Az apabusszal közlekedni rendkívül szórakoztató. Bárhova el lehet vele jutni és úgy lehet irányítani, ahogy azt az ember fia gondolja. Persze az apabusz minden kívánságot azonnal teljesít.
Milánnak is van egy Apabusza :). Milus nagyon ügyesen eljátszik magába, de amikor már fárad, akkor egyszerűen belemászik az ember ölébe és addig nyüstöli az illetőt (általában Apát), amíg el nem indul. A probléma ott adódik, amikor apa nincs itthon és Milu az én ölembe mászik. Anyabusz technikai okok miatt (és elvi- mert én nem vagyok hajlandó cipelni fel-alá, mert akkor sose jutnék egyről a kettőre) nem indul és Milán ezt néha nehezen viseli. Bár úgy látom, hogy azzal torolja meg, hogy a hajamat használja kapaszkodónak a felállásnál. Igazából, ha hajhúzással pénz lehetne keresni én már marha gazdag lennék, és ha a különösen fájó részek meghúzásáért többet fizetnének, akkor meg 2-szer olyan gazdag, mert Milán szálanként szereti kitépni az ember haját lehetőleg az ember füle mögül.
Ma este okozta nekem az igazán nagy meglepetést, ugyanis nagyon zokon vette, hogy eljött az alvásidő és le kell feküdni. Addig addig ügyeskedett, amíg hálózsákosan fel nem kapaszkodott állásba a kiságyban. Azonnal abba maradt a panasz sírás és kacagás vette át a helyét. Engem meg azonnal levert a víz, mert oké, hogy kapaszkodva tud állni, de még nem igen tapasztalta meg, hogy milyen az hogy elesni. Ott álltában is egyből a pörgő patkányait akarta levadászni, ami ugye kéz nélkül igen nehéz, tehát ahhoz, hogy elkapja el kell engedni a rácsot.... Nem esett el, mert fogtam, de egyből ment az sms Apájának, hogy a Gyermekünk rájött, hogy az ágyában már állni is lehet, tehát egy szinttel lejjebb kéne majd költöztetni.
Az a nagyon erős fogzása most elmúlt, de szegényt rendesen meggyötörte. Az alvása mondjuk, úgy ahogy helyrejött. Van, hogy este 8-tól reggel 5-ig alszik folyamatosan, de van, hogy 5-6-7-szer is kelni kell hozzá, mert sírva ébred. Az, hogy ez mitől függ, hogy mikor hogyan alszik, nem tudom sajnos.
Általában 5-6 körül áthozom Milit hozzánk és ott még alszik 1-2 órát, aztán elkezdődik a huncutkodás.
Mostanában, még lefekvés előtt, szoktunk játszani egy kicsit. Nagyon szereti, ha ráterítem a paplant és meg kell keresni. Pontosabban hívom, hogy hol van, Ő meg kacagások közepette lehúzza a fejéről a takarót.
Olyan furcsa, hogy kicsit több, mint fél éve még ilyen hatalmas hasam volt:
Őszintén szólva, nem mertem remélni sem, hogy esetleg hasonlítani fogok, a terhesség előtti állapotomra, de úgy tűnik (nekem legalábbis), hogy jó úton haladok. Eddig -22 kg :)
Igazából nagyon várom, hogy újra lehessen pocakom, hogy újra átélhessem a várandósságot. Fogalmam sincs mikor és hol estem át az agymosáson, de ha az ember egyszer már érezte a pocakjában a mocorgást, biztosan újra szeretné érezni. Apája csak annyit mond, hogy Ő még emlékszik, hogy mennyire nem is volt nekem annyira jó (főleg a végén), persze erre bizonyítéknak itt van a blog is. Annyira másként csinálnám a dolgokat.
Ráadásul, ha az egész végén egy ilyen csodálatos kis Mogyoró érkezik közénk, minden fájdalmat és nyűglődést megér!
