Bár, ha őszinte szeretnék lenni, akkor még csak a 33. hetet kezdjük. Sok helyen írják, hogy most már érezhetem a türelmetlenséget, hogy készülődöm a szülésre, stb. Mi tagadás, attól függetlenül, hogy nem érzem tehernek Samust, hogy semmilyen különös panaszom nincs, azért már szivesen kint látnám a kispockot :).
Tudom, hogy még mindig van ideje, legalább 3 hete, amit bent kéne töltenie, de nem bánnám, ha aztán úgy gondolná, hogy Ő megszületik, valahogy már nagyon szeretnék átlépni a pocaktalan létbe. Tényleg csodálatos időszak egy nő életében, amikor az babát vár, hiszen elmagyarázhatatlan érzés, amikor mozog a pociba a babád, amikor találgatod, hogy ez éppen egy kar vagy láb. Csak belém úgy érzem, jelentős mennyiségű hiúság szorult és már szeretnék a régi lenni, a régi ruhákat hordani, önszántamból menni pisilni és nem kényszer miatt, könnyedén felkelni és nem egy hátán vergődő bogárra hasonlítani.
Samus egyre többször érezteti velem, hogy hely szűkében van, nem mintha tehetnék érte bármit is, de ilyenkor úgy kifeszíti magát, hogy csillagokat látok. Nem ritka az, hogy tényleg fáj amit csinál... tudom, tudom a szülés AZ fáj, nem ez...
Amúgy napjába 3-szor csuklik legalább 10 percet, amin rettenetesen feltudja magát húzni és annak is Én iszom meg a levét...
Ráadásul tökre úgy érzem, hogy lassul az idő, nem telik... Bár a jövő hétre ellég sok elintézni való van, ráadásul egy kis munka is befutott, aminek örülök, így az a hét remélem elrepül. Holnap reggel a laborban kezdek, mert a legutolsó vérvételem több, mint egy hónapja volt, így egy sima mezei vérvételre mennem kell, hogy csinálhatnak-e terhelésest. Elvileg kedden, szerdán kerítést csinálunk (szerdán elmegyek a terhelésesre), csütörtökön védőnőt látogatok és mérünk egyet Gyöngyösorosziba.
Nem értem miért nem múlik egy a fránya torokfájás, nem is maradtam Balatonon annyi ideig, ameddig szerettem volna. Szóval még a háziorvost is be kell iktatni... :(
Apja autójában ismét a turbó romlott el, szóval azt garanciára megcsinálják, de biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk elhozni az autót anélkül, hogy ne hagynánk ott egy forintot sem.
Mivel a hosszúujjú body én rugdalózónak értelmeztem, Samu holmiját újra össze kellett raknom és akkor ért az a meglepetés, hogy bizony a gyereknek nem áll annyi hosszúujjú body a rendelkezésére, amennyit a kórház elvár, így Apjával nyakunkba vettük a várost és pótoltuk a hiányosságunkat. Mellette még beszereztem azokat a holmikat is, amik a kórházi csomagomból hiányoztak. Samubabának már csak cumisüveget kell fertőtlenítsek és az ő pakkja is összeáll. Tőlem, így már, mehetnénk is szülni...tudom, tudom türelem.
Hihetetlen hastáncoltatásra, hullámoztatásra képes a lurkó és igyekszem lencsevégre kapni, de rafkós a kis pupák, mert még az igazi nagy mozgolódást nem sikerült lekapni, de igyekszem.
Csoda szép idő van, így Apjával többször is elmentünk nagyobb sétákra. Jó volt, bár már érzem, hogy meg vannak a korlátaim. Szerintem már nem sok ilyen séta van nekem vissza Sámuel érkezéséig. Igazából Apjával úgy gondoljuk, hogy előbb fog érkezni a lurkó, mint a kiírt időpont. Szerintünk áprilisi baba lesz.
33+0
Még 50 nap van visszas (elvileg)..
