Azt hiszem eljött az a pont amikor végleg elfáradtam. A nappalok, úgy ahogy, eltelnek, bár nem könnyen, mert akkor is üvölt a Gyermek eleget, de ha alszik, akkor tudom csinálni a dolgomat.. na de este, éjjel, amikor a 2 óránként jön a 1,5 órás üvöltés, akkor igen, nagyon nagyon nehéz felkelni, ringatni, egyáltalán csittegni vagy suttogni, mert a fáradság miatt néha már képzelődöm.
Szegény Apja meg nagyon szeretne segíteni, de mindig visszaküldöm aludni, mert neki dolgoznia kell és ha vidékre megy, legalább úgy menjen, hogy aludt előtte.
Eddig el sem tudtam képzelni miért akkora dolog ez a hasfájás... eddig, már tudom..
És kipróbáltunk jóformán mindent, SAB csepp, Colief csepp, melegítő párna, torna, masszírozás, de semmi sem használ és szegény néha már annyira üvölt, hogy bereked.. Szóval ez van.
Ma miután sikerült egy kicsit megnyugtatni, beraktam a babakocsiba és indultunk sétálni, aludt is egy jó nagyot, amin nem csodálkozom, hiszen az éjszaka egy nagy részét sírással töltötte :(, de a séta jó volt nekem is és neki is. Persze ahogy beléptünk a lakásba, a szemei kipattantak és kezdődött minden újra...
Amúgy egy igazi kis kukac, komoly távokat tud megtenni hason fekve. Imádom, mert egy tündéri gyerek, de rettenetesen sajnálom, hogy nem tudok neki segíteni.
Azért félek, mert elvileg ez eltarthat 3-4 hónapos koráig, aztán meg jön a fogzás...
Ez a kép a séta előtt készült, még nyugodtan :)
