Milu baba betöltötte a két hetes kort és ezzel együtt megérkezett a hasfájás is... Nagyon nagyon rossz látni, hogy fáj a pocakja, de tényleg nem tud az ember semmit csinálni, csak babusgatni és ölelgetni.

Kedden kell mennünk a gyerekorvoshoz tanácsadásra, mert ugye csütörtök reggelre vártuk a doktornőt, de a kinti kapu egyszerűen kifogott rajta. Az tény, hogy nem működik a csengő és egy kicsit nehezen nyílik a kapu, de azért szerintem ha akarja megoldhatta volna, hogy bejöjjön.. Sebaj.. Mondjuk a reggel 8 órás tanácsadás nem valami baráti időpont, de valahogy meg kell oldanom, hogy az etetés úgy jöjjön ki, hogy ne éppen a tanácsadás közepén jöjjön rá, hogy éhes. Ha nem sikerül, szerintem végig ordítja az ott létet, ami lássuk be, senkinek sem jó.

Nem tudom mikor, de a gyerek tuti szerződött a  pampers-szel, mert szerintem egy hatos ikrek nem használ ennyi pelenkát, mint a mi gyermekünk. Ma röpke 10 percen belül 4-szer cseréltünk pelust. Mondjuk kíméletes volt, abból a szempontból, hogy minket nem célzott be se a pisivel se a kakival, ellenben mind a négyszer, ahogy rákerült a nadrág, jött a trottyantás, amivel egy jó adag kakkantás került a peluba, tehát lehetett újra szétszerelni a gyereket... Persze ilyenkor rettentő elégedett fejet vág, mint aki valami hihhhetetlen egyenletet oldott meg.

Ma volt amúgy először, hogy valaki azt mondta, hogy nem tudja eldönteni, hogy a gyerkőc kire is hasonlít jobban. Eddig mindig megkaptam, hogy ez a gyerek tiszta apja, amivel persze nincsen semmi gond, de azért az én lelkemnek is jól esne, ha végre azt hallanám, hogy : nahát ez a gyerek tiszta anyja!

Ugye nagyon vártam, hogy végre ki lehessen menni a picivel sétálni, most már olyan jó lenne úgy emberek közé is menni vele, mondjuk hogy egy bevásárlást meg lehessen oldani. Nem mondom gyorsan elmennek a napok, mert nem igen van idő pihenni, de valahogy az én alvás ciklusom hozzá idomult Milánéhoz, így annyira nem is igénylem, de estére marhára elfáradok. Apja még mindig csodás, mondjuk néha annyira belejön a gyerekápolásba és nevelésbe, hogy az agyamra megy, mert úgy érzi néha, hogy ő jobban tud ciciből szoptatni, mint én.. de előfordul hogy észhez kap, hogy talán ezt már nem kéne, de az esetek többségében Ő nagyon APA, így nem lehet az állításainak az ellenkezőjéről meggyőzni. Nem baj, Én így szeretem!!!!

Egy kép Apjáról és Miluról: