1-2 napja berágtam a gyerekemre, akit mostanába Benőkének becézek (a Nagyapja Tacsinak, anyai Nagyanyja Zsebinek). Aznap este ismét kettesben voltunk Benőpocak meg Én. A legnagyobb tiltás ellenére ismét a hátamon feküdtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki eszeveszettül neki állt rugdalózni. Annyira, hogy az már kívülről is látszott. (természetesen az egészet doplerezés előzte meg, tehát nyilván felhergeltem, hogy már megint nem hagyom, hogy magánélete legyen). Ennek annyira megörültem, hogy gondoltam, másnap este, amikor Apja is otthon lesz bemutatjuk a tudományunkat.
Ennek rendje módja szerint, este elkezdtük szugerálni a pocakot, de nem történt semmi. Nagyon kezdett hasonlítani az eset arra, amikor Benőke a sima rugdosást se akarta megmutatni Apjának. Nem mondom egy kicsit felhúztam magam és elkezdtem rázni a pocakom, dőltem jobbra-balra. Akkor hagytam abba, amikor láttam, hogy az én Drága Uram teljesen kikerekedett szemekkel holtsápadtan néz rám és mondja : Te mit csinálsz azzal a szegény gyerekkel?!?
Azt hittem, hogy neki is teljesen egyértelmű, hogy éppen próbálom mozgásra bírni, hátha, de ő nem volt elragadtatva az örömtől. Természetesen mondanom se kell, hogy erre sem ébredt fel az álomszuszék kisfiam, vagy egyszerűen okosabb annál, hogy ennyivel kishozhassam a sodrából, nem tudom, de miután Apja kiment a szobából rugodt egyet és aludt tovább.
Tegnap már más stimulálókat vetettem be, pl.: nutella, tiramisu, narancs. De szerintem ennek a gyereknek ipari mennyiségű cukorra lenne szükséges ahhoz, hogy aktivizálja magát az Apja előtt is.
Szóval ez volt az elmúlt pár nap eseménye. A jövő hét egy kicsit eseménydúsabb lesz, mert megyünk védőnőhöz és szívultrahangra.
