Már megint eltelt a hét fele.
Azok a panaszok, amik múlt héten voltak, azok jóformán ezen a héten semmit sem mutattak magukból... ami szuper.
Ha nem láttam volna a képeket, különösebben észre sem venném, hogy Babszem ott van a pocóba.
Az mondjuk tuti, hogy most ilyen átmeneti állapotba vagyok, mert inkább a sajnálkozó tekinteteket látom (meghízott, szegény), mert ugye még nem látszik a poci. Nem is hízás, mint inkább átalakulás, furi az biztos.
Tehát várom, hogy belehúzzon a gyerek a növésbe, hogy büszkén viselhessem a pocakomat. Addig is, csak a puffad pocak marad, mert ehetek akármit, akkor is puffadok...
Mára ennyi, megyek kutyut sétáltatni éés aludni, mert holnap ismét itt a hajnali 5 órás kelés... blööö
EKG, vérvétel még vissza van és én lehet előbb bejelentkezek a védőnéninél.
