Mostanában elég sok dologban gondolta úgy a Fiatalember, hogy nem követi az eddigi trendet, hanem inkább vált. Ilyen például, hogy a két napközbeni alvást inkább egyre cseréli.
Egy pár hete megy ez így, hogy van egy nagyobb, kb. 2 órás alvás 12 ill. 13 órától, aztán utána már nem tudom beimádkozni az álmot a szemébe, csak a mókázás megy. Néha, nagy ritkán, még be-becsúszik egy második alvás, de egyre kevesebbszer történik ez meg. Keserédes a dolog, mert kiesett egy "anyapihiidő", ugyanakkor az esti elalvás gyerekjáték lett.
Pár napja, amúgy az éjszakai alvás is elég zavaros volt, ugyanis 2-3 között (éjjel) ordítva ébredt a Gyermek és csak nagy nehézségek árán lehetett csak visszaaltatni, vagy elszenderedett, de 5 perccel később már ismét kukorékolt. Na, abba a pár napban én 25 évet öregedtem és azt kívántam, hogy valaki inkább üssön agyon, csak ne kelljen kikelni az ágyból.
Kiderült azóta, hogy természetesen a foga a gond, de akkor ennek semmi jelét nem adta, így ma már csak dentinoxot kenek az ínyére és alszik is, mint a bunda. Ami persze nem jelenti azt, hogy én az igazak álmát alszom, ugyanis az én alvókám ráállt az éjjel 4-5 kelésre, ami akkor is ébreszt, ha mindenki rendesen csicsikál. Ez már mindig ilyen lesz?
Ma 6:15-kor felébredt, én szokás szerint megcsináltam a tápszerét, ami nem kellett neki. Ilyen se volt még, ellenben a melegszendvicset két pofira tömte, sőt még Apjáét is kinézte magának. Azt mondanom se kell, hogy most már húzza a lóbőrt, szóval ma lehet lesz még egy alvás.
Szerintem lassan elkezdem bevezetni nála a tehéntejet. Nem bánnám, ha a tápszert részben tejjel lehetne pótolni, mert az anyagilag is szerintem kedvezőbb lenne.
.JPG)
Szóval ez megy mostanában délutáni alvás helyett :) -azok a fránya karikák a szemem alatt, annak a bizonyos nem alvásnak köszönhető, jáááj...
Amúgy megdobogtatta a szívemet a gyermek sokadjára, ugyanis ismét bebizonyította, hogy anyukája vére is ott csörgedezik az ereiben. A kis geomókusom imádja a földet túrni illetve kavicsozni, pontosabban azok fizikai tulajdonságait meghatározni. Valamelyik nap Apája hívta focizni, de Ő inkább ment földezni. Komolyan elmorzsoltam egy könnycseppet..
És egy kicsit most Rólam.
Pár napja volt a születésnapom, és hát most már végleg közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Születésnapomra Apájától futócipőt kaptam, mert azokon a napokon amikor nem járunk tornázni, gondoltam futással pótlom. Szüleimtől egy telefont kaptam, amin ráadásul egy edző alkalmazás is van, szóval égi jel volt számomra, hogy futni kell. Vasárnap kora este magamra is kaptam az új cipőmet és elindultam. Hát kérem, mivel többször is említettem, hogy egy domb tetején lakunk, igen nehéz egy egyenletes domborzatú területet találni, így belevetettem magam a sűrűjébe rendesen. A végén már félreálltak előttem, mert messziről lehetett hallani a halálhörgésemet, ami igazából levegő vétel lett volna. Szóval kijöttem a formámból, de a cipő eszeveszett jó és ma szerintem ismét elmegyek kocogni, igen, a futás talán túl erős kifejezés arra a műveletre, amit én csinálok.
Ugyanakkor egy új megközelítését hallottam minap arra, hogy mikortól is öreg valaki. Tegnap amikor mentünk tornázni, a piros lámpánál állva két hölgy beszélgetett:
-.... tudod a Jucus, az a fiatalasszony!
- Dehogy fiatal, annak már két gyereke van!
Igen, ez egy elég szomorú hír, a két vagy több gyermekes szülők számára... Ellenben, ezek szerint, nekem Milán jelenti az örök fiatalságot, Muhahahahahahaaaa!!!
Amúgy a két beszélgető hölgyet elnézve, ilyen alapon, fejenként legalább 4 gyerekre saccolok, mert elég hajlott korúak voltak.
Anyukámnak üzenem, hogy Ő a kinézete alapján minimum egy gyereket letagadhat, mondjuk azt, aki a legtöbb őszhajszálat hozta össze neki a legrövidebb idő alatt (ezzel nem én vagyok a kieső fél).
Addig is megosztom veletek az örök fiatalságom titkát:
