Olvasgatok én a neten mindenfélét, hogy hogyan is kéne altatni a gyermeket, hogy milyen módszerek vannak arra, hogy a gyerek elaludjon. A nagy keresgélésnek az lett a vége, hogy meggyőződtem arról, hogy a legjobb úton vagyok afelé, hogy Mili csak és kizárólag velem tudjon elaludni.
Nálunk a helyzet az, hogy Mili alvás-evés rendje attól függ, hogy mikor kel. Immáron áttértünk a 4 óránkénti evésekre. Előfordul reggel, hogy a két evés között ébred, akkor nagy a valószínűséggel a következő evésbe belealszik, ha akkor ébred, amikor ennie kell, akkor külön van az evés-alvás. Az utóbbi a ritkább. Ma is így volt. Meg is örültem neki, mondván itt az idő kijavítani az Mi jól elrontott Gyerekünket. Alváidő, zsupsz be az ágyba, gyerek betakar, kis ellenállás, majd oldalára fordul és elalszik. Meg is örültem magamba, hogy akárhogy is próbálkozom, az én gyerek egyszerűen elronthatatlan, mert tudja, hogyan kell magától elaludni. Nagy büszkén be is kapcsoltam a légzésfigyelőt és lejöttem Apájához.
20 perccel később....
Iszonyatos ordítás. Apja felrohan, Anya kissé csalódottan (hogy ennyit az elronthatatlanságról) caflat utána, és közös erővel megkezdődik a gyerek megnyugtatása. Egy idő után átveszem, hátha visszaalszik. Látszott rajta, hogy próbálkozott, de hamar feladta, szóval a délelőtti alvás csupán 20 perces lett, sebaj, majd alszik nagyot a következőnél.
Délután összeszedtük magunkat, hogy elmenjünk sétálni, mert Mili még mindig nem adta fel éberségét és bár elég nyüszögősen, de rendületlenül próbálta Apáját kormányozni ide-oda a lakásba, több kevesebb sikerrel. Szóval pulcsi fel, kocsiba be, ajtón ki és indulás. Ahogy lenni szokott a kb. 45 perces séta 43. percében sikerült elaludnia. Ilyenkor jön a dilemma: kivegyük a kocsiból, megkockáztatva, hogy felébred, vagy hagyjuk a kocsiba megkockáztatva, hogy belefülled az egész gyerek. Kivettük. Apája felvitte, mert nekem a "főző program" következett. Kb. 2 perccel később Apája egy újabb dilemmával állt szemben: levegye-e a gyermekről a pulóvert vagy sem. Mi Anyukák, akik többet sétálunk a gyermekekkel már tapasztalatból tudjuk, hogy ha elalszik, akkor nem szabad semmilyen módon kísérteni a sorsot azzal, hogy esetleg véletlenül felébresszük a sétaközben elszenderedett gyermeket. Így történt ez tegnap is:
1 teljes órát aludt így, a lába alá tettem párnát, hogy kényelmesebb legyen neki, még Anyával pózolásra is futotta ebből az alvásból:
De ma Apajája, most az egyszer mellényúlt. Még Apával is előfordul ilyesmi... Hallottam én, hogy próbálkozott a visszaaltatással, de az ellenállás nagyobb volt. Tehát a gyermek kibekkelte a mi ebédünket és a sajátját. Végül a már a végét járó relaxszék hozta el a várva várt alvást:)
A lényeg, hogy Mi megpróbáltuk...
