Ma sikerült idén első alkalommal eljutni a baba-mama tornára. Sajnálatos módon a flórián téri terem bérlete 3-szorosára nőtt, ezért a szentendrei út másik oldalára költöztünk át Tavasz utcába.
Szerdán már egyszer megpróbáltunk Milivel eljutni tornázni, de 30 perces keringés után sem találtam parkoló helyet, így egy kissé dühösen haza vettük az irányt. Itthon aztán magamra csatoltam a kenguruban Milánt és 40 percet tornáztunk Rékára. Estére már komoly problémákat okozott a járás, mert Milán közel 9,55 kg, így vele tornázni egyre nagyobb kihívást jelent.
Ma elhatároztam, hogy a 10 órakor kezdődő órára megyünk, hátha több parkoló hely van. Pontosan eggyel több hely volt, mint szerdán, de azt is elfoglalták előttem, szóval ismét közel kerültem az agyérgörcs állapotához. Éppen bénáztam valahol, amikor felhívott Zsuzsi (edzőnk). Onnan kezdve telefonosan próbált nekünk parkoló helyet lőni. Végül úgy döntöttem, hogy megállok a konditerem épülete mellett, egy göröngyös-földes részen, ahol senkit sem zavarok. Így is történt.
1 óra múlva amikor mentünk vissza a kocsihoz, már messziről láttam, hogy ott figyel rajta a "mikulás- csomag". Nem igazán értettem, hogy mire fel ez a nagy kedvesség, hiszen sehol nem tiltotta egy tábla sem a parkolást, illetve semmilyen forgalmat nem akadályoztam. Szóval nem indult valami jól az első torna, annak ellenére, hogy Zsuzsi ismét eszméletlenül megtornáztatott minket. Milán is nagyon élvezte, hogy szabadon garázdálkodhatott. Nem nagyon szokott eltávolodni tőlem. Egyszer próbálta meg megrángatni a mellettem tornázó anyuka haját, de szerencsére még időben megakadályoztam.
Balatonon anyukám adott Milánnak egy kifli csücsköt, amit nagyon ügyesen evett akkor a gyermek. Azóta én is igyekszem olyan dolgot a kezébe adni amit egyedül is meg tud enni, pl.: keksz.
Tény, hogy a keksz kb. 25%-át eszi meg, mert egy része leesik a földre a másik részét meg alaposan beledolgozza a ruhájába illetve szétkeni a száján, de nagyon élvezi az önálló evést és én ebben nem akarom megakadályozni :)
Ma késő délután ment el Apája dolgozni és csak késő éjjel fog hazaérni. Ilyenkor az esti "napirendet" kettecskén csináljuk végig. Nagyon aranyos, mert tudja, valahogy segít nekem. Pl.: amíg én csináltam neki a tápszert, addig vidáman elvolt a járókában:
Nagyon jó gyerek. Nagyon nagyon szeretem. Olyan gyorsan megy az idő és napról napra okosabb és ügyesebb. Sajnos szegényem nagyon érzékeny a frontokra és a héten csak úgy jöttek mentek a frontok és a hétvége is ilyen lesz... nem sok alvásra számítok.
A fogzás is gyűri már egy ideje, de semmi eredménye. Csak nem jön ki egy foga sem. A két alsó metsző foga gyönyörűen kint van, de ennyi, a többi csak mozgolódik, de nem bújik ki..
Tegnap kimenőt kaptunk Apájával Milutól. Mindig vágyom arra, hogy Apájával kettesbe lehessek, hogy olyanok lehessünk, mint egy Pár. Amíg Milcsi fent van, addig róla szól minden, így nem sok időnk jut egymásra. De hála Milinek (amiért nem tör ki eszeveszett sírásba amikor elmegyünk) és a Nagyinak, el tudunk tölteni Apájával kettesben is egy kis időt. Be kell valljam, hogy ilyenkor viszont nagyon hiányzik Milmó (szerintem Apájának is), de szükségünk van arra, hogy egy kicsit ne csak szülők legyünk.
Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, (leginkább nő társaimra gondolok) de mióta megszületett Milán, azóta sokkal-sokkal nőiesebbnek érzem magam. Mondhatni kiteljesedtem. Tetszik :)
