Mivel Apja már 3. napja van velem itthon (mert nem akart egyedül hagyni nyomoromban), így úgy döntöttünk, hogy ma délelőtt elmegyünk a klinikára ctg-re. Még tegnap írtam a dokimnak egy sms-t, hogy a lábamra való tekintettel, 10-re mennénk.
Ott is voltunk és Ő is, éppen ment az egyik császározott kismamáját megnézni, azt mondta egy 45 perc múlva itt lesz, addigra túl is leszünk rajta. Hát, másfél órával később, amikor még Ő sem került elő, akkor Apja rákérdezett a ki-bejárkáló asszisztenstől, hogy kb. mikor jutunk be. Őszintén, azóta sem tudom, hogy mit mondhatott a csaj Apjának, de az Én Férjem ooolyan pipa volt amikor visszajött, hogy tartottam attól, hogy meg sem várjuk, hogy bejussak. Azért dél körül behívtak...
Pocakot szabaddá tettem, lecsücsültem, érzékelőt hasra pasziroztam és vártam. Közbe kaptam egy sámlit a lábam alá (nagyon, de tényleg nagy aranyosak voltak a nővérkék), és elkezdődött a mérés. Kicsit féltem, hogy pont akkor jutottam be, amikor Samu pont elaludt, de nem volt probléma, mert a gyerkőc tudja mikor kell produkálnia magát.
50 percig ültem bent. Közbe a mellettem lévő vizsgálóban (amit csak egy függöny választ el), hallok egy placcsanást. A doki és a csaj egyszerre mondják, hogy hát elment a magzatvíz. Na ott engem elkapott a sárga irigység...Ugyanis velem szemben pont egy naptár volt, amiről tisztát ki lehetett venni, hogy hajjaj, hol van még május 7.-e.
Szóval, leszedték a ctg-t, majd kérdezte a doki, hogy nem kell véralvadásgátlót szedni a bokám miatt? Mondtam, hogy nekem ezt senki nem mondta, mert a váci mészárszékről úgy küldtek haza, hogy borogassam-polcoljam és ne is lássanak.. Szuper, akkor Ő telefonál az aneszteziológusnak és megkérdezi.
5 perccel később.
Hát, az aneszteziológus sem biztos benne, hogy kell-e.. hurráá :( akkor ki tudja?! Lehet el kéne menni az ortopédiára (na persze, a fél életemet az orvoshoz járással csesszük el), de ha mozgatom eleget a lábamat és nincs rajtam egész nap a bokarögzítő elenged és nem kell szuriztatni. Én megigértem neki mindent és gyorsan (kb gyök 2-vel) elhagytam a vizsgálót. Folyt. köv jövő hét csütörtökön.
Annyit azért megjegyeznék, hogy napról napra sokkal jobban van a lábam, nem is fáj annyira nincs is annyira megduzzadva és mivel kikerülhetetlen, használom is.
Így állunk most. Egy kicsit kivoltam, mert eddig kétszer is megkérdeztik, hogy egy baba van e a pocakban... De amikor ma ott voltam a klinikán több szempontból is megnyugodtam: 1. nem is olyan óriási a pocak. 2. egészen jól tartom magam. Igazából egy kicsit felüdülés volt elmenni otthonról, mert eszméletlen rossz volt már 2. napja a lakásba bezárva lenni...
Ja, és itt a pocak:
Nagyon figyelek arra, hogy most, hogy nem tudok annyit mozogni, mint eddig, sokkal kevesebbet egyek. Nem mondom, néha becsúszik 1-1 minimagnum, de az belefér, ha a vacsi csak gyümölcs.
Ma éjjel, amúgy elég kellemetlen dologra ébredtem. A drága gyerekünk úgy befészkelte magát a bordáim alá, hogy a jobb kezemet nem tudtam lerakni magam mellé. Kénytelen voltam átzötykölni a másik oldalra...
Hétvégén jön a hidegfront. Remélem Samu jól fogja bírni.. Még egy hétre szóló kötelezően kitöltendő bérlete van.
UI.: Megvan az őssejtes csomagunk, elvileg ma el is utaljuk a pénzt.
UI 2.: Készen van az udvar. Csodálatos lett. A kutyák szokják az új helyüket. Én meg bízom abba, hogy kinő a fű, ha már a bokámat törtem érte.
Még 31 nap.
