Lassan tényleg finisbe érkezünk, bár pár hete már egyáltalán nem érzem magamat annyira "terhesnek". Mondjuk ez a lábsérülés egyáltalán nem jött jókor.. ráadásul most már a lábujjaim is színváltósak lettek. Tegnap egy kicsit beparáztam, mert ismét állatmód fájt a lábam, ráadásul a boka környéke rákvörös lett... mára sokat javult, jegelem. Ennél többet úgy sem tehetek.
Tegnap véglegesen összeraktuk a kórházi táskát, a köldökvér pakk is mellé van rakva, most már csak egy-két holmi hiányzik belőle, de már várom, hogy bekerüljön a kocsiba.
A pocak kerülete elérte a 114 cm-t. Én már nem nagyon érzem és látom, hogy növekszik, de a számok nem hazudnak (ráadásul azaz egy striám is megsokszorozta magát, a rohadék). Apja azt mondta, hogy lentebb került a hasam, amint Én szintén nem látok. A doki ráadásul azt mondta, hogy az elsőbabásoknál ez nem is jellemző, mint ahogy az sem, hogy korábban érkezik a gyerek. Pedig Apja azt mondta, hogy 3 hét múlva, 29.-e környékén megyünk szülni. Én hiszek neki. Ő előbb látta rajtam, hogy babás vagyok, mint ahogy Én tudtam volna, Ő elvileg tudta, hogy fiúnk lesz, amíg Én erősen azt hittem, hogy lányunk. Szóval, legyen neki igaza.
Samu napjában kb. 4-5 alkalommal csuklik. Ez állítólag azért van, mert issza a magzatvizet. Még mindig nagyon aktív. Van hogy itt-ott kidug egy kis lábat vagy kezecskét vagy rúg vagy üt akkorákat, hogy még Apja is kap belőle.
Tegnap volt délután az M1-en a Macskafogó. Gyerekkorom kedvence, minden dalt mai napig kívülről fújok.
36+2
Még 27 nap..
Egy kis Macskafogó:
