Ma már sikerült eljutni oda a karácsonyi készülődésben, hogy az összes ajándék beszerzésre került és megvettük az idei duci normann fenyőnket és a szombati menühöz megvettük az alapanyagokat.
Drága Apja egésznap azzal heccelt engem és spanolta a gyereket, hogy ő (már mint Samu) egy K1-es harcos lesz. Mindezt egyenesen a pocinak mondta és adta az utasításokat, hogy milyen ütés kombinációkat kell gyakorolni. Hála Istennek a gyerek aludt, de ahogy Apja elment dolgozni, olyan hihetetlen rugdalódzásba kezdett, hogy azt hittem leszédülök a székről. Szóval elért a gyerekhez a head-body kombináció gyakorlásának utasítása, de annyira, hogy ez megy 2 óránkét 10-15 percig.
Tegnap este Apja, ahogy megérkezett a munkából rohant fel hozzánk, csak meglepetésemre hozta magával Samuka minifocilabdáját, mondván hogy játszik a gyerekkel. Mondtam Neki, hogy 1. alszik, 2. nem hiszem hogy le tudom nyelni a labdát (na jó ezt csak gondoltam). A 3. érvemet már fel sem kellett hozni, hogy még meg sem született, mert az 1. érv meglágyította Apja szívét eléggé ahhoz, hogy akkor ott ne kelljen labdáznia Samunak.
Szóval Apja a legnagyobb rajongója a gyerekének, amit fantasztikus látni. Igaz néha mellőzve érzem magam, amikor Ő és pocak vannak csak és akkor Én ki vagyok zárva az igen csak egyoldalú beszélgetésből.
Amit észrevettünk még, hogy ha Samu mozog/rugdos és Apjuk a pocóra teszi a kezét, Samu lefagy, mintha "hoppá Apa észrevett" lebukás lenne. De van, hogy Samu nem veszi észre, hogy jelentősebb közönsége van és felszabadultan játszik a pociszobájában, amíg észre nem veszi, hogy túl nagy a csend és mindenki Őt figyeli.
Most fejeztem be a csomagolást, nem volt egyszerű, hála a gyerekemnek, vártam mikor rugja ki a kezemből az ollót. Holnap takarítok és rendet rakok, pakolok. Aztán KARÁCSONY!!! Aztán PÉÉÉÉCS, Tesók, Apa, Anya, szuper lesz!!!!
Ma vagyunk 20+4.
