Ismét kettesben vagyunk Miluval itthon, de ő a délelőtti sziesztáját tolja ki éppen délutánra, szóval most van egyy ici-pici időm írni.
Nem tudom, hogy más családokban, hogy történik a reggeli ébredés,de gyanús, hogy nem csak nálunk ébred a gyermek elsőnek és ezzel ébreszti az a szülőket is, attól függetlenül, hogy Ők esetleg még nem állnak lelkileg erre készen. Tegnap is így történt, hangos bababbabababázással jelezte a gyermek, reggel 7:45-kor Ő részéről már befejezte az alvást, és most jó szolgálatot is tett vele, ugyanis kintről meghallottam, hogy itt van az utcába a kukás autó.
Kérem szépen az egész karácsonykor kezdődött, amikor is a fóti szemétszállító cég egy cetlit dobott be, hogy átállás miatt január elsejei héten nem kívánnak szemetet szállítani, csak egy héttel később. Nem igen értettem a dolgot, hogy mire is kell átállni, de belenyugodtunk, hogy két hét alatt így vagy úgy, de bele fogunk fulladni a szemétbe, attól függetlenül, hogy szelektíven gyűjtjük azt. Már a hét elején Fótot kezdte elönteni a szemét. A hét közepén már mindenki reménykedett abba, hogy valami jó tündér csak elviszi a kukát, így mindenki ki is rakta azt az utcára (persze nem ürítette azt senki). Mi is kiraktuk. Pénteken mi feladtuk és visszagurítottuk a kukánkat a helyére (szomszédaimmal egyetembe), amikor szombat reggel Milcsi ébresztésekor meghallottam, hogy egy kukás autó sunnyog a bokrok alatt és üríti ki a kint hagyott kukákat. Életemben nem öltöztem ilyen gyorsan fel, de mire leértem a kapuhoz és feltéptem azt addigra ezek már elkommandóztak az utca végére. Úgy kellett utánuk futnom, hogy legyenek szívesek visszatolatni. A fiatal kukás srác végig mért (mackó nadrágba volta, kopott pólóba hálóing gyanánt, zokni nélkül a sport cipőmbe, totál elaludt fejjel) és a látványom alapján megszánt.
Szóval, lehet, hogy mocsok nehéz felébredni a gyerek jelzésére reggel (főleg, ha bulizott éjjel), de lám, van hogy jó szolgálatot tesz.
Amúgy Milán részéről a babaabababababá-val mindent el lehet mondani. Vegyél fel, tegyél le, add ide, vedd el, leejtettem, vedd fel amit leejtettem, kérem, vagy csak egyszerűen mond vele egy monológot.
Mostanában arra kapott rá, hogy ledobálja a dolgokat. Lehetőleg az olyanokat, amik jó nagyot csattannak amikor földet érnek, majd mondd egy ba-t, amivel jelzi, hogy leesett és kéri vissza hogy ismét ledobhassa.
Amit meg kifejezetten bírok, hogy elkezdett utánozni minket. Nagyon jópofa, amikor ha valami olyat csinálok ami tetszik neki, azt utánozza, pl.: kukucska játéknál elbújni, átkukucsozni egy lyukon, belefújni a pohárba, telefont a füléhez emelni, stb.
A négykézlábazást hanyagolja. Kommandósba nyomja a Lelkem a közlekedést, de én még gyereket nem láttam így hason csúszva sprintelni. Ráadásul beteges vonzalmat érez minden elektromos eszköz iránt, pl.: hosszabító, aljzat, hűtő, mosogatógép, stb., szóval ideje gyerekbiztossá tenni a házat.
A kommandózást akkor csinálja, ha picit magára van hagyva, de ahogy látja, hogy szabaddá vált az ember keze, akkor odakúszik, felkapaszkodik az ember ruháján állásba, kéri az ember kezét és akkor sétálni kell vele körbe-körbe a lakásba, ami neki megunhatatlan, de az én derekam nem igen szívleli a dolgot.
Ez a felvétel még Balatonon készült. Egy-két nappal a felvétel előtt már kinézte magának az a rézbográcsot.
Akaratos egy Manó. Nagyon emlékeztet Valakire :)
