Félek Milu előbb fogja mondani azt, hogy nem, mint anya, apa... Általában hallgat is rá, bár az utóbbi napok ismét sírósabbak voltak. Én nem tudom hova siet ez a gyerek a fog növesztéssel, de mintha a felső rágófogak egyike jönne neki, mert szegény napok óta rágcsál, rosszul alszik  és tiszta nyűg.

Ugyanakkor mostanában hangos üvöltéssel honorálta a fent említett felszólítást, ha nem hagytam, hogy a papucs talpát rágja, ha nem hagytam, hogy a mosógépet cibálja, ha nem hagytam, hogy a konnektort piszkálja, ha nem hagytam, hogy könyvet tépjen.  Valószínűleg Apájával rettenetesen értetlenek lehetünk, mert ha valamit szeretne, ellentmondást nem tűrő sikollyal jelzi, csak a nyomaték kedvéért. Ezt étkezések közben folyamatosan gyakorolja, ugyanis az nem jó amit Ő kap, csak azt enné amit Mi is. Persze az számára lényegtelen, hogy ehet-e belőle vagy sem.

Ha nem ez a problémája, akkor az, hogy Ő akar enni, pontosabban kutyulni a kajáját. Aminek ez az eredménye:

A pépjének a kb. 40%-át kanalazta ki, aminek a kb. 0,5%-a landolt a szájába, a maradék mindenhol máshol. Ez persze köszönhető annak is, hogy van amikor fordítva fogja a kanalat :).

Szóval abszolút öntudatára ébredt és mindent akar lehetőleg azonnal. Ugyanakkor nagyon nyitott lett a körülötte lévő dolgokra. Mindenre rámutat, akár többször is, annak elmondjuk a nevét, ő is mond rá valamit az ő nyelvén. Eddig kétszer ugyanazt nem hallottam egy dologra, de a "hety" az egy univerzális mindenre jó szavacska :)

Ha az időjárás engedi, akkor sokat sétálunk. Általában a fóti tóhoz megyünk, mert ahhoz tartozik egy nagyobb zöld terület is és ott szabadon szokott randalírozni a babakocsiján kívül.

Ide szoktunk járni kacsát etetni. Bár Milu inkább megtartja azokat a kenyér darabkákat, amiket a kezébe nyomok, hátha utánoz, amikor a kacsáknak dobom. Ma például komoly harc tört ki a száraz zsemlén, amit a madaraknak vittünk, mert Milcsu azt inkább elrágcsálta volna. Így a madarak feleztek Milivel... Nem mintha a gyermek nem kapna enni..

Elkezdett kötődni két plüsséhez is. Az egyiket, egy kutyát, Kati nénéméktől kapta Karácsonyra, a másikat, egy macit, Éva nagyitól, szintén Karácsonyra. Szóval ezeket szereti magával cipelni, ölelgetni. Ezek az állatok előbb és több alkalommal kapnak puszit, mint Apája és Anyája. Még mi arra vagyunk kötelezve, hogy puszit adjunk ezeknek az állatoknak.

Ezekben a fogfájós időkben éjjel sokkal jobban igényli a közelségünket. Amit abszolút meg is értek. Ha van valakihez hozzábújni, akkor semmi sem fáj annyira, mintha egyedül lennénk.

Azt is észrevettem, hogy Milmó már a nyári időszámítás szerint él. Reggelente 1 órával korábban kel, mint eddig. Így sajna a tornára már nem jutunk el. Jövő hét hétvégén behozzuk a lemaradást, mert akkor kell órát állítani.

Sajnos a múlt hétvégi hó, a mi számításainkat is keresztülhúzta kétszer is. Mert eredetileg Balatonra mentünk volna, majd végül Pécsre, de úgy alakult, hogy itthon maradtunk, de jobban jártunk. Mentünk volna most, de sajna ismét úgy alakult, hogy nem tudunk menni... :( Azért remélem lassan lejutunk.