A szépen növekedő pocaknak köszönhetően, már nem tudom átaludni egyhuzamban az éjszakát, mert ugyanis fel kell kelni pisilni.
Ma reggel is így történt. Alig, hogy visszafeküdtem, Apjának elkezdett csörögni a telefonja, hajnali 5-kor. Mennie kellett dolgozni, mert a Stohl Bucit kiengedték a böriből, így kell a fotó, ahogy haza ér. SZUPI...
Annyi mázlija volt Apjának, hogy kb. 5 utcára lakik tőlünk a delikvens, így nem kellett messzire mennie.
Szegény, kb. egy órával később ért haza, rettenetesen átfagyva, mert okosan csak egy dzsekit vett fel, mondván hamar meg lesz a kép, nem lett....
Nem maradhatott otthon sokáig, mert 11-re mehetett vissza, hátha történik valami, nem történt... 5 órát töltött 5 utcával és egy vasúttal odébb.
Samus ez alatt az idő alatt rendületlenül rugodsott, helyezkedett, kapálózott és pózolt:
Szóval sürögtünk-forogtunk amíg Apja haza nem esett. Mondta, hogy annak a kollegájának, aki váltotta, annak hajnali kettőig kell maradnia, így szeretne neki vinni egy kis elemózsiát.
Fogtuk a kutyákat és nyakunkba vettük Fótot. Csak, hogy a vasút miatt, a légvonalba 1000 méteres távolságot, iszonyatos kerülővel tettük meg. Mondjuk mindig is átszerettem volna nézni a velünk szembe lévő dombra, mert nagyon szép az a környék is, csak így sötétbe nem láttam semmit.
Visszafele szemfülesebbek voltunk, mert észrevettük, hogy egy évezredekkel ezelőtt használ ifjúsági tábor mellett mentünk el, ahol bizny vasútállomás is volt. Ahol állomás van, ott átjáró is van. Mit ad Isten, az átjárótól kb. 5 percre lakunk....
Szóval 1 órát sétáltunk összesen, ebből 45 percet oda, 15 percet vissza. Ezért hívják a törzsgyökeres fótiak a frissen beköltözötteket gyüttmenteknek, mert azt se tudják hol laknak.
Megjegyzem, amikor odaértünk Apja kollegájához, aki szemmel láthatóan éppen éhezett. Ám, ahogy odaértünk, éppen akkor nyílt a kapu és gördult ki Buci kocsija, így a szépen uzsicsomag értelmét vesztette...
Sebaj, Samus belelátott egy kicsit Apja szakmájába, de nem hiszem, hogy tetszett neki.
Attól függetlenül, hogy már sokkal jobban vagyok az elmúlt napokhoz képest, délután elmegyek a dokihoz és megmutatom magam, mert nem akarom az unokaöcsimet összefertőzni semmivel sem. A legkedvesebb Kati nagynéni rajongóm emailt is írt, hogy elvileg mit szedhetek, ha még mindig nem lennék jól.
Jelentem jobban vagyok, de nem 100%-os, az viszont zavar, hogy már egy hete tart..
Kati! Ahogy végzek írom is az smst. Délután 3-tól van rendelés, majd igyekszem hamar odamenni.
Egy hét múlva ismét doki, Samus lesés :), de most nem beszélem meg vele, hogy mutassa magát. Rajatütés lesz!!! :)
31+1