A mai nappal betöltöttük a 37. hetet. Ez azt jelenti, hogy ha Samu úgy gondolná, hogy kijön, már nem lenne koraszülött. Attól tartok, hogy még nem gondolja úgy, mert továbbra is eszméletlenül aktív. Bár mostanában egyre többször érzem a feszülést az alhasamba, egy kis fájdalmat a medencébe, de egyik se olyan mértékű és hosszú, hogy komolyan lehessen venni.
Ma este 7-re ismét megyünk orvoshoz (ctg és vizsgálat) és ha a héten Samu még mindig bent van, akkor legközelebb vasárnap megyünk dokihoz.
Múltkor mondtam Apjának, hogy még egy csomó dolga lesz, amíg babóckával a kórházba leszünk. Be kellene üzemelnie a légzésfigyelőt, a nagy pelnkázót kibővíteni, egy mérleget bérelni és csapot szerelni. Bár Én jobb szeretném, ha egy része, még addig elkészülne, amíg még itthon vagyok....
Tegnap sikerült ismét egy ici-picit megroggyantani a bokámat, közel se olyan komolyan, mint múltkor, de kellemetlen volt. Amikor ezt elmondtam Apjának, azt mondta, hogy le fog kötözni a kanapéhoz és nem mozdulhatok. Azt már nem is mondtam neki, hogy reggel kétszer is megbotlottam a saját lábamba..
Ma úgy terveztem, hogy elbattyogok a postára és a pékségbe, de ha kinézek az ablakon és elkezdek szemezni az esőfelhőkkel, akkor hamar meggondolom magam, pedig nem fog ártani, ha kimozdulok. Amióta Apja ismét dolgozik, elég sokat vagyok egyedül, bár Ő próbál mindent megtenni, hogy velem lehessen, de nehéz. Nehéz mert nem csinálhatok szinte semmit, nem nagyon tudok menni sehova és ha mégis itthon van, az idő nagy részében sírok.. Legutóbb egy bögrén, amit Anyukámtól kaptam...néha megijedek magamtól.
Nem érzem már, hogy a pocak olyan nagy lenne, persze a képek nem ezt bizonyítják!
Szerintem tiszta Anyukája ez a gyerek!
Nagyon jó lenne tudni, mikor gondolja úgy, hogy Ő elindul kifele. Egyszerűen biztos vagyok benne, hogy ez a 3 hét fog a legtovább tartani..
37+1
