Előfordul, nem is ritkán, hogy más kismama blogokat is olvasok és azt tapasztalom, hogy még mindig nagyon sok az ostoba ember. Sajnálom, hogy ilyen keményen kell fogalmazzak, de egyszerűen már zavar, hogy néhány ember (igazából sok) nem lát túl az orra hegyén. Két témában is felhúztam magam, két olyanba ami érintett engem is, hiszen megéltem. Az egyik ilyen a császármetszés volt a másik a szülésutáni depresszió.

Egyszerűen felháborít az, hogy vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a császármetszéssel szülő nők nem éreznek fájdalmat és igazából megmenekülnek az egész szüléstől, volt aki azt mondta, hogy ők nem is szülnek, azaz nem is anyák annyira, mint akik természetes úton szülnek. Na most, aki olyan hülye, hogy ilyet ír, azt csak sajnálni tudom, mert gyanítom az élet más kérdéseivel is így van és a gyermekét is ilyen begyepesedett, szűklátókörűséggel fogja nevelni.  Én tudom, hogy min mentem keresztül, hogy Apája min ment keresztül, hogy az egész terhesség alatt se a vajúdás közben nem akartam, hogy császározzanak, sajnos a helyzet így hozta, de gyanítom, hogy keményem szülésem volt, mint egy-két természetes úton szülő anyának (tisztelet a kivételnek persze). Megdolgoztam a Gyermekünkért és mindenki elhiheti, hogy nekem volt a legnagyobb csalódás, hogy nem sikerült véghez vinnem azt, amit az azt megelőző 9 hónapban terveztem és szerettem volna.  Sajnos ezzel, hogy Milcsi így született, a lehetősége kisebb annak, hogy a második gyermekünk is természetes úton szülessen :(. Persze majd ha itt lesz az ideje, akkor minden meg fogok tenni azért, hogy minden a lehető legjobban menjen. Annyit tudok, hogy min. 3 évet várnunk kell a következő babáig, a hegesedés miatt. Azt is tudom, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem a mozgásra és a táplálkozásra (nem lehet az utolsó hónapban két naponta pizzázni menni), mert a gyerek súlya nem igen lehet nagyobb Miliénél. Folyamatosan vizsgálni fogják UH-val a heg vastagságát, mert van egy határérték ami alatt császároznak, nehogy felszakadjon a heg a méhen. Tehát nekem a második gyermeknél jelentős lehetősége van az újabb műtétnek.

A másik ami rettenetesen felidegesített, hogy a szülésutáni depressziót néhányan közönséges hisztériának veszik. Annak, aki soha nem ment át ezen, elképzelni sem tudja, hogy mit élt meg az aki benne volt. Sajnos az ilyen emberek miatt van az, hogy nem mernek erről beszélni, mert szégyenlik, hogy nem ugornak ki a bőrükből a szülés után az örömködéstől. Sajnos van ilyen, de nem lenézni kell az ilyen anyákat, hanem segíteni nekik, hogy minél hamarabb kilábalhassanak ebből a helyzetből.   Olvastam egy kismama blogját, hogy ő annyira belekerült a depresszióba, hogy kiugrott a 7. emeletről. A gyermekét előtte megetette, letette aludni, betakarta, majd kiugrott az ablakon. Összerakták a kórházban (medence, gerinc, koponya törés, stb.). Leírta, hogy ő próbált a családjától segítséget kérni, de az anyósa csak azt mondta, hogy bolond, a férje meg annyit mondott, hogy hisztizik. Észre kell venni, ha a másik nyakig van a kakiban.    Én eszméletlenül büszke vagyok a Férjemre és rendkívül hálás is vagyok neki, mert 100%-ig mellettem állt a legkeményebb időszakban is. Már kijöttem belőle és visszatekintve nem látom olyan durvának, ugyanakkor annyira elrontotta az első időszakot, hogy lelkiismeret furdalásom van, amiért érzelmileg Mili nem kapott tőlem annyit amennyit megérdemelt volna akkor. Szerintem ez mindig bennem lesz, sajnos azt az időszakot pótolni nem lehet, de igyekszem Milinek mindent megadni, amit egy babának meglehet. Talán ezért is engedek neki többet, mint kéne. 

Csodálatos gyerek, tényleg, jobban nem is kívánhatnék magunknak. Nagyon okos, ügyes, igazi kis személyiség, csillog a szeme a kópéságtól, fantasztikus egy figura. Bizton állíthatom, hogy a szemem fénye:

Egyre jobban látom magamat Benne, mint külsőleg, mint személyiségében. Nem is tudom, talán Apájának lehet meg fog gyűlni vele a baja később...

Délutánonként anyásalvás van, ami annyit tesz, hogy (most minden következetes anyuka felhördül majd és a szívéhez kap) Mili a mi ágyunkon alszik el hozzám bújva és amíg ő alszik, addig én olvasok. Így kétszer annyit szokott aludni, mint amikor egyedül alszik az ágyikójában.

Csak a kedélyek megnyugtatása végett, a délelőtti alvás mindig a saját ágyában történik, hogy tanulgassa a saját maga altatását, mert egy babának ezt is meg kell tanulnia. Ma speciel ez játék közben történt, amíg én teregettem:

Gyanítottam, hogy valami ilyesmi fog történni, mert egy 15 perccel korábban az etetőszékben is előszeretettel dőlt az asztalkájának. Imádnivaló egy pasi :)

Mostanában azzal borzolja az idegeinket (az aggodalomtól borzolódnak), hogy ha nagyon izgatott lesz hörögni kezd. Alapjáraton normálisan veszi a levegőt és izgalmában sem mindig csinálja, de olyan ijesztő, amikor mégis rájön, hogy ő így veszi a levegőt, hogy azt elmondani nem tudom. Persze Ő vigyorog közben, mint a tejbe tök, de nekünk, mint Apának és Anyának ez RÉMSÉGES egy dolog. Milcsit persze cseppet sem érdekli, hogy a szülei merevgörcsöt kapnak ettől a hangtól, de ha tovább folytatja, orvos lesz a vége.