Ennyi ideje tudunk Milán létezéséről. Most töltött annyi időt kint velünk, mint amennyit a pocóban. Szemmel láthatólag nem bánja a dolgot, hogy kijött, és mi sem :)
Ma voltunk 9 hós vizsgálaton. Nagyon tetszett a dolog Milánnak, addig, amíg a falra festett állatokat nézegettük. Amikor bementünk a vizsgálóba, már nem volt olyan bátor és igazából ott szállt el minden bátorsága, amikor pucira vetkőztetve kellett a mérlegre ülnie. Szegényem, ott elkezdett torka szakadtából üvölteni. Addig is úgy csimpaszkodott, mint egy kis majom, de azt nagyon a szívére vette, hogy rátettem a mérlegre. Persze, amikor ezt a kis majmos hasonlatomat a vizsgálóba is elmondtam, ismét kaptam egy adag "nadehogylehetilyetmondanianyuka" szónoklatot a doki nénitől. Szóval Milán végig üvöltötte a méréseket, és csak akkor kezdett el incselkedni a doktornővel, amikor a váróban öltöztettem. Szóval beszéljenek a számok: 74 cm hosszú és 9780 gramm. Most már lelassult a súly növekedése, köszönhetően az előző posztban említett szórakoztató evésnek, ami csak neki szórakoztató, nekem és Apájának leginkább egy gyomorgörcs. Főleg, hogy mostanában az evés végét nem másként jelzi, minthogy kiköpi a falatot... Ha nem vagyok elég gyors vagy szemfüles, akkor el lehet képzelni, hogy hogy néz ki a gyermek evés után.
Milánnál dicsérettel nagyon sok mindent el lehet érni. Nagyon tetszik neki, amikor megtapsolom és megdicsérem, amikor egy-egy feladatot megold. Újabban a puszit gyakoroljuk. Eddig csak Én kaptam :), persze van amikor egy arc vagy orr harapást kapok, de az esetek többségében odanyomja a kis száját az arcomhoz én meg olvadozom.
Nagyon ügyesen megy egy kézen vezetve, megáll kapaszkodás nélkül. Labdázik (rugja és dobja/ejti) vagy csak cipeli a labdát. Folyamatosan megy. Akkor van egy kis pihenő, ha eszik, vagy alszik, vagy sikerül két-három percre lekötni a figyelmét valami játékkal.
Apropó játék. Most, hogy így eljátszik a dolgaival, úgy döntöttünk, hogy aktuálissá vált komolyabb játékokat beszerezni, a régieket meg szelektálom vagy elrakom. Szóval Apája elment boltba, hogy teljesítse a "komoly játék beszerzés" küldetést. Amikor hazajött egy naaagy dobozt hozott, amire Milánunknak felcsillant a szeme. Amikor rájött, hogy az az övé, vagy 5 percig sikonyált folyamatosan. Egy ilyet kapott:
Nagyon szuper kis játék, de a döbbenet akkor jött amikor bekapcsoltuk, ugyanis lengyelül kezdett el dalolászni. Nekem nagyon tetszik, Milánt nem zavarja. :):)
Voltunk szánkózni. Milu nem élvezte annyira, mint mondjuk Én. Apája húzott minket egy kicsit, de Milu nem volt oda az ötlettől. Ellenben szuper volt csúszni párat a szánkóval. Olyan jó, amikor az ember újra gyerek lehet. Apája is csúszott, és az Ő szemében is láttam, hogy egy kicsit ismét gyerek lett.
Ezek voltak mostanában. Igyekszem/igyekszünk dokumentálni a napokat, az eseményeket. Beszéljenek a képek:
.jpg)
.jpg)
