Ahogy telik a hét, egyre lassabban telik az idő. Annyit vettem észre, hogy most a tejet és a kefírt kéri a gyerek. Én meg, mint egy jó gyerek, hallgatok erre a kis borsócskára, aki most kb. 2 cm és egy olivabogyó méretét teszi ki. Nyilván kell neki a kálcium a ici pici csontocskáihoz.
Valahogy így nézhet ki odabent:
Na jó, tényleg inkább egy űrlényre hasonlít még, dehát könyörgöm, mindenki így kezdte :)
Lesz még ő is nagy cula, aki majd szemtelenül visszabeszél, kiröhög és elviszi az Apja által használt kocsit... Hmm, a szemtelen visszabeszélest és a kiröhögést nem tűröm, az apja meg vigyázzon a kocsikulcsra.
