Most, hogy Milán immáron 5 hónapos és 1 hetes, úgy döntöttem, hogy Gyermekünk elég nagy ahhoz, hogy egy étkezést péppel helyettesítsünk, mert a kisembernek elég jó az étvágya és falja a pépeket. Az uzsonnát szemeltem ki erre a célra és egyenlőre nem látom rajta, hogy ezzel különösebben problémája lenne a gyermeknek. Ugyanakkor, változó kedvvel és hozzáállással eszi ezeket a pépeket, aminek a vége az, hogy én kiakadok (mert kb. a gyerek száján -belsejére gondolok- kívül minden tök kajás, beleértve engem is). Természetesen evésközben kell a szájába belegyömöszölnie mindent, leginkább a lábát, tehát evés végére mehetünk átöltözni. 

Ma ráadtam egy előkét (nem ez volt az első alkalom, csak eddig nem volt ilyen maszatos). Nekem nagyon úgy tűnt, hogy Ő úgy gondolja, hogy az előke is felkerült az étlapra, mert úgy gyűrte a szájába, mintha az élete múlna rajta, kb. birkózni kellett, hogy a kanál előbb jusson el a szájáig, mint a kezébe belegyűrt partedli.

Egy idő után meguntam a dolgot, mert: 1. nem fogyott a tálkából a kaja, 2. piszkosabbnak ítéltem meg a gyerek, mint valaha. Így arra jutottam, hogy leveszem róla az előkét. Mili, hogy rácáfoljon a döntésem helyességére, ekkor teli szájjal csak ennyi mondott, hogy: pfffffaaa!

Íme az eredmény:

A superman-es póló így újra a szennyes vendégszeretetét élvezi.

Volt szerencsém venni Milánnak egy overált használtan (1900 ft), nagyon jó állapotban, mert amikor elmentem boltba, majdnem sokkot kaptam, hogy 15000 ft-ért árulják. Magyarán szólva is az agyvérzés kerülgetett és láttam lelki szemeim előtt, ahogy remegőkézzel adom oda a bankkártyámat és morzsolok el egy könnycseppet, amikor kifizetem a horror összeget egy 1 telet megélő ruhadarabért. Így ezt is megúsztuk. Csak most, pár nappal később, amikor újra leltáraztam Milu ruháit a szekrényben, fedeztem fel, hogy bizony mi kaptunk egy jó meleg kocsizsákot is, így az overál cseréje is biztosítva van. Meg is fogadtam, hogy új ruhát addig nem veszek neki, amíg 3 hónapnál tovább nem tudja azt hordani....

...és ez a fogadalmam egészen máig tartott. Ugyanis úgy éreztem, hogy nincsen meleg (igazán meleg) pulcsija Milánnak, így vettem egyet. Erre több mentségem is van:

1. Én, mint Anya, minden meg akarok adni a gyermekemnek és nem bűntetthetem azért, mert nő.

2. A vásárlásra feljogosít már eleve az, hogy NŐ vagyok.

+1. Ki tud ellenállni (és ki akar) Neki:

Ja, és megérkezett még csütörtökön a kenguru amit rendeltem. Egy infantino-t rendeltem és teljesen meg vagyok vele elégedve és szerintem Milán is. Ha egy kicsit alaposabb lettem volna és előbb megtalálom a gremese.hu-t, akkor onnan rendeltem volna meg, mert ott én tervezhetem meg, hogy milyen anyagból készüljön a kenguru. Késő bánat..