. Ennél csodásabb dolog még nem történt velem. Amióta megszületett arra vártam, hogy Mili valamilyen formán megmutassa, hogy kötődik hozzám. Potyogtak a könnyeim és komolyan mondom a legboldogabb emberré tett ezzel ez a kis angyal.

Szerintem nekünk ilyen nincs és le is írom miért, ha ezt Drága Csemeténk hagyja...

Szóval amióta megindult a fogzás, azóta szerintem nincs két hasonló napunk. Reggel 6-7 körül kezd el mocorogni, ilyenkor átviszem hozzánk, mert ha szerencsénk van, akkor alszik tovább, ha nincs, akkor egy hatalmas "baaaaaaa"-val megkezdi a napot és ilyenkor megindul a műszak vagy Apának vagy nekem attól függően kinek az orrát, haját, szemét, száját, bőrét tépi éppen a gyerek intenzívebben.

Majd következik egy 15 perces birkózás, amit öltözésnek csúfolunk, de a lényeg, hogy a végére a ruha rá kerül a gyermekre. Azt elfelejtettem, hogy a birkózás és a reggeli nyúzás közt van a reggeli, igyekszem 8-9 óra közt megejteni.

Ha az időjárás engedi, akkor kivisszük Macót sétálni, hanem akkor bent próbáljuk elütni az időt, mondjuk házimunkával. Ha egyedül vagyok itthon, akkor Milcsi ilyenkor a kiságyban landol, amit nem igen szokott szeretni, bár ma egy fogkrém reklámnak beillő fotót sikerült készítenem, amennyiben a gyermeknek több foga lenni, mint 2.

Ez a mosoly is addig tartott, amíg tudatosult benne, hogy nem csak a fotó erejéig marad a kiságyban...

Majd 10-11 körül jön egy 1-2 órás alvás (halvány fogalmam sincs mitől függ, hogy mennyi), amit aztán ismét egy evés követ. Igazából, már itt bukik a dolog, mert ha tornázni megyünk, akkor a kocsiban alszik 2 rövidet. A lényeg, hogy délután is elütjük az időt, mert vagy bevásárlunk, takarítunk, intézzük a dolgainkat. 

Tegnap speciel itthon tornáztunk, mert 1-2 napja úgy érzem bujkál bennem valami és nem mentünk tornázni. Szóval itthon magamra csatoltam a gyereket (vagy ő magára) és Rékára nyomtuk a tornát. Hát Milán viszonylag hamar feladta, mert bealudt, aminek én nagyon örültem, mert eléggé nyűglődött előtte.

Bocsánat a kép minősége miatt, de rendesen megdolgoztatott Réka néni, ráadásul Mili 8,5 kg-os súlya sem könnyíti a feladatot, tehát beremegett a kezem, na!

Szóval 3-4-5 körül jön az anyásalvás, ami attól függ mikor van, hogy hogyan alakult addig a napunk. Ezt én nagyon szeretem, mert az amúgy nem túl bújós Gyermekem ilyenkor úgy odakucorodik hozzám, majd belém bújik és én ezt marhára élvezem.

Majd ismét evés és szórakoztatás fürdésig, majd egy kis apázás és evés alvás. Szóval napirend nincs, csak egy ritmus, amihez igyekszem tartani magunkat.

Új tudomány az az, hogy ülésből felhúzza magát állásba, illetve hogy ha azt akarja felvegyük akkor utánunk nyúl illetve a "gyere" felszólításra megindul felénk és nyúl hogy vegyük fel. :)

Előfordul, nem is ritkán, hogy más kismama blogokat is olvasok és azt tapasztalom, hogy még mindig nagyon sok az ostoba ember. Sajnálom, hogy ilyen keményen kell fogalmazzak, de egyszerűen már zavar, hogy néhány ember (igazából sok) nem lát túl az orra hegyén. Két témában is felhúztam magam, két olyanba ami érintett engem is, hiszen megéltem. Az egyik ilyen a császármetszés volt a másik a szülésutáni depresszió.

Egyszerűen felháborít az, hogy vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a császármetszéssel szülő nők nem éreznek fájdalmat és igazából megmenekülnek az egész szüléstől, volt aki azt mondta, hogy ők nem is szülnek, azaz nem is anyák annyira, mint akik természetes úton szülnek. Na most, aki olyan hülye, hogy ilyet ír, azt csak sajnálni tudom, mert gyanítom az élet más kérdéseivel is így van és a gyermekét is ilyen begyepesedett, szűklátókörűséggel fogja nevelni.  Én tudom, hogy min mentem keresztül, hogy Apája min ment keresztül, hogy az egész terhesség alatt se a vajúdás közben nem akartam, hogy császározzanak, sajnos a helyzet így hozta, de gyanítom, hogy keményem szülésem volt, mint egy-két természetes úton szülő anyának (tisztelet a kivételnek persze). Megdolgoztam a Gyermekünkért és mindenki elhiheti, hogy nekem volt a legnagyobb csalódás, hogy nem sikerült véghez vinnem azt, amit az azt megelőző 9 hónapban terveztem és szerettem volna.  Sajnos ezzel, hogy Milcsi így született, a lehetősége kisebb annak, hogy a második gyermekünk is természetes úton szülessen :(. Persze majd ha itt lesz az ideje, akkor minden meg fogok tenni azért, hogy minden a lehető legjobban menjen. Annyit tudok, hogy min. 3 évet várnunk kell a következő babáig, a hegesedés miatt. Azt is tudom, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem a mozgásra és a táplálkozásra (nem lehet az utolsó hónapban két naponta pizzázni menni), mert a gyerek súlya nem igen lehet nagyobb Miliénél. Folyamatosan vizsgálni fogják UH-val a heg vastagságát, mert van egy határérték ami alatt császároznak, nehogy felszakadjon a heg a méhen. Tehát nekem a második gyermeknél jelentős lehetősége van az újabb műtétnek.

A másik ami rettenetesen felidegesített, hogy a szülésutáni depressziót néhányan közönséges hisztériának veszik. Annak, aki soha nem ment át ezen, elképzelni sem tudja, hogy mit élt meg az aki benne volt. Sajnos az ilyen emberek miatt van az, hogy nem mernek erről beszélni, mert szégyenlik, hogy nem ugornak ki a bőrükből a szülés után az örömködéstől. Sajnos van ilyen, de nem lenézni kell az ilyen anyákat, hanem segíteni nekik, hogy minél hamarabb kilábalhassanak ebből a helyzetből.   Olvastam egy kismama blogját, hogy ő annyira belekerült a depresszióba, hogy kiugrott a 7. emeletről. A gyermekét előtte megetette, letette aludni, betakarta, majd kiugrott az ablakon. Összerakták a kórházban (medence, gerinc, koponya törés, stb.). Leírta, hogy ő próbált a családjától segítséget kérni, de az anyósa csak azt mondta, hogy bolond, a férje meg annyit mondott, hogy hisztizik. Észre kell venni, ha a másik nyakig van a kakiban.    Én eszméletlenül büszke vagyok a Férjemre és rendkívül hálás is vagyok neki, mert 100%-ig mellettem állt a legkeményebb időszakban is. Már kijöttem belőle és visszatekintve nem látom olyan durvának, ugyanakkor annyira elrontotta az első időszakot, hogy lelkiismeret furdalásom van, amiért érzelmileg Mili nem kapott tőlem annyit amennyit megérdemelt volna akkor. Szerintem ez mindig bennem lesz, sajnos azt az időszakot pótolni nem lehet, de igyekszem Milinek mindent megadni, amit egy babának meglehet. Talán ezért is engedek neki többet, mint kéne. 

Csodálatos gyerek, tényleg, jobban nem is kívánhatnék magunknak. Nagyon okos, ügyes, igazi kis személyiség, csillog a szeme a kópéságtól, fantasztikus egy figura. Bizton állíthatom, hogy a szemem fénye:

Egyre jobban látom magamat Benne, mint külsőleg, mint személyiségében. Nem is tudom, talán Apájának lehet meg fog gyűlni vele a baja később...

Délutánonként anyásalvás van, ami annyit tesz, hogy (most minden következetes anyuka felhördül majd és a szívéhez kap) Mili a mi ágyunkon alszik el hozzám bújva és amíg ő alszik, addig én olvasok. Így kétszer annyit szokott aludni, mint amikor egyedül alszik az ágyikójában.

Csak a kedélyek megnyugtatása végett, a délelőtti alvás mindig a saját ágyában történik, hogy tanulgassa a saját maga altatását, mert egy babának ezt is meg kell tanulnia. Ma speciel ez játék közben történt, amíg én teregettem:

Gyanítottam, hogy valami ilyesmi fog történni, mert egy 15 perccel korábban az etetőszékben is előszeretettel dőlt az asztalkájának. Imádnivaló egy pasi :)

Mostanában azzal borzolja az idegeinket (az aggodalomtól borzolódnak), hogy ha nagyon izgatott lesz hörögni kezd. Alapjáraton normálisan veszi a levegőt és izgalmában sem mindig csinálja, de olyan ijesztő, amikor mégis rájön, hogy ő így veszi a levegőt, hogy azt elmondani nem tudom. Persze Ő vigyorog közben, mint a tejbe tök, de nekünk, mint Apának és Anyának ez RÉMSÉGES egy dolog. Milcsit persze cseppet sem érdekli, hogy a szülei merevgörcsöt kapnak ettől a hangtól, de ha tovább folytatja, orvos lesz a vége.

Apája bevetette minden lesifotós tudományát, hogy ez a kép elkészülhessen! Persze én is segítettem, de a végeredmény a lényeg:

kétség sem fér hozzá, hogy ott bizony két pici fogacska kandikál ki, de meg kell jegyeznem, hogy egy csodaszép kisfiú szerencsés anyukája vagyok!!

Mivel most Milcsusz is itt ül az ölembe, csak rövidet írok, mert nagyon szeretne nekem segíteni. 

Már két napja észrevettük, hogy alsó két metszőfoga bizony kikandikál, ami magyarázatot ad minden nyűglődésre. Még álmában is kínozza, de azt mondják, hogy az elsők jönnek nehezen, a többit már észre se fogjuk venni. Úgy legyen!

Sajnos a fogacskákat nem tudtam lefotózni, mert Mili valamelyik felmenője maga lehetett Superman, mert nagyon kis izgő-mozgó kismanó.

Addig is beszéljenek a képek:

Mili üzeni, hogy böböböböböböbööö...:)

Most, hogy Milán immáron 5 hónapos és 1 hetes, úgy döntöttem, hogy Gyermekünk elég nagy ahhoz, hogy egy étkezést péppel helyettesítsünk, mert a kisembernek elég jó az étvágya és falja a pépeket. Az uzsonnát szemeltem ki erre a célra és egyenlőre nem látom rajta, hogy ezzel különösebben problémája lenne a gyermeknek. Ugyanakkor, változó kedvvel és hozzáállással eszi ezeket a pépeket, aminek a vége az, hogy én kiakadok (mert kb. a gyerek száján -belsejére gondolok- kívül minden tök kajás, beleértve engem is). Természetesen evésközben kell a szájába belegyömöszölnie mindent, leginkább a lábát, tehát evés végére mehetünk átöltözni. 

Ma ráadtam egy előkét (nem ez volt az első alkalom, csak eddig nem volt ilyen maszatos). Nekem nagyon úgy tűnt, hogy Ő úgy gondolja, hogy az előke is felkerült az étlapra, mert úgy gyűrte a szájába, mintha az élete múlna rajta, kb. birkózni kellett, hogy a kanál előbb jusson el a szájáig, mint a kezébe belegyűrt partedli.

Egy idő után meguntam a dolgot, mert: 1. nem fogyott a tálkából a kaja, 2. piszkosabbnak ítéltem meg a gyerek, mint valaha. Így arra jutottam, hogy leveszem róla az előkét. Mili, hogy rácáfoljon a döntésem helyességére, ekkor teli szájjal csak ennyi mondott, hogy: pfffffaaa!

Íme az eredmény:

A superman-es póló így újra a szennyes vendégszeretetét élvezi.

Volt szerencsém venni Milánnak egy overált használtan (1900 ft), nagyon jó állapotban, mert amikor elmentem boltba, majdnem sokkot kaptam, hogy 15000 ft-ért árulják. Magyarán szólva is az agyvérzés kerülgetett és láttam lelki szemeim előtt, ahogy remegőkézzel adom oda a bankkártyámat és morzsolok el egy könnycseppet, amikor kifizetem a horror összeget egy 1 telet megélő ruhadarabért. Így ezt is megúsztuk. Csak most, pár nappal később, amikor újra leltáraztam Milu ruháit a szekrényben, fedeztem fel, hogy bizony mi kaptunk egy jó meleg kocsizsákot is, így az overál cseréje is biztosítva van. Meg is fogadtam, hogy új ruhát addig nem veszek neki, amíg 3 hónapnál tovább nem tudja azt hordani....

...és ez a fogadalmam egészen máig tartott. Ugyanis úgy éreztem, hogy nincsen meleg (igazán meleg) pulcsija Milánnak, így vettem egyet. Erre több mentségem is van:

1. Én, mint Anya, minden meg akarok adni a gyermekemnek és nem bűntetthetem azért, mert nő.

2. A vásárlásra feljogosít már eleve az, hogy NŐ vagyok.

+1. Ki tud ellenállni (és ki akar) Neki:

Ja, és megérkezett még csütörtökön a kenguru amit rendeltem. Egy infantino-t rendeltem és teljesen meg vagyok vele elégedve és szerintem Milán is. Ha egy kicsit alaposabb lettem volna és előbb megtalálom a gremese.hu-t, akkor onnan rendeltem volna meg, mert ott én tervezhetem meg, hogy milyen anyagból készüljön a kenguru. Késő bánat..

Mivel lehet lázba hozni egy igazi férfit? Én már tudom :)