Nagyon örültem neki, hogy engem semmilyen terhességi nyavalya nem talált meg eddig. Mert ez csak eddig tartott... A striákat még úgy ahogy elnéztem volna (az se lenne, ha nem lennének a műtéti hegek), de hogy visszereim vannak(!!!!), az ma teljesen kiborított és eltörött a mécses :(
Tudom, tudom lehetne sokkal rosszabb, mert lehetne még aranyér mellé, vagy sokkal komolyabb gyomorégés, székrekedés, vizesedés, lábfájás, derékfájás és még sorolhatnám, de az igazából nem hat meg, hogy másnak esetleg milyen gondja van, mert engem a meglévők is iszonyatosan zavarnak. Kb. 5 perce megbeszéltem magammal, hogy csak abban az esetben vállalkozhatom még egy gyermek kihordására, ha amnéziám lenne vagy bármi, ami ezeket a dolgokat elfeledteti (az időben én nem hiszek), mert hogy még egyszer ezekkel szembesüljek az kizárt!!!!!!
Ja, és még 7 hét visszavan a kiírt időpontig, addig meg a fene tudja milyen nyavalya jön még ki, úgy hogy Samus jobb ha összeszedi magát és 4-5 hét múlva elindul kifele, mert az anyja idő előtt hülyét kap.
Igen nyafogok, mert az ember lánya a terhesség mézes-mázas oldaláról hall csak, mert mintha a többi nő agymosáson menne át a szülést követően, de világ lányai idefigyeljetek!!! Ez kamu! Ok, vannak szép és jó dolgok, de ez közel sem annyira szupi (az egészét tekintve), mint hiszitek, jáááááj. Több vérvételen voltam ebben a pár hónapban (és még van vissza legalább egy), mint valaha és több vizelet mintát hurcoltam magammal, mint egy kertibudi. Vizsgálat vizsgálat hátán, a szép ruháidat jó mélyen elrakhatod, van olyan kaja, amire többet rá sem nézel, van olyan amit hetekig eszel, a mérleg megbolondul alattad, a hasizmaid felmodják a szolgálatot, folyamatos szánakozó tekintetek kisérnek.... szóval gáz.
Na, hogy ne csak ezzel teljen ez a poszt, felteszek két képet:
Ezt már egyszer felraktam a 27. héten. Gondoltam csinálok még egy ugyan ilyet, csak 5 hét különbséggel, hátha látszik valami változás.
Ok, nincs ott a felmosó és a mosógép ajtaja is nyitva van illetve a fénykép készítése közben egy kicsit remegett a kezem, mert egy kissé, mintha homályos lenne, de ha ezeket tudjuk mellőzni, akkor lehet látni, hogy nőtt az a pocak és benne a kisember.
Ma amúgy elmentem a terheléses vércukorvizsgálat eredményéért, ami alapján az éhgyomri vércukrom 3,7 mmol/l, a 120 perccel későbbi 4.0. Mind a kettő elég alacsony, vagyis határérték alatt van. A háziorvosomhoz levittem, de nem fűzött hozzá semmilyen kommentet, lemásolta az eredmény, a torkomfájásra azt mondta, hogy majd elmúlik (erre én, hogy majd Ő is), majd szugerálta az ajtót és engem, hogy jó lenne ha távoznék. Megtörtént.
Eddig ennyi.
Ha nekem egy férfi is panaszkodni mer bármire, az tuti, hogy ráülök és agyon nyomom.
Addig is, ha valakinek van valami tippje, hogy mivel lehet kezelni ezt a hülye visszeret, amíg ápr.2.-ig (vagy előbb) eljutok az orvoshoz, azt megköszönném.
(Természetesen amióta észrevettem, hogy van, azóta fáj. Nem kék és nem piros, még. És tudom, hogy szülés után vissza fog húzódni, de akkor is...)
