Biztos minden gyereknek meg van a kedvenc tárgya, ami iránt hihetetlenül vonzódik. Milánnál ez a vonzalom a távirányítók iránt alakult ki, meg nem mondom, hogy miért. Ezért a tárgyért még kúszni is megtanult.
Két napja Anyukámmal beugrottunk a teszkóba :) ahol megláttam ezt a gyerekeknek szánt távirányítót. Igaz, hogy 10 hónapos kortól ajánlották, de ez Milit nem akadályozza meg abban, hogy beletuszkolja a szájába. Azóta elválaszthatatlan barátok, Ő meg a távirányítója:
Igaz, hogy minden gomb zenél és a számokat olyan fura ukrán akcentussal mondja, de bízom benne, hogy minél előbb lemerül benne az elem.
Új kihívás elé állított minket a Gyermek. Az utóbbi időben elé elutasítóvá vált minden féle fajta péppel szemben, ugyanakkor mindent amit mi eszünk kinézi a szánkból. A pép evés már odáig fajult, hogy miközben Anyukám etette én pépesebb lettem, mint a Milcsi szája belülről. Ebédnél viszont az ölembe nyüszkölte magát, aminek az lett a vége, hogy a párolt répáim 1/3-át ő fogyasztotta el el, igen jóízűen. Azért is volt ez nekem furcsa, mert a zöldségeket kifejezetten elutasítja, ha azt akarok neki adni. Örült is a szívem.
Ezen felbuzdulva ma reggel egy külön edénykébe, szedtem neki pépet, amit nem elé, hanem magam elé raktam. Persze azonnal felkeltette az érdeklődését és elkezdett tátogni, mint egy kiskacsa és kb. 3 perc alatt bevágta a neki szánt mennyiségét és még számon is kért, hogy elfogyott. Nem volt mit tenni, kapott még egy adag tököt is, amire igaz, hogy minden falatnál fintorgott, de az is elfogyott. A tízóraiját Apája öléből kifejezetten örömmel fogyasztotta el.
Azt hiszem az előző posztban írtam arról, hogy Milán nem az a kifejezetten bújós gyermek, amit én rettenetesen sajnálok. Ellenben tegnap olyat tett, mint még soha és ezzel én lettem a világ legboldogabb embere.
Fürdetés előtt mindig szoktam neki adni egy adag tejpépet, amit jóízűen be is szokott nyammogni. Pár napja áttértem egy másik pépre, amit kifejezetten vacsorának szoktak ajánlani. Hát Mili bevágta belőle a szokásos adagját, majd egy órával később jött az esti szopi, amikor is ő ezt bőszen elutasította. Én teljesen kétségbe estem, hogy biztos beteg, vagy elfogyott a tej, de biztosan valami baj van. Le is mentünk Apájához, aki meggyőzött arról, hogy valószínűleg jól lakott a péppel és nem kívánja a tejet a tetejére. Milcsi addig rajtam feküdt hanyatt és nézte a tv-t. Majd egyszer csak megfordult, rám nézett és belefúrta a fejét a nyakamba és elpihent. Ennél csodásabb dolog még nem történt velem. Amióta megszületett arra vártam, hogy Mili valamilyen formán megmutassa, hogy kötődik hozzám. Potyogtak a könnyeim és komolyan mondom a legboldogabb emberré tett ezzel ez a kis angyal.
