Tegnap is voltunk dokinál és természetesen ma is megyünk, de bízom benne, hogy most már egyszer eredménye is lesz a sok orvoshoz járkálásnak.
Szóval, tegnap naagyon korán kellett menni a dokihoz, mert ügyeletes volt az előtte lévő éjszaka, így kelhettünk marha korán, mert már 6:45-kor ott voltunk a klinikán, és kb. 5 perccel később a már ismerős szülőszobás ctg-nél ültem. Természetesen ezt az alkalmat sem úsztam meg történés nélkül, mert kb. 10 perce volt rám kötve a gép, amikor csöngettek a szülőszobára. Egy Romániából származó cigány kislány volt és egy rokona, és a kislányból folyt "valami". Mit ne mondjak, az orvosok nem voltak oda az örömtől, ugyanis a leányzónál semmilyen papír nem volt a személyijén kívül.. Kérdezték tőle, hogy mikorra van kiírva. Említette, hogy 17.-re, de ha jobban belegondol 24.-re, de igazából nem tudja... Én meg ültem ismét elfüggönyözve (ami nem takart semmit, de nem belőlem, hanem a leányból, akinek addigra a vizsgálóra fel kellett feküdnie). Természetesen a magzatvize folyt... Én meg addig is küzdöttem a saját Botrány Benőmmel, hogy megmozduljon és ne aludjon állandóan, még áldozatot is hoztam egy nagy adag csokis shake formájában, de semmi..
Szóval a kislány, aki 2 évvel volt idősebb napra pontosan a hugimnál, semmi holmival, se papírral, kapott egy kórházi hálóinget és elkezdték felvenni az adatait. A csúcs az az volt, amikor rákérdezett az akkor ügyeletes dokinőnél, hogy akkor most Ő szülni fog-e?! A válasz az volt, hogy természetesen igen. A következő kérdés is elég meglepő volt, hogy de mikor? Mondta a doktor nő, hogy ezt még ő sem tudja megjósolni, de elég hamar. Sajnáltam is a kiscsajt és irigyeltem is...
Tegnap amúgy hajnali 3-kor felébredtemls onnantól már nem tudtam aludni... Fél 5-kor már lent ültem az asztalnál és reggeliztem... Ezeknek köszönhetően Apja is meg Én is elég kótyagok voltunk tegnap.
Ma nem tudom mire számítsak, elvileg ismét lesz amnioszkópia, mert elolvastam ám a tegnap előtti leletemet és ott biza azt írja a doki, hogy 2 naponta kell csinálni.. Tudatosítanom kell magamba, hogy ezt a gyerekért csinálja, hogy tudni lehessen minden rendben van-e odabent.
Eszméletlenül bízom a péntekről szombatra jövő már rettenetesen előre beharangozott lehülésben (amit én már napokkal ez előtt ki néztem magamnak), hátha az már meghozza a gyerek kedvét a bérlemény elhagyására. Hanem, akkor kedden megkezdődik a kilakoltatás!!
Remélem ezúttal az utolsó pocakfotót fogom veletek megosztani:
A bőröm, kb. 2 hete teljesen felmondta a szolgálatot, pontosabban elérte a maximális tágulási képességét, így hát megrepedt... :(
Nem is csoda hiszen már 117 cm a kerülete, ami remélem már nem lesz több.
Most, hogy így nézem a képet, egyáltalán nem tűnik olyan hatalmasnak a hasam..
Hihetetlenül várom már a végét, ugyanakkor pont tegnap mondtam Apjának, hogy azért hiányozni fog a pocak, igaz helyette ott lesz Milu.
Fura ez az egész.
Ma elvileg ismét találkozom a nagy tesómmal :). Bár minden alkalommal, amikor mondja, hogy jön, felteszi mellé a kérdést, hogy akkor fogok-e szülni, mintha tudhatnám rá a választ...
Annyi biztos, hogy vannak bíztató jelek (pl.: nyákdugó távozása),hogy a gyermek tényleg nem marad bent örökké (talán).
Így aki jót akar nekünk, legyen szives és szugerálja a péntek éjjelt, szombat hajnalt, hogy végre "valaki" elinduljon kifele.
40+3
