Ez a mi bűvös számunk: 7 mm. Ugyanis ekkora a petezsák, amiben ugyan babszemet még nem látta az orvos, de a petezsákot igen, ami alapján is hozza a korát. Ma vagyunk amúgy 5 hetesek és 3 naposak. Nagyon okos a picike, hiszen a lehető legjobb helyre sikerült befeküdnie jó messze a kijárattól.
Jövő hét hétfőn megyünk egy másik dokihoz, ahol ismét készül egy UH, ahol azért remélem látni fogom, hogy nőtt, mert most az a legfontosabb.
Azért megyünk két orvoshoz, hogy el tudjuk dönteni, ki legyen az, aki végül végig kiséri az egész terhességet. Akinél tegnap voltunk nem valami szimpatikus, eléggé lekezelő. Azonnal az orrunk alá dugott egy csekett, amit annak alapján tölthetünk ki, hogy milyen down-kór szűrés szeretnénk megcsináltatni.
-Mert ugye senki sem akar down-kóros gyereket?! Ugye?- tette fel a kérdést, amire persze nem akarta, hogy ott válaszoljunk, de utálom az olyat, aki tudatosan beleteszi az emberbe a parát, csak azért hogy később pénzt lásson belőle. Így hát bízom abba, hogy a hétfői doki sokkal ember és baba központúbb lesz.
Tudom, hogy megigértem, hogy nem fogok pékségből vackokat kajálni, de nem lehetett kihagyni. Tegnap haza felé, majd éhen haltam, mert ebédre csak levest ettünk, így beszaladtam a pékségbe és vettem egy baconös kiflit. Hát az valami mennyei volt. Így hát ma reggelire is azt ettem, majd egy kis nutellás kiflit....
Jó jó tudom, nem csinálok többet ilyet, de marha jól esett. Amúgy a gyerek most már ennek örömére nem a tej gombot, hanem a baconös kifli gombot nyomja. Ez van!
