Nagyon gyorsan eltelt ez az egy hét. Ha pontosabb akarok lenni, akkor 8 nap.
Milu csodálatosan kerekedik és növesztgeti a kis párnácskáit. Nem mondom, egy kissé stresszes a dolog, hogy vajon mindent jól csinálunk-e, de egyenlőre minden ok. Eléggé fárasztó is volt az elmúlt időszak, szegény Apján látom, hogy rettenetesen le van amortizálva, pedig igyekszem egyedül vinni az éjszakai műszakot, mert Apjának lassan vissza kell mennie dolgozni, így nem engedheti meg magának, hogy kialvatlan legyen.
Amúgy eszméletlen sokat segít a Kismogyoró körül. A pelenkázás még nem az igazi és az öltöztetés során is van egy-két motyó ami kifog rajta, de ezeket leszámítva csodás Apukája Milunak.
Már elkezdtük a kinti levegőhöz szoktati, hogy esetleg, ma délután vagy holnap akár a teraszra is kimehessünk vele egy kicsit. Nagyon várom már, hogy betehessem a verdájába és róhassuk a köröket a környéken.
A sebem tényleg gyorsan gyógyul, bár belül még szoktam fájdogálni. A hasam is egészen szépen elkezdett visszahúzódni, talán egy kicsit túl gyorsan, de szerintem ez köszönhető annak, hogy amióta Milus megszületett nem igen tudok enni. Inni nagyon sokat iszom, hogy a Kisbékának legyen kajája, de enni nem tudok. Én ezt a kialvatlanságnak tudom be. Talán ha majd egy kicsit jobban ki tudom magam pihenni, akkor az étvágyam is helyre billen.
Holnap jönnek a szüleim meglátogatni Minket, Éccsanyám marad is segíteni, ami nagyon jól fog jönni, mert talán lesz rá mód, hogy Apjával kimozduljunk, ha mást nem, csak sétálni a kutyákkal egyet.
Pár napja Testvérem volt itt, természetesen Milu a legjobb formáját hozta, végig üvöltötte a látogatást. Persze, ahogy Tesóm elment, Milunál is abba maradt a hiszti...
Tegnap levittem a gyermeket a nappaliba, jól bebugyoláltam és kinyitottam a teraszajtót, mire visszamentem hozzá, ő a fejébe nyomta a sapekját, de lehet, hogy csak besötétített:
