Holnap lesz Milán hét hónapos. Egyre gyorsabban rohan az idő és egyre kevésbé van időm blogot írni, mert a másból sem áll a napom, mint hogy a nyomában vagyok a kis Fickónak. Igaz, hogy a négykézlábazással felhagyott akkor, amikor közelebbről megtekintette a konyhakövet. A kúszást viszont olyan szintre fejlesztette, hogy olimpiai versenyt lehetne belőle rendezni, mert eszméletlen módon tud így iszkolni, ha meghallja a nevét.
A kiságyban sem hagyhatom már nagyon napközbe, mert kb. 5 másodperc alatt áll fel, amivel ugye nem is lenne gond, csak gyakran elfeledkezik arról, hogy Ő lehet nagyon vagány, ha nem tud még egyensúlyozni kapaszkodás nélkül és akkor bizony van nyekkenés.. Szóval a kiságy sem biztonságos már annyira. Az álldogálással eljutott arra a szintre, hogy immár a bútorokban megkapaszkodva is fel tud állni, ami növeli a veszély faktort ugye.
Az alvásidő egyenesen duplabőgéses lett, ami azt jelenti, hogy aki éppen lefekteti az együtt sír a gyerekkel. Milán ugyanis alvás helyett is állna és ha hagynánk nem aludna a gyermek napközbe, így mindig vissza kell fektetni, aminek a következménye a hangos ordítás, egy kis "bababababababa"-val fűszerezve. Szívszaggató.
A bevásárlások viszont könnyebbé váltak, mióta kocsiban utazó lett. Nagyon vártam már, hogy beültethessem a bevásárlókocsiba, mert eddig hordozóstúl raktam a kocsira, amit nem igen éreztem biztonságosnak. Így viszont rajta is látom, hogy sokkal jobban szereti a vásárlást, hiszen mindent lát és könnyebben eléri a kocsikulcsot a nyakamba amit imád rángatni.
Pár hónapja vettem neki ezt a kocsibetétet, ami elég jól jön (jönne ha nem tűnt volna el valahova a lakásba...) ebbe a hideg időben, ráadásul nem azt a piszkos rácsot fogdossa, amit mindenki.
Az az igazság, hogy amióta itt ez a nagy hideg nem is igazán tudom, hogy ki szabad e vinni Milcsit. Kiszoktam, mert azért szerintem kell neki a friss levegő, nem lehet egész nap a lakásba bezárva. Akkor viszont mackósra öltöztetjük, min. 4 rétegbe, amit nem igen szeret, sőt minden féle fajta öltözést utál..
Szerintem 1-2 hónapon belül lecseréljük a verdáját sportkocsira, mert rengeteg helyet foglal. Olyan széles a kerekei miatt, hogy nem fér be a garázsnak kitűzött kamrába. Szeretem, mert könnyen manőverezhető, de nincs sok helyünk, így el fogom adni.
Igazából már kocsiülést is akarok nézni, de azoknak brutális áruk van. Kihasználják, hogy az ember mindent meg akar adni ( a lehetőségeihez képest) a gyermekének.
A füle, úgy érzem, meggyógyult. Már több, mint egy hete nem szoptatok. Igazából van amikor kényelmesebb lenne (reggel 5 kor, amikor zeng a ház, mert Valaki éhes), de szemmel láthatóan gyarapodott Mili, mióta tápszeres lett. Azt ugye nem mondanám, hogy jobban alszik, de ezt betudom a frontoknak, mert hiper érzékeny rájuk.
Na megyek, mert veszélyben vannak a papucsok és a széklábak.
