Úgy tűnik nekem, hogy a 12. hét nem csak a pocakosság időszakában fordulópont, hanem amikor már a gyermek kint van. Mili látványosan fejlődik. Minden egyes nap van valami új amivel mosolyt tud csalni az ember arcára és természetesen a sajátjára.
Folyamatosan dumál. Ha éppen nem dumál, akkor az új tudományait próbálja gyakorolni kifulladásig. A könyöklés és a fej emelése tökéletesen megy. Újabban azt szereti, ha a hasunkon mászkálhat, természetesen úgy hogy tartjuk közben, de észrevettük, hogy próbálgatja a fordulást (hasról hátra), ami megy is neki (egy ici-pici segítséggel). A játékait már nem csak elkapni próbálja, hanem teljes terjedelmükben a szájába tömni őket. Ugyanezt csinálja a kezével is, aminek néha az a végeredménye, hogy meghánytatja magát, mert úgy bedugja a kis kezét a szájába.
Megvolt az első máshol alvásunk és hosszabb utazásunk. Nagyon féltem tőle, hogy mi lesz vele útközbe, hogy hogyan fogja bírni, de hála Istennek nagyon ügyes volt és végig aludta az út nagy részét oda és teljes egészét visszafele. Nem láttam rajta, hogy megviselte volna a környezet váltás, mert Pécsen is mosolygott és dumált a kis Vacak :). Sőt, Pécsen volt az első alkalom, hogy nevetett, hanggal. Még nem kacagás volt, csak egy sor he-he-he-he. Nagyon édes volt.
Tegnap volt annak a napja, hogy elmentünk hallásvizsgálatra. Őszintén örülök annak, hogy ezt nem magánrendelésen csináltattuk meg, mert ha ezért a vizsgálatért akár 2 ft-ot is ki kellett volna adnom, szerintem agybajt kaptam volna. 13:00-ra volt időpontunk, 13:04-kor már kifele tartottunk a Madarász utcai kórházból. Beledugtak valami kütyüt a Milu fülébe, aki ezt nem különösebben vette a szívére, majd megállapították, hogy nincs baj a hallásával...ki gondolta volna?! Sebaj, mehettünk is haza.
Mint később kiderült, ez a hölgy aki végezte a vizsgálatot, szokott Fóton is rendelni. Így ismeri a gyermekorvosunkat. Hát, mit ne mondjak, sok jót nem mondott róla. Leginkább azt emelte ki, hogy szerinte mentális problémái vannak a doktornőnek. Szupi... igazából nem tartom etikusnak és szimpatikusnak, hogy valakit így ócsárolnak vadidegeneknek. Jó, nekünk is voltak ilyen és ehhez hasonló benyomásaink, de akkor sem gondolom, hogy ilyet illene csinálni. A lényeg, hogy normálisan ellássa a munkáját és ha úgy érzem, hogy átlépett egy határt, akkor azt majd a tudomására hozom. Ehhez biztosan értek :).
Talán ez is az oka, hogy mostanában nem nagyon mehetek a Corvin plázába. Apajájának sikerült elintéznie, hogy elmehessek fodrászhoz, mert kb. január óta nem jutottam el. Szóval elmentem, a fodrászhoz, aki megkért rá, hogy egy kicsit sétáljak még, mert neki még be kell fejeznie az előző vendége haját. Mondtam oké. Na most ebből általában az van, hogy veszek valamit magamnak... nem szabad plázába menni fodrászhoz..
Szóval visszamentem 15 perccel később. A következő volt a kérésem: tegyünk a hajamba melírt, lehetőleg úgy, hogy még természetesnek hasson, és nyírjuk fel hátul a hajamat. Ebből az lett, hogy szőke csíkokat és furcsa cakkokat kaptam a hajamba, mindezt 2 és fél óra alatt.. Ez alatt végig hallgattam, hogy Ő mekkora mesterfodrász.. Hát mondtam neki, hogy a melír még elmegy, mert azt akkor festem be barnára amikor akarom, de nem volt zebra egyik felmenőm se, amiért ő úgy gondolja, hogy a sötétbarna hajamba természetesnek hat a tejföl szőke melír. A formájára nem mondtam semmi, mert vártam, hogy vágja tovább, de erre benyögte, hogy itt a következő vendége, de higgyem el, hogy nagyon divatos ez így... majd kiestem a székből hogy miről beszél. Kifizettem, de megmondtam neki, hogy hova dugja azt a pénzt...és lapos kúszásban, de a dühtől fortyogva indultam haza.. Tegnap, a tőlünk két utcával lejjebb lévő fodrászatban, a " nem mester fodrász " fodrász, 1000-szer jobb hajat csinált nekem, fele annyiért. Talán Ő megértette mit is szerettem volna, de azért neki is elmeséltem a történetet, a mihez tartás végett...
Milusunk ilyen mostanában:
