Nem rég értünk vissza Balatonról. Nagyon jól éreztem magam, de egy elég rettenetes dologgal kellett szembesülnöm. Alig tudtam felmászni a hegyre, pontosabban csak egy részére. Alig két hete, hogy nem futok és tessék, már egy kis emelkedő is kicsinál. Fújtattam és ömlött rólam a víz, míg a mindig fitt Férjem mosolyogva trappolt felfelé.
Azt már egy ideje tervezem, hogy megint neki állok tornázni, mert ez így nem lesz jó. Ki is néztem magamnak Rubint Réka terhes dvd-ét, de nem találom sehol. Még letölteni sem tudom. Így vagy marad a nem terhes torna, de az ugrálásokat kihagyom, vagy újra neki állok futni. Igazából kocogni kéne, semmi gyors tempó, mert azt olvastam, hogy a legideálisabb az, ha mozgás közben a pulzus szám nem megy 145 fölé. Na most nekem 100 ha meg sem moccanok.
Annak azért már örültem, hogy második neki futásra már egészen jól ment a tollas.
Különösebb panaszom nincsen, néha rosszul vagyok, de nem vészes, inkább a hangulat váltások azok amiket nehezen tudok kezelni. Ma például a hajamon voltam annyira kiakadva, hogy megint rosszul lettem, annyira felidegesítettem magam.
Holnap vége a szabadságnak. Holnap már meló és holnap délután megyünk az "új" dokihoz. Kiváncsi vagyok. Egyrészt, mert megint láthatjuk babszemet, másrészt, hogy vajon milyen a doki?
Amúgy a megkérdezettek többsége kislányra tippel. Majd meglátjuk, csak egészséges legyen.
