Elnézést amiért ilyen hosszú ideig nem írtam, de Milcsi mellett elég nehéz leülni és blogot írni, mert ha éppen alszik, akkor nem a blog írás az első, hanem az élethez nélkülözhetetlen szükségleteimet elégítem ki illetve háztartást vezetek (pl.: input-output, mosás, mosogatás, teregetés, stb.).
Amióta nem jelentkeztem azóta viszonylag sok minden történt, pl.: lecseréltük Milu verdáját.
Azért döntöttünk/döntöttem így, mert Milcsi csak a sport részt használta a hipiszupimulti kocsijáról és sok sok alkatrészt kellett tárolni a kevés tároló hellyel rendelkező lakásban. Így a hipiszupi kocsinak kerestem új gazdit, majd az internetről megrendeltem az új sport kocsit. Amikor felhívtak a boltból, hogy másnap kihozzák, olyan boldog voltam, mintha Én kapnám a kocsit. Csak hiába vártam másnap egész nap, este szóltak, hogy majd másnap hozzák ki, de előtte felhívnak egy órával, hogy ne legyen semmilyen probléma miatta.
Gondoltam is magamba, hogy az szuper, mert így el tudunk menni Milcsivel tornázni. Így is történt. A torna vége előtt 10 perccel hallom ám, hogy csörög a telefonom. Beleszól egy fiatalember:
- Üdv, itt vagyok a Fóton az xy utcában, jó helyen jár e, hozta a csomagomat.
Mondtam neki, hogy szuper, csak én nem vagyok otthon, mert arról volt szó, hogy hívni fog az érkezése előtt egy órával. A lényeg, hogy megbeszéltük, hogy majd bemegyek az üzletbe a kocsiért. És milyen, de milyen isteni szerencse, hogy így döntöttem. Ugyanis a Mili délutáni alvását követően beültünk az autóba és mentünk is a bababoltba. A bolttól kb. 25 méterre találtam parkolóhelyet, így karra vettem Milánt és így mentünk be a boltba.
Egyből hozták is a kocsit, zsonglőrködtek vele egy sort, mert nem tudták elsőre, hogy kell kinyitni, se összecsukni. Tartottak egy gyorstalpalót a használatából, kifizettem, majd Milut beleültettem az új verdába és az autó felé vettük az irányt. A kocsinál Milit beraktam a gyerekülésbe, majd nekiálltam nyílt színen égetni magamat. Ugyanis hiába toltam el a kart és húztam felfelé a fogantyút az a kocsi akkor sem akart összecsukódni. Pedig annyira örültem, hogy lett egy esernyőrecsukható babakocsink, de akkor ott szivem szerint vettem volna 2 liter benzint a szembe lévő benzinkúton és csináltam volna belőle ingyen melegedőt.
Kb. 20 perc után meguntam és fogtam a Gyermeket visszaraktam a babakocsiba és visszamentünk az üzletbe. Az eredeti terv az volt, hogy fejhangon ordítva visszakérem a pénzt és ott hagyom a kocsit, de mire odaértem, megelégedtem azzal, hogy megmutatja valaki hogy miként is kell összecsukni a kocsit. Vadásztam is egy lelkes eladót, aki 3szor elgyakoroltatta velem az összecsukás mozdulatát és csak azután engedett utunkra.
A következő posztba majd lesz róla kép is.
Milu amúgy benyelt szegényem valami vírust, amitől folyik a nózija és begyulladt egy picit a füle. Így most 4-szer cseppentek a fülébe 3-szor az orrába. A szomszéd meg szerintem azt gondolja, hogy valami tisztaság mániás vagyok, mert majd óránként szívom Mili orrát a porszívóval. A cseppentés az igazi test-test elleni küzdelem. Nem értem miért nem sikerült még eddig valami normálisabb módját kitalálni annak, hogy gyógyszert juttassunk a gyermek fülébe, orrába....
Bízom benne, hogy hamar túl lesz rajta a kis Nudlink. Amúgy a kedve nagyon jó, csak szörcsög, köhög egész nap, na meg tüsszent folyamatosan.
Ezerrel készülünk a Karácsonyra. Minden ajándékot beszereztem már (csak Apájájét kell megcsinálnom, mert Ő kézzel készítettet kap, de nem írhatom le, hogy mit, mert Ő is olvassa a blogot). Ma csináltam szegfűszeggel díszített narancsot, pénteken megvesszük a pici földlabdás fenyőnket. Vasárnap gyertyagyújtás!!
Szerintem, amikor ez a kép készült, itt már nem volt 100 %-os a gyermek. Szegényem, eszméletlenül rossz látni, amikor rosszul van, de nem tudsz többet tenni azért, hogy jobb legyen neki... :(
De azt hiszem ezért a mosolyért érdemes élnünk Apájával :)
Ezek a szemek!!! Na de most komolyan, ezeket a szemeket kitől örökölte?!?
