Pontosabban holnap lesz egy hónapja, hogy a mi kis Mogyorónk megszületett. Azt kell, hogy mondjam, nagyon gyorsan elment ez az idő és attól tartok ez nem lesz másként később sem.
Hála a Jó Istennek, hogy a pocakfájás alább hagyott, pontosabban késő délutánra, kora estére korlátozódott, de akkor is viszonylag hamar letudjuk. Napról napra változik a gyermek, leginkább az arcocskája, de a szigorú tekintet az maradt. Azért már eljutottunk oda, hogy meg-meg ereszt nekünk egy -két mosolyt, bár még bizonytalanul, de olyan vigyorokat tud lenyomni, hogy az csoda.
Apjára akkor szokott a legnagyobbakat vigyorogni, amikor pelus csere van és 30 mp-en belül 3 szor kell cserélni, mert Milus így szereti elvégezni a nagy dolgát... részletekben Apja nagy örömére.
Kedden ismét megyünk tanácsadásra a dokinénihez. Természetesen reggel 8-ra.... sebaj, mert Milu most már csak egyszer ébred éjjel olyan fél három, három óra körül és négy vagy negyed ötre általában már visszaalszik. Utána már csak 7 körül ébred, szóval teljesen jó lesz a dokihoz menés szempontjából.
A hallásvizsgálatra az időpont kérés még se olyan egyszerű, mint gondoltam.. Csütörtökre kaptunk egy időpontot, de visszahívtak onnan, hogy abban a rendelőben még sem tudják megcsinálni a vizsgálatot... Ez van.
Amúgy ma éjjel arra mentem be Milu szobájába (ja, mert a mi gyerekünk már a saját szobájába, a saját ágyában alszik), hogy a gyerek keresztbe kukacolódta magát az ágyában :). Mondjuk nem mindig örülök ennek a nagy éjszakai kukackodásnak, mert néha nagyon közel megy a rácshoz és ezzel a rácsvédőhöz is. Valamit ki kell rá találnom. Ráadásul hiába van bébiőrünk, a szülőegység állandóan lemerül az éjszaka során, sőt tegnap előtt még egy téves riasztása is volt. Szerintem Milcsek lemászott az érzékelőkről.
Íme itt van egy akkor és most kép Milusról:
Ezt még Apja csinálta, egyből a szülés, pontosabban a műtét után.
Ezt két napja csináltam. Nagyon tetszett neki a játszószőnyege. Itt eresztette el az első igazi naaagy mosolyát :)
