Ma töltjük be a 8. hetet. Azt írja a könyvem, hogy ez azaz időszak, amikor észreveszem, hogy a ruháim elkezdenek szorítani és a többi ember sem tudja eldönteni, hogy most babát várok vagy csak híztam.
Ezúton szeretném minden ember figyelmét felhívni arra, hogy nem híztam csak babát várok, illetve a könyvemnek üzenem, hogy van olyan nadrágom (szűk fazonú), ami bizony nem szorít, hah, persze van olyan ami szorít, de azt nem hordom.
Hétfőn megyek fogorvoshoz 13:30-ra és a legőszintébben bízom benne, hogy nem kell semmit se csinálni a fogaimmal. Az tuti, hogy meg fog lepődni, hogy nekem még mindig van 3 tejfogam és azt eléggé valószinűnek tartom, hogy könnyesbúcsut kell majd vennem tőlük a következő 7 hónapban.
Amúgy igyekszem sok-sok kalciumot bevinni a szervezetembe. Most valahogy a gyümölcs nem csúszik úgy, mint a gyümölcs lé, de igyekszem. Tegnap ebédre salátát ettem, igaz, hogy megfejeltem egy óriás csokis-ananászos palacsintával, de a nyugalom kedvéért elárulom, hogy a Férjemmel kettecskén ettük meg.
Már csupán csak 4 hetet kell várni és itt s 12. heti uh. Azt sajnos elfelejtettem, hogy addig kell megcsináltatnom az ekg-t, amíg újre nem megyek, vagy ráérek utána...
Patrik baba már a második estéjét töltötte otthon. Szülei rettenetesen büszkék rá, a nagyszüleiről nem is beszélve. Szegény babszem, teljesen el van nyomva...
