Hát igen. Ismét benne vagyok a visszaszámlálásba, de ugye ez már nem az a várakozó visszaszámlálás, mint egy évvel ez előtt. Ez egy kicsit keserédes várakozás, mert az a pici baba, aki egy éve még a pocóba volt (bár már nagyon kilakoltattam volna akkor), már nagy fiú :).
De még milyen nagy! Olyan nagy, aki ha nem tetszik neki valami, akkor rázza a fejét, aki este már bilibe pisil fürdés előtt, aki ezerrel válogat a kaják közt, aki visszadumál. Sose gondoltam volna, hogy az a pocaklakó főkekec, egy ekkora forma kis krapek lesz.
Mióta beköszöntött a tavaszi nyár, azóta a Gyermeket alig lehet a lakáson belül tartani. Ahogy lemegyünk a nappaliba már kifele mutogat, a reggelit is alig várja meg.
.JPG)
És ha az idő tényleg kellően meleg, akkor ezerrel megy a pancsolás. Sose lehet megunni. Egyenlőre, csak az egyik régi kádját állítottuk csatasorba, majd egy hónap múlva, lehet a medencét is bevetjük, de szerintem abból nem lehet majd kirobbantani Milut.
Amúgy a fogzás egy kicsit az idegeimet tépi, mert Mili nem igen eszik miatta. Ami tutira lecsúszik, az a halrudacska, a vajas kenyér, virsli, fasírt, lazac (!!!!??!!), bármilyen sült hús, banán, körte és itt be is zárult a kör. Zöldséget már hírből utálja, így a fasírtba kellett belecsempésznem répát és cukkinit reszelve, hogy jusson a szervezetébe az is. Ami paradicsomos, az tuti a földön köt ki, ellenben ha grillezek neki lazacot, azzal lemegy a párolt zöldség. Na ez a beszarás!!! Arisztokrata belei vannak a Gyermeknek!
Én szépen lassan elkezdtem adni neki a tojás fehérjét is (védőnői javaslatra) és a tejet is. Nos, a tejet magában még nem kapta, csak készítettem vele ételt (persze nem ette meg..). Ami furcsa, hogy a védőnő szerint ezeket módjával már adhatom Milunak, ellenben a csapvizet még nem (forralás nélkül).
Szépen lassan kezdi elhagyni a nappali második alvást. Van amikor figyelmetlen és sikerül elaltatni délután, de többségében kihúzza estig.
.JPG)
Nagyon szeret mostanában, hordozóban kutyát sétáltatni. Ahogy látja, hogy veszem elő a hordozót, már türelmetlenül várja, hogy őt is belerakjam. Én nagyon örülök, hogy ilyen sikere van a hordozónak és hogy annak idején is sokat használtuk, mert a hétköznapokat jelentősen meg tudja könnyíteni, akár ha takarításról, vagy főzésről van szó.
Szóval a séták ilyen jó hangulatban telnek nálunk mostanába :). Igazából a tuti jó túra kocsi egy kicsit pihentetve van, mert vagy hordozóban van Mili, vagy jön a lábán, bár az mindig nehézkesebb, mert elég makacs és nem igen akar arra menni, amerre adott esetbe kéne.
Most már nem csak az arnoldba tornázunk, hanem megkezdődtek a szabadtéri edzések is a hajógyári szigeten. Nekem sokkal jobban tetszik, sokkal keményebbek a gyakorlatok és Milán is marha jól elvan az esetek többségében. Egyenlőre kedden és szombaton van (kedden du. 5-tól, szombaton 10-től).
Minden anyukának, akinek egy kicsi ideje van rá, nagyon tudom ajánlani (gyerekkel van gyerek nélkül), mert nagyon jó stressz oldó, boldogság hormon termelő, nagyon jó a társaság és a gyerkőc is friss levegőn van. Van aki hordozóban nyomja, van aki babakocsiba, van aki úgy nyomja, mint Mili.
Kérem szépen, vezényelni kell a lányokat, nem lehet csélcsap módon csinálni.
Majdnem sikerült a fekvő támasz, de végül guggolás lett belőle :)
