És kedves Olvasóim ezt bizony nem én mondtam a gyermekemnek, hanem ő jelezte nekem. Hogy hogyan? Tegnap este, lefekvés előtt, előkerült a dopler (ahogy szokott) és elkezdtem szokásos hallgatózásomat. Egyszercsak valaki a pocakból olyat rugott bele, hogy még a dopler is megemelkedett. Nagyon tetszett a dolog, így maradt a hallgatózás. Másodjára is ugyan oda ugyan olyan erőset rugott. Mondanom sem kell majd megszakadtam a röhögéstől, hogy mit erőlködik ez a kis tökmag a pocóba. Kívánsága szerint eltettem a doplert, de az ujjaimmal elkezdtem neki dobolni és egyem meg a kis méregzsákot visszadobolt, pontosabban szerintem a pálcika kis lábával próbált lerázni.
Pont ekkor ért haza Apja. Szóltam neki, ő meg dobott le minden cuccot magáról és rohant fel, de addigra Attila Úrfi abbahagyta a mérgelődést és elment aludni. Próbáltam én bökdösni és ébresztgetni, de egy: Apja nem hagyta, kettő: a gyereknek meg se kottyant aludt tovább.
Szóval ez volt tegnap a nap fénypontja. Mókás volt nagyon.
