A pocakbaj hol elmúlik, hol előjön, de sajnos azt kell, hogy mondjam, ha van akkor nagyon van. A bukások rettenetesen zavarnak. Tartok attól, hogy az is bánthatja a pocakját, mert ugye a gyomorszája egy kicsit nyitva van. Amúgy rengeteget mosolyog a kis kopaszkukac, főleg reggel. Bár éjjel is a kisujja köré tud csavarni, amikor egy mosollyal szeretné elintézni, hogy kivegyem a kiságyból, de én rendületlenül ellenállok. Így is éjjel az ébredéstől az elalvásig 2 óra telik el, bár már nem rostokolok a kiságya mellett. Visszatérve a mosolyhoz, ez a gyerek nagyon sok mindent el fog tudni nálam érni, mert elolvadok a kis vigyorkáitól, főleg, ha azt csak nekem címezi :)
Rendületlenül tornáztatjuk, ami nem csak a csípőjére van jó hatással, hanem a bélmozgására, talán amióta ezt a tornát csináljuk a hasfájás. A legújabb móka az az, hogy mindenkit lepisil. Nagyon kis ravasz, én napjában 3-szor szoktam átöltözni, bár van amikor elvéti a célt és saját magát sikerül lepisilnie.
Ma reggel próbáltam lefektetni a kiságyába és az ágya felett van egy ilyen forgójáték, ami zenél. Arról színes egerek lógnak le és általában (arra a 30 mp-re amíg szól) le is szokta foglalni. Na, de ma reggel olyan szánakozó és lenéző pillantásokat vetett szegény egérkékre, hogy én éreztem magamat rosszul. Persze aztán én is megkaptam a magamét, hogy ezzel a szánalmas trükkel akarom visszaaltatni.... Ahogy a mosolyoktól elolvadok, ezek a pillantások szerintem erősen vetítik előre a jövőt, hogy nem mindenbe fogunk mi egyezni.
Mondjuk meggyőzött a tekintetével, mert azóta is a relax székében bóbiskol:
Megpróbálok vele átállni a 4 órás etetésekre, mert éjjel simán kibír többet is kaja nélkül, sőt ha napközben nagyon lefárasztja magát, akkor többet is, de reggelre és estére ismét 3 óránként kér enni.. Próba szerencse.
Apája megígérte nekem, hogy egy hónap múlva lemegyünk Pécsre és én már úúúgy várom!! Végre büszkén mutogathatom a gyermekemet a család és barátok azon részének akik még nem látták.
Milu amúgy napról napra többet tud, produkál. Nem csak a pisi trükkje van, hanem már követ minket a tekintetével, szépen hangosan gügyög, vissza is beszél :), emelgeti a fejét, egy kicsit meg is tudja tartani hason fekve.
Na megyek, mert a bóbiskolás nem nagyon működik, inkább kimegyek vele sétálni.
Addig itt van egy kis Milumosoly:
