Örömmel szeretném bejelenteni, hogy a pocakfájásnak ezennel vége!!! Az infacollal is felhagytunk.
De hogy ne lehessen felhőtlen az öröm, helyette fogzunk, nagyon fogzunk. Ennek következtében nyűglődés van és nem alvás (hála Istennek, ez nappalra korlátozódik), rágcsálás és töménytelen mennyiségű nyál termelés. Ráadásul, nekem úgy tűnik, hogy a Mi Gyermekünk teljesen eltér a tankönyvtől (mert lehet nem olvasta), de mintha a rágó fogai jönnének elsőnek. Ezt a következtetést tapasztalati úton sikerült levonnom. Ugyanis Mili kedvenc rágókája én lennék. Mondjuk ellenállhatatlan késztetést érez arra is, hogy a távirányítókat és a telefonokat is megízlelje... hiába, ő már a 21. század gyermeke.
Pár napja Apája egy kicsit tréningezett az ellipszis trénerünkön. Mili úgy csodálta az Apját, mint egy hős. Azóta, ha kézbe vesszük, odakormányozza Apa/Anya-buszt, mert meg kell nézni, hogy mi az a szerkezet, amit Apája hajtott.
Ilyen nagy az öröm, ha sikerül az ellipszis közelébe kerülni.., persze már ezt is megkóstolta. :)
A baba-mama tornán megtudtam, hogy nem a legjobb a kenguru, amit használunk, mert Milcsi lábai lógnak, pedig terpeszben rám kellene feküdnie. Így segíteni lehetne a kötött csípőn és eleve segíteni lehet a csípő fejlődését. Utána is néztem mennyibe kerül egy ilyen kenguru. Igazából a határ a csillagos ég, de az ára függ, a márkától, és hogy milyen pozícióban lehet a babát vinni, milyen súly határig illetve, hogy hogyan oszlatja el a baba súlyát a hordozó személyen.
Fogtam is magunkat és elmentem a kedvenc bababoltomba, ahol a legtöbb eladó már ismer. Egy fiatalember lépett oda hozzám és kérdezte meg, hogy miben segíthet. Elmondtam, hogy mik az elvárásaim a hordozóval szemben. Kérem, látszott, hogy ő akar lenni a hónap dolgozója, mert mindenáron egy 40.000 Ft-os termékre akart rábeszélni. Nem sikerült neki. Előbb törjön el a kezem, de hogy ennyi pénz nem adok ki ilyesmire az is tuti... Már ott tartott, hogy ez az egyetlen ilyen babahordozó, ami az elvárásaimnak megfelel. Persze, abban a boltban. Úgy hogy, fogtam magam, haza mentem, leültem a számítógépem elé és kb. 3 perc alatt találtam egy olyan hordozót, ami megfelel az elvárásaimnak és fele annyiba sem kerül, mint amit minden áron rám akart sózni.
Holnap még nem abban tornázunk, de jövő héten már igen, mert addigra már kiszállítják :) (ingyééé).
Apropó torna. Kb. 2 napja, hogy nincsen izomlázam, de már lelkiekben készülök rá, hogy csütörtökön már azzal fogok ébredni ( Apája mellett).... brutál az a torna, de szeretem. Egy bajom van, hogy mostanában, az annó eltört bokám nem igen szuperál. Ezt ma éreztem a legjobban. Nem fáj, csak mintha valami a bokám mellett beakadna és feszülne. Elég rossz érzés.
Bízom benne, hogy amint a fogzás alább marad, Milu alvása is helyre áll, mert a nyűgössége az akaratosságával együtt általában álomba ájulást eredményez, ami nem nagyon egyezik meg a rendszerességgel.
Ez is egy ilyen pillanat volt:
Imádjuk!!
