Ma volt az első alkalom, hogy jóslófájásokat éreztem, egy kb. másfél órán keresztül jöttek közel 20 percenként. Furi volt, de legalább ezt is tudom milyen.

Ma reggel nem mentem védőnőhöz, mert ugye mérni kellett menni. Nem bántam, mert olyan jó volt ismét hasznosnak érezni magamat, hacsak 2 és fél óráig tartott, akkor is.

(Aki nem tudná: van egy georadarunk/om, amivel "bele lehet nézni" a földbe.) A feladat az volt, hogy találjuk meg a közműveket (egy vízvezetéket és egy villanyvezetéket). Nem mondom a műanyag vízcső erős ellenfél volt, mert rendesen elbújt a jó meddős talajba, de a villanyvezeték szépen kirajzolódott.

Szóval a délelőttünk erről szólt, hogy tologattuk a babakocsiszerű radarunkat, jól ki is fáradtam, a nap is kiszívott, de jó volt.

Hazafele a kocsiba kezdtem érezni a derekamat és az alhasamba a pici görcsöket, amik 20 percenként jöttek és 1-2 perc után el is múltak. Természetesen Samu nem zavartatta magát, mert mintha pocakfutóversenyt rendezett volna, olyan mozgásba volt egész úton. Otthon gyors kipakolás (megejtettem a nap akkor 5. pisilését), majd mentünk tovább, a volt munkahelyemre.

Kedden is a pulzusom közel 160-as volt, a gyomrom görcsbe rándult, de hála a Jó Istennek egy olyan emberrel sem találkoztam akivel nem akartam (pl.: volt Főnökeim).

Ma ugyanez játszódott le. Apja kérdezte is, hogy mitől vagyok ilyen ideges, csak nem vertek ott engem?! Mondtam, hogy azt azért nem, de higgye el, nem minden esetben a fizikai dolgok a legrosszabbak, elég az is ha valakin túl nagy a nyomás. Plusz, nem a legjobb hangulatban váltunk el ott egymástól, már mint a cég és Én.

Onnan mentünk a corvin plázába, mert abban az épületben van, Apjának a munkahelye, mert neki viszont le kellett adnia a km papírjait, hogy el legyenek számolva a következő fizetéséhez. Tegnap már jártunk ott emiatt és akkor Apja 15 percre hagyott magamra és mire visszajött, már 3 könyv boldog tulajdonosa voltam, illetve találtam egy dzsekit ami 50%-kal leáraztak, amit megkaptam Apjától :). Azért azt csendben jegyzem meg, hogy bementem a Newyorkerbe, hátha találok magamnak valamit, de 5 perc után a könnyeimet morzsolgattam, mert úgy szeretnék szép nadrágot, szép felsőt, hordani, nem ezeket a tehén ruhákat.

Ma sokkal önmegtartóztatóbb voltam. Csak Samusnak vettem holmikat! Bár mire ezt is letudtam, a lábaim is fájtak, el is fáradtam, így kerestem egy padot ahova leülhettem. 5 perc elteltével láttam a velem szemben lévő kirakatban a tükörképemet. Na, akkor is elmorzsoltam 2-3 könnycseppet, hiszen egy partra vetett bálnát láttam szatyorral az úszóin..

Most már itthon vagyunk, pihenünk. Az udvar nagyon szépen alakul. Jövő héten leszállítják a gyeprácskövet. Sikerült egy nagyon jó gyártót találnunk. Már múlt héten egy másik helyen leelőlegeztük a követ egyszer, de ott nagyon "érdekesen" határozták meg az árat (hozzá teszem az az ár elég kedvezőnek hangzott, csak az eladó csaj ott bukott el, hogy 2 nappal később felhívott, hogy rosszul számolt, ez egy többszázezer forintos tételnél elég nagy hiba). Mivel nem bíztunk bennük nézelődtünk még és akkor találtuk meg ezt a szigetszentmiklósi céget, amelyik az előző cég árajánlatának az egyharmadával olcsóbban árulja és házhoz is hozza a követ. Nem volt kérdés, visszakértük az előleget és megrendeltük ettől a szigetszentmiklósi cégtől a köveket. Így előbb meg is lesz az udvar. (KÖSZÖNÖM!!!!!!!!)

Samus nagyon aktív, most már este rendesen hagy aludni. A torkom még mindig nincsen rendben. A nyelvem alatt fájnak ezek a mirigyek vagy mik, néha még a fülemre is kisugárzik. Holnap megyek dokihoz, nem kell aggódni...

Most odamegyek Apjaház, hogy bebuculok mellé :)

33+4