Mondtam ma a Férjemnek, hogy lehet, hogy nem is terhes vagyok, hanem narkolepsziás.
Reggel felkeltünk (nem kicsi unszolásra), én locsoltam a gondosan befüvesített kertünket, amíg, az Uram elment nekem csokis bucit venni. Reggeliztünk és én addigra már úgy elfáradtam, hogy szivesen visszafeküdtem volna aludni.
AMúgy nagyon oda kell figyelnem mit eszek, így szerintem ez volt az első és utolsó alkalom a 9 hónap alatt, hogy itt csokis buci evés volt, mert 10-12 kg-nál nem akarok többet hízni illetve a gyereket sem szeretném felesleges kalóriákkal bombázni.
Ma voltam és átjelentkeztem az új háziorvos nénimhez, hogy tudja hogy babások vagyunk :), már a védőnénimet is megnéztem.
Holnap megyünk dokibácsihoz, ahol remélem végre láthatom az én kis narancsmag nagyságú babszememet. Nagyon várom már.
Amúgy ma jön egy hideg front. Hogy ez miért fontos? Mert az én nagy tesómék is babát várnak, csak hogy ők már elég közel vannak a kiírt időponthoz, tehát bármikor jöhet Patrik. Az, hogy itt van ez a hidegfront, megnöveli az esélyeket.
A tejgombot még mindig tapossa az én kicsi kincsem, de nem bánnám, ha immár elég lenne.
Ma vagyunk 5 hetesek és 1 naposak :)
