Én hatalmas lelkesedéssel indultam neki az alma projektnek miután zöldutat kaptunk a védőnőtől. Csak az a baj, hogy az én lelkesedésem édeskevés, ha a Gyermeket kb. hidegen hagyja az egész alma mizéria. Ma már csak tessék lássék fintorgott és cuppogott kettőt cumisüvegből és ezzel lerendezettnek érezte a dolgot, én kevésbé, de erőltetni meg nem akarom.
Szerintem a kép magáért beszél...csak úgy süt a lelkesedés a gyerekről.
Mondjuk mire odaértünk, hogy almalevezzünk, addigra túl voltunk a szúrin (mert a doki elég egészségesnek itélte meg a dologhoz). Nem volt most nagy banzáj belőle, inkább csak sűrűn kaptam becsmérlő pillantásokat a gyerektől, amiből tudhatom, hogy a bizalom oda. De hát kinek is járna ez, ha nem nekem, hiszen az orrát is én porszívózom, én mosom ki neki és én viszem szúrira...Apájának mentségére ott van, hogy most Ő nyalta be a családi takonykórt. Amúgy kiderült, hogy ez az orrszívózás nem is olyan rémesen rossz dolog, ha van a közelben tv, ugyanis ha van, akkor egy hanjga sincs a fiatalembernek, zokszó nélkül végig lehet csinálni a procedúrát, egy sima fogkrém reklám is van olyan érdekes, hogy az orrszívó miatt ne kelljen torka szakadtából üvölteni.
Bezzeg nekem nincs aki kitisztítaná az orromat (bár Apja többször is felajánlotta a slagot..), mert nekem már úgy össze van gyógyulva, hogy már a bőrlégzést gyakorlom. Bár igazából már jövök ki belőle.
Ahogy látszik, nem kell félteni a gyereket, hogy esetleg az almalé nélkül esetleg az éhen halás fenyegetné, mert KO.-ra tudja magát zabálni. Olyankor nincs semmilyen külső tényező, amire fel lehetne ébreszteni.
