Tegnap este kaptam egy nagyon kedves e-mailt Kati nagynénémtől. Ami kifejezetten jól esett, hogy Ő volt az első, aki hasonlóságot vélt felfedezni köztem és a fiam közt. Kaptam hozzá képet is:
Hát én örömömben rohantam is Apjához (aki meg van róla győződve, hogy a gyermekünk az ő kiköpött kicsinyített mása), hogy TESSÉK a BIZONYÍTÉK! Hát kérem, jó hogy ki nem röhögött, mert ő nem látja a hasonlóságot. Pedig mondtam neki: a szeme, a szeme az enyém. Na jó, akkor a szeme vágása... jó de a homloka az tutira.... de a tekintete az egy kicsit, nem?!
Szó szó, egy kicsit elbizonytalanodtam én is a nagy felfedezésemben, de most az igazamat megpróbálom én is képekkel alátámasztani.
Az igazság az az, hogy Milcsi a kettőnk tökéletes keveréke szerintem,.... de lehet Apájára egy kicsit jobban hasonlít, a tokája az övé :P
A lényeg az az,hogy Mili, leginkább saját magára hasonlít.
UI: Apája megígértette velem, hogy ezt ideírom. " Apa, én nézem magamat (baba képemet) és szerintem én gyönyörű baba voltam, de egyszerűen gyönyörű!!". Miért, nem?
