Tudom, hogy minden alkalommal leírom, hogy rohan az idő, de ha egyszer rohan, akkor rohan... Milu lassan 4 hónapos lesz és eszméletlen, hogy ennyi idő alatt mennyit nőtt és mennyit fejlődött, tanult és alakultak a képességei.  Ma már a krumlival próbálkoztunk és azt kell hogy mondjam, ennek volt eddig a legnagyobb sikere, pedig ha valami ízetlen, akkor az a sózatlan főtt krumpli pépesítve. Bezzeg a finom gyümölcspépeket kiköpi, ezt meg nem. A gyümölcs levek viszont már teljesen zöld lámpát kaptak nála és fogynak is rendesen, bár újabban nagyon szeret játszani a cumisüveggel. Nagyon nagy móka, amikor ő szabályozza magának, hogy mikor veszi a szájába a cumit. Apajája nagyokat mosolyog azon, amikor "véletlenül" a playback cumi helyett csak bekerül egy két csepp a gyerkőc szájába, mert akkor aztán van fintorgás és utána meg eget rengető vigyorgás.

Nagyon úgy néz ki, hogy Milit is megtalálta a fogzás, mert ha engednénk, a szájába tömné az asztalt, a laptopot, a telefont, az összes játékát, a kezét, a mi kezünket és ha még Füge vagy Mackó kutyát a közelébe engednénk, gyanítom meg akarná kóstolni őket is. Rettenetes lehet ez a fogzás, de ennek a kis tündérnek, még ilyenkor is van ereje hatalmasakat kacagni, nevetni, vigyorogni. 

Ma volt annak a napja, hogy leültünk Apájával és átvállogattuk Mili ruháit, amiket kinőtt. Vannak ruhák, amiket megtartottunk, mert ha egyszer lesz tesája Milinek, akkor azok még jól fognak jönni. A többit odaadtuk a szomszéd párnak, mert hozzájuk decemberben érkezik majd a gólya és oda is egy kis pacák fog érkezni.

Emlékszem (írtam is a blogba), volt olyan időszak a terhesség alatt, amikor a gasztronómiai érzékem szárnyalt. Jelentem ez elmúlt, pedig akkor még Apájánál is felcsillant a remény, hogy végre nem fog éhezni. Így sem éhezik, csak nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy én azt elképzeltem. Tegnap eldöntöttem, hogy pizzát fogok sütni. Szépen elképzeltem, hogy elkészítem a világ legjobb pizzáját, olyat, mint amilyet a trattoria veneziába ettünk apajájával Mili érkezése előtti hetekben majd minden második nap... Szóval én elképzeltem és neki álltam (elősször életemben).. Hát, amikor nem akart rendesen összeállni a tészta, majd rendesen megkelni, már gyanítottam, hogy talán nem most lesz az az alkalom, amikor a világ legfinomabb pizzája elkészül, de nem adtam fel. Addig amíg a tészta a 'meleg helyen' kínlódott, megcsináltam a paradicsom szósz (ami szerintem nagyon finom lett). Kínyújtottam a tésztát, megpakoltam a feltéttel és a sajttal, majd mentek is a forró sütőbe a mini pizzák. Igazából nem volt rossz a pizza, mert a szósz és a feltétek jók voltak, de a tészta nagyon kenyér ízű lett és foltokban ehetetlenül sós... ezért a ballépés cserében sütöttem Apajájának cserébe krumplilángost, ami viszont fogyott (lehet hogy csak azért mert már nagyon éhes volt). Mindegy, a szószt lefagyasztottam és kifogok próbálni majd egy másik receptet. 

Mivel Milu nő, mint a gomba, már nem fent a szobájába fürdik (mert kipancsolja az összes vizet a kádjából), hanem lent a fürdőszobában. Egy kicsit kicsi már neki ez a kád, úgy hogy fog kapni egy nagyobbat, amiben lehet pancsolni.

Ilyen kis csomagként szoktam felvinni a szobájába öltözni.  A világ legédesebb csomagja :)

UI.: Sok szeretettel köszöntjük Szolnoki Dusánt, ugyanis egyik kedves kismama társam Anyuka lett. Puszi Nektek és sok egészséget boldogságot a Manótokhoz Csillag!