Persze nem nekem, hanem a gyereknek, ugyanis folyamatosan próbálja szabotálni a tanulásomat a folyamatos kis rugdosásaival, bár most, mintha beletörődött volna, hogy bizony én akkor is tanulok, ha lyukat rúg a hasfalamra.
Természetesen, ha tanulás közben az Apja rám néz, nem engem sajnál, hanem a gyereket, hogy "szegény Samu, már megint tanulni kell".. Kicsit igazságtalan a helyzet... De még visszavan a következő 10 napban 3 vizsga, úgy hogy Samus-bubus szoktatva van.
Nagyon sok régi Kedves Ismerősöm gratulált Samcuhoz, ami eszméletlenül jól esik, egyrészt, mert azt hittem, hogy ezzel, hogy Samu érkezik inkább távolabb kerülnek a barátok, másrészt olyanok is írnak, akikkel elég régen találkoztam vagy beszéltem. Hozzáteszem amióta még Szegedről (mivel Pécsre is nagyon ritkán járok és ha megyek csak rövid időre) is elköltöztem azóta tényleg jóformán a barátaimmal csak telefonon és interneten tartom a kapcsolatot, sajnos... :(
Olvastam, hogy elvileg már megjelenhettek volna a terhességi csíkok a hasamon. Hát örmömmel jelentem (bár nem tudom, hogy hány embert fog ez örömmel eltöletni, engem biztosan), hogy nekem (méh) egy sincsen. Ez szerintem annak köszönhető, hogy már amióta tudom, hogy jön Samu kenem a hasamat testápolóval és babaolajjal.
2 hét múlva megyünk vissza a dokihoz, addig kéne megejteni az a fránya vércukor mizértát, jeeee :(. Tehát ismét mehetek a világ legflegmább és leglegebb háziorvosához vissza beutalóért. Szupi.
Addig is, itt van a múltkori bevásárlásból származó szerzeményünk:
Igen tudom, hogy az a cipő jelentősen nagyobb, mint a ruhácska, de passzolnak egymáshoz, na!! Amúgy a cipőt, még Apja szülinapjára vettem anno, de akkor még nem is tudtuk, hogy kis kukacmatyi van a hasamba, ez bizonyára az anyai megérzés...
Még 126 nap van vissza...
